Az
Egri Gárdonyi Géza Színház szerda esti előadásának nem véletlenül „Mobil revü
színészekre és telefonokra” volt az alcíme. Kiváló színészek, rengeteg telefon
és varázslatos revükép tarkította a játékot. Korunk eme rendkívüli találmánya
átszövi életünket, meghatározza kultúránkat, életünk minden területén
megtalálható. Máté Gábor a darab rendezője ennek a gondolatnak a mentén
instruálta színészeit, és mondhatom igazán élvezetes perceket szerzett a
zsúfolásig megtelt Pécsi Nemzeti Színház közönségének.
Semmi különöset nem kívánt a rendező ezzel elérni, csak egyszerűen tükröt tartott elénk, amelyben megbámulhattuk mindennapjaink esetlen, sokszor harsány kommunikációit.
Ezelőtt két-két és fél évtizeddel még nem sejtettük, hogy szinte mindenütt elérhetőek leszünk, sőt akár élőben láthatjuk a vonal másik végén csevegő társunkat. Mára a telefon nélkül nem érezzük jól magunkat, hiszen levelezünk vele, felmehetünk a világhálóra, képeket, szövegeket és táblázatokat küldhetünk, és ha kedvünk tartja még zenelejátszóként is használhatjuk. Bizonyára kihagytam sok funkcióját, a felsorolással csak azt kívántam érzékeltetni, hogy milyen nagy mértékben függünk ettől a kis eszköztől. Gyakorlatilag a magány és egyedüllét, mint ilyen megszűntek, hiszen a markunkban elfér az egész világ.
A
darab ezt az új világot mutatja be, groteszk és humoros módon, a mai magyar
társadalom mikrovilágain keresztül. Ha néha erőltetettek is az egymást váltó
epizódok a darabon belül, egyet azért el kell ismerni, nagyon ötletesen nyúltak
az egriek a témához, a siker tehát teljesen megérdemelt volt.
Hozzászólások