Dixilandzene, kedvtelésből, tökéletes profizmussal
Zene
A Molnár Gyula vezette, szegedi
központtal működő dixilandzenekar pénteki koncertjéről (képünkön) nehéz mit mondani! Az
irányzat kedvelőinek, talán elég lehet annyi, szinte tökéletes volt a
produkció. Erre aztán még a műfaj őshazájában, az Amerikai Egyesült Államokban
is csak csettinthettek volna a zenei ínyencek. De olyat aztán már tényleg csak
kevesen hallhattak még, mint amit a pécsi közönség, a ZeneParkban. Ugyanis
Malek Andrea énekesnő együtt lépett fel a neves zenekarral, ami már tényleg
különleges élmény volt az egybegyűlteknek.
Zene az észak-amerikai
kontinensről, bravúros, magyaros virtussal. Csodás hangszeres technikai
tudással, olyan énekhangokkal, amik szinte utánozhatatlanná teszik a csapatot.
Egyenként – nem túlzás – virtuózok a maguk kategóriájában. Ez az egyéni
hangszerszólók során tökéletesen kiderült.
A X. Pécsi Országos Színházi Találkozó
kísérőprogramjaként szervezték meg ezt a fellépést. Sűrű sorokban, de türelemmel
várakoztak az érdeklődők, amíg 20 órára elfoglalhatták helyüket a nézőtéren.
Üres szék egy sem akadt, lévén, hogy pótszékeket kellett betenniük a
rendezőknek. Utólag megállapíthatjuk, nagy szerencséje több vetélytárs
bandának, hogy ez a mutatvány nem volt része a versenyprogramnak, mert eleve
nem is lehetett, mivel nem pontosan színházi kategória. De ennél jobbat találni
csak keveset lehetne, nem a határon belül, e még a világban sem!
Érezte ezt a közönség is, nem fukarkodtak a tapssal. Az egyik csúcspont az volt, amikor Malek Andrea egy orosz-cigány dalt énekelt el, a muzsikusok kíséretével, eredeti, orosz nyelven. Pontosan persze nem lehetett megállapítani, vagy csak keveseknek sikerült megtudnia, mennyire volt kiejtésében hű, de nagyon annak tűnt.
A Molnár Dixiland Band egyetlen hölgytagja, az elektromos zongoránál ülő Garay Márta egy, az 1920-as évekből való számot is bemutatott. Egy fekete asszony félig vidám, félig komoly kesergőjében arra kérte urát, Billit, végre jöjjön haza a kocsmából. Ezt a billentyűs olyan hitelesen „hozta”, ami után járt volna neki egy különdíj.
Mindehhez még hozzá kell
tennünk, az együttes fellépői nem ebből a tevékenységből élnek, csupán
kedvtelésből fújják, pengetik a hangszereket. Amatőrnek is mondhatnánk őket, de
ez azért mást jelent, nem ilyen tökéletes profizmust.
Archívum
