Hitel – stádium
Bereczki Lajos
Jegyzet
Ismét előkerült a devizahitelesek ügye, immár az új kormányzat kíván hozni egyfajta segítséget a bajbajutott családoknak. Nem könnyű a helyzet, eddig bárki nyúlt a kérdéshez, finoman fogalmazva nem volt sok teteje a dolognak. Nemrég egy kétségbeesett, de kudarcos hitelátütemezési elképzelés valósult meg – ennyire futotta. Azért írom mindezt, mert épeszű ember nem igen vette igénybe azt, hiszen átmeneti törlesztés felfüggesztés és csökkentés után még keményebb részleteket vágtak a polgárok nyakába. A forint felült a nemzetközi pénzpiac hullámvasútjára, hol fent, hol lent száguld. Valahogy nem sikerül az arany középutat megtalálnia. Eközben Magyarországon százezrek tartoznak bankoknak három hónapon túl és naponta dőlnek be az ilyen és ehhez hasonló hitelek.
Mondhatnánk, nem kellene hitelre vásárolni. Igen ám, de a lakossági fogyasztás szintentartása nemzetgazdasági érdek, ha ez csökken, kihat a gazdaság többi szereplőjére is. Másrészt lakni kell valahol és nem dúskálunk kis hazánkban önkormányzati bérlakásokban sem, ugye sejtik miért? A pénzügyi válság kirobbanása előtt, sőt még ma is a devizahitelek voltak a bankok legkedvezőbb ilyen típusú kölcsönei, a forint hitelre rá sem nézett senki a magas kamatok miatt.
Ma sincs ez másképp, de a terhek aránytalanul és egyoldalúan a hitel felvevőinél kezdenek megjelenni. Ezzel pedig kormányzati szinten kellene foglalkozni, gátat szabni a hatalmas kamatmarzsoknak és a bankok pökhendi hozzáállásának a kérdéshez.
A helyzet ugyanis több, mint kínos. Ezek a pénzintézetek ugyanis mindent, vagy majdnem mindent megtehetnek. Egyoldalúan változtathatnak a hitelezés feltételein, a törlesztőrészletek nagyságán, sőt a járulékos költségeket is sokszor az ügyfelekkel fizettetik meg. A cinizmus teteje, hogy a számlanyitás a velejárója egyes bankoknál a hitel folyósításának, naná hogy ott, ahol a kuncsaft felvette a kölcsönt. És persze nem csak ennek van díja, hanem a hitel folyósításának és minden a szerződés változásával járó dolognak is, például annak, ha valaki a futamidő lejárta előtt kívánja visszafizetni a fennálló tartozást. Erre mondják, hogy a hetedik bőrt is lenyúzzák a rókáról.
Persze miből telne fényes pénzügyi palotákra és magas hivatali fizetésekre? Így tehát az átlag polgár csöndben van, és jó esetben fizeti a havonta, természetesen felfelé változó részleteket. Mindenesetre már önmagában biztató, hogy a nemrég felállt kormány kijelentette, változtatni akar a jelenlegi felálláson és a terheket meg kívánja osztani a piaci szereplőkkel. Vagyis a bankokkal, az adósokkal és az állammal.
Ez így lenne ez helyes és a közteherviselés elvei szerint is méltányos. Mert az mégsem járja, hogy a forint gyengülésekor sok százalékkal emelkednek a törlesztő részletek, az erősödéskor pedig semmit sem tapasztalunk. Ki kellene józanodni a pénzpiac hiénáinak is, hiszen nem lehet a fél országot a tönk szélére vágni, míg a magunk vállalkozása töretlenül fejlődik. Az itt létrejött hatalmas üzleti hasznok kilapátolása sem hajtja a magyar gazdaságot, már csak ezért is kormányzati segítségért kiállt a kérdés.
Személy szerint bizakodó vagyok, gyorsan és lényegre törően kell cselekedni, így sok-sok család életét mentheti, könnyítheti a jó döntés. Sajnos a rossz idő ellenére is vészesen közeleg a nyár, csak abban lehet bízni, hogy a törvénykezés nem hogy szünetel, hanem inkább felpörög. Ezzel nyitva utat az értelmes pénzügyi kapcsolatoknak a reménytelenség stádiuma után.
Mondhatnánk, nem kellene hitelre vásárolni. Igen ám, de a lakossági fogyasztás szintentartása nemzetgazdasági érdek, ha ez csökken, kihat a gazdaság többi szereplőjére is. Másrészt lakni kell valahol és nem dúskálunk kis hazánkban önkormányzati bérlakásokban sem, ugye sejtik miért? A pénzügyi válság kirobbanása előtt, sőt még ma is a devizahitelek voltak a bankok legkedvezőbb ilyen típusú kölcsönei, a forint hitelre rá sem nézett senki a magas kamatok miatt.
Ma sincs ez másképp, de a terhek aránytalanul és egyoldalúan a hitel felvevőinél kezdenek megjelenni. Ezzel pedig kormányzati szinten kellene foglalkozni, gátat szabni a hatalmas kamatmarzsoknak és a bankok pökhendi hozzáállásának a kérdéshez.
A helyzet ugyanis több, mint kínos. Ezek a pénzintézetek ugyanis mindent, vagy majdnem mindent megtehetnek. Egyoldalúan változtathatnak a hitelezés feltételein, a törlesztőrészletek nagyságán, sőt a járulékos költségeket is sokszor az ügyfelekkel fizettetik meg. A cinizmus teteje, hogy a számlanyitás a velejárója egyes bankoknál a hitel folyósításának, naná hogy ott, ahol a kuncsaft felvette a kölcsönt. És persze nem csak ennek van díja, hanem a hitel folyósításának és minden a szerződés változásával járó dolognak is, például annak, ha valaki a futamidő lejárta előtt kívánja visszafizetni a fennálló tartozást. Erre mondják, hogy a hetedik bőrt is lenyúzzák a rókáról.
Persze miből telne fényes pénzügyi palotákra és magas hivatali fizetésekre? Így tehát az átlag polgár csöndben van, és jó esetben fizeti a havonta, természetesen felfelé változó részleteket. Mindenesetre már önmagában biztató, hogy a nemrég felállt kormány kijelentette, változtatni akar a jelenlegi felálláson és a terheket meg kívánja osztani a piaci szereplőkkel. Vagyis a bankokkal, az adósokkal és az állammal.
Ez így lenne ez helyes és a közteherviselés elvei szerint is méltányos. Mert az mégsem járja, hogy a forint gyengülésekor sok százalékkal emelkednek a törlesztő részletek, az erősödéskor pedig semmit sem tapasztalunk. Ki kellene józanodni a pénzpiac hiénáinak is, hiszen nem lehet a fél országot a tönk szélére vágni, míg a magunk vállalkozása töretlenül fejlődik. Az itt létrejött hatalmas üzleti hasznok kilapátolása sem hajtja a magyar gazdaságot, már csak ezért is kormányzati segítségért kiállt a kérdés.
Személy szerint bizakodó vagyok, gyorsan és lényegre törően kell cselekedni, így sok-sok család életét mentheti, könnyítheti a jó döntés. Sajnos a rossz idő ellenére is vészesen közeleg a nyár, csak abban lehet bízni, hogy a törvénykezés nem hogy szünetel, hanem inkább felpörög. Ezzel nyitva utat az értelmes pénzügyi kapcsolatoknak a reménytelenség stádiuma után.
Archívum
Hozzászólások