Dixilandzene, kedvtelésből, tökéletes profizmussal

Zene
PDF
A Molnár Gyula vezette, szegedi központtal működő dixilandzenekar pénteki koncertjéről  (képünkön) nehéz mit mondani! Az irányzat kedvelőinek, talán elég lehet annyi, szinte tökéletes volt a produkció. Erre aztán még a műfaj őshazájában, az Amerikai Egyesült Államokban is csak csettinthettek volna a zenei ínyencek. De olyat aztán már tényleg csak kevesen hallhattak még, mint amit a pécsi közönség, a ZeneParkban. Ugyanis Malek Andrea énekesnő együtt lépett fel a neves zenekarral, ami már tényleg különleges élmény volt az egybegyűlteknek.

Zene az észak-amerikai kontinensről, bravúros, magyaros virtussal. Csodás hangszeres technikai tudással, olyan énekhangokkal, amik szinte utánozhatatlanná teszik a csapatot. Egyenként – nem túlzás – virtuózok a maguk kategóriájában. Ez az egyéni hangszerszólók során tökéletesen kiderült.

 A X. Pécsi Országos Színházi Találkozó kísérőprogramjaként szervezték meg ezt a fellépést. Sűrű sorokban, de türelemmel várakoztak az érdeklődők, amíg 20 órára elfoglalhatták helyüket a nézőtéren. Üres szék egy sem akadt, lévén, hogy pótszékeket kellett betenniük a rendezőknek. Utólag megállapíthatjuk, nagy szerencséje több vetélytárs bandának, hogy ez a mutatvány nem volt része a versenyprogramnak, mert eleve nem is lehetett, mivel nem pontosan színházi kategória. De ennél jobbat találni csak keveset lehetne, nem a határon belül, e még a világban sem!
 
Érezte ezt a közönség is, nem fukarkodtak a tapssal. Az egyik csúcspont az volt, amikor Malek Andrea egy orosz-cigány dalt énekelt el, a muzsikusok kíséretével, eredeti, orosz nyelven. Pontosan persze nem lehetett megállapítani, vagy csak keveseknek sikerült megtudnia, mennyire volt kiejtésében hű, de nagyon annak tűnt.
 
A Molnár Dixiland Band egyetlen hölgytagja, az elektromos zongoránál ülő Garay Márta egy, az 1920-as évekből való számot is bemutatott. Egy fekete asszony félig vidám, félig komoly kesergőjében arra kérte urát, Billit, végre jöjjön haza a kocsmából. Ezt a billentyűs olyan hitelesen „hozta”, ami után járt volna neki egy különdíj.
 

Mindehhez még hozzá kell tennünk, az együttes fellépői nem ebből a tevékenységből élnek, csupán kedvtelésből fújják, pengetik a hangszereket. Amatőrnek is mondhatnánk őket, de ez azért mást jelent, nem ilyen tökéletes profizmust. 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés