Válasszunk ruhát ügyesen, szakszerűen
2015. március 29. vasárnap, 08:26
Jegyzet
Az embernek néhány évtized földi lét után akadnak elképzelései arról, miképpen működik az élet. Annak különböző területein akadnak olyan nyilvánvaló dolgok, amiket különösebben magyarázni sem kell. Ilyen például az, ki milyen ruhában (képünk illusztráció) jelenjen meg a közhivatalban. Persze nem az állampolgárokra vonatkozik mindez, hanem a munkavállalókra. Már ha el nem tévedünk az útvesztőkben! Mert az ügy nem annyira egyszerű, miképpen azt az együgyű érintett feltételezné.
Dresszkód. Ronda, cseppet sem magyaros kifejezés. De legalább híven kifejezi, milyen cuccban, ruciban nem illik betoppanni annak hétfőn reggel a melóba, aki ügyfelekkel találkozhat. Bikini, fecske, forrónadrág, miniszoknya, strandpapucs, top, klottos gatya –hosszan lehetne még sorolni azokat a ruhadarabokat, amik illetlenek bizonyos helyzetekben.Most, hogy idáig eljutottunk, tegyünk egy rövid kitérőt. Munkahely biztonsági okokból érdemes megjegyezni, az eset Pécsett történt, de közebbit nem árulhatunk el a helyszínről. Mert ma könnyen az utcán találhatja magát bárki, aki sokat fecseg. Szóval „felénk” volt az eset, a többit fedje néma homály.
A hivatalvezető tehát kulturáltan figyelmeztette egyik – amúgy léhűtő – kollégáját arra, mit várna el tőle, ha már beszédelgett az állami szektorba, munkavégzés feltett szándékával. Mert amiben megérkezett, az a sportuszodában még elmenne, ám a belvárosban még nyikhaj turisták számára is lenge viselet lenne.
A helyzet látszólag megoldódott. Mintegy harminc percig. Mert akkor a főnököt telefonon keresték. Aztán a hívó elmagyarázta, a megszólított kinek is rokona. Egy nagyon fontos „elvtárs” hozzátartozójáról lévén szó. Tehát abban üldögél az íróasztalánál, amiben akar. Neki nem lehet diktálni!
Ha ez a hepciáskodó elöljárónak nem felel meg, esetleg nézhet másik elfoglaltság után. Oda aztán olyan felszerelésben léphet be, amilyenben csak akar. Ezen a felvetésen röviden gondolkodjon el, aztán foglalkozzon a többi beosztottjával. Ha szerencséje van, nem botlik bele egy másik kedves sógorba, komába, nászuramba, vőbe. Tehát a jövője sem forog közvetlen veszélyben!
Archívum
