Reggeli – komolyzenei inspirációval

2019. december 06. péntek, 15:51 Bereczki Lajos Közélet
PDF
Pécs egyik méltán kedvelt vendéglátóegysége a Reggeli és párja a Nappali lassan kilenc éve meghatározó helye a Király utcának. Nagy szó ez, hiszen sorra nyílnak, majd zárnak be más szórakozóhelyek a belvárosban. Mi a titka az üzleti stabilitásnak, mi a meghatározó filozófia, hogyan kötődik ezer szállal a városhoz és a kulturális élet szereplőihez a vállalkozás? Erről és még sok más érdekes témáról beszélgettünk az egyik tulajdonossal, Felcser Dáviddal.

A beszélgetés egy későbbi szakaszában kibökte, hogy kicsit munkamániás, így érthető volt, hogy a Reggeli egyik asztalánál üljünk le beszélgetni. Ez önmagában még nem feltétlen „árulkodó jel”, de az már talán igen, hogy beszélgetés közben ki-kinézett a szeme sarkából a pult felé, végigsiklott tekintete a vendégeken, időnként a fejével bólintott, kezével intett egy-egy arra járó ismerősnek. A mellettünk álló asztalnál egy pár üldögélt, mellettük zsemleszínű kutya szimatolta a levegőt, majd álmosan elnyúlt a lábuknál. Állatbarátként rögtön más szemmel néztem Dávidra, bár az érdekes információk java még ez után következett.

- Bemutatná a vállalkozását, hogyan került a gasztronómia vonzásába?
- Lassan kilenc éves lesz az a vállalkozás, amely a Reggelit és a Nappalit irányítja. Üzlettársam működtetett korábban egy hostelt ebben az épületben, az első emeleten, ahol akkoriban szerettünk volna egy recepciós teret, vagy nyersen fogalmazva „kocsmát” nyitni. Ez megfelelt volna annak a célnak, hogy az érkező utazók megigyanak egy italt, távozáskor pedig egy kávét vagy teát elfogyasszanak. Ekkor nyitottuk a Nappalit, nyolc és fél éve, amely elmondhatjuk, hogy szépen kinőtte magát, messze meghaladva az előzetes várakozásokat. Aztán néhány évvel később megnyitottuk a Reggelit, amellyel eleinte csak azt szerettük volna elérni, hogy saját magunk legyünk a szomszédunk is, tartva attól, hogy valami teljesen más, számunkra idegen, talán a mi profilunkat zavaró vállalkozás települjön oda. Az, hogy miért éppen így, a vendéglátás ilyen formájával vagyunk itt jelen, az pedig a mi önkifejezésünk megtestesülése, ami abból fakad, hogy mit szeretnénk magunkból megmutatni. A Nappali egy olyan közösségi tér, ahol kiállítások, koncertek, előadások is zajlanak, meglehetősen gyakran.

- Ahogy elnézem, itt a Reggeliben sincs ez nagyon másképp.
- Valóban, a falakra tekintve épp egy kiállítás anyagát láthatjuk, szeretnénk fiatal alkotóknak lehetőséget biztosítani a bemutatkozásra, de természetesen a már egy ideje alkotó művészeknek is szívesen biztosítunk teret ahhoz, hogy megmutassák tehetségüket a közönségnek. Itt nincsenek koncertek, hangsúlyos a gasztronómiai kínálat, illetve a nyitvatartás után, amely 15 óráig tart, a társadalmi felelősségvállalás keretén belül olyan beszélgetések és előadások kezdődnek, amelyek számunkra fontos témákat érintenek. Ilyen például a környezetvédelem, vagy az éppen aktuális társadalompolitikai kérdések, netán az irodalom. 

- Gondolom a végzettsége is kapcsolódik a vendéglátáshoz?
- Az egyetemet már az első évben abbahagytam és külföldre mentem dolgozni, egy szerelmi csalódás mellékhatásaként. Úgy gondoltam ott könnyebb lesz mindezt kiheverni. Aztán ez az időszak is lezárult, hazajöttem és elkezdtem azzal foglalkozni, amivel ma is. Igazán a társam az, aki a szakmai végzettséggel rendelkezik ezen a téren, a kezdetekkor pedig én voltam abban a helyzetben, hogy anyagilag tudtam menedzselni az elképzelésünket. Én inkább a pult másik oldalán mozgolódtam addig, de volt rálátásom arra, hogy mi az, ami ebben a városban működőképes lehet, a vendéglátást menet közben, autodidakta módon tanultam meg.

- Annyi vendéglátóhelyet láttunk itt a Király utcában megnyílni, majd rövid idő elteltével bezárni. Nem volt ebben túlzottan nagy kockázat?
- Nem féltünk ettől, azért nem, mert láttuk, hogy akik eltűnnek, azok sohasem voltak a csúcson. A Nappali és a Reggeli a kezdetektől népszerű helyek voltak, a működésük stabil, a vendégkör állandó, vagy bővülő, sok munkát végzünk mindkét helyen és folyamatos az innováció is. Képesek vagyunk megszólítani azokat a célcsoportokat, amelyek számunkra fontosak és át tudjuk adni azokat az üzeneteket, amelyek a vállalkozás kezdetekor is fontosak voltak. Ilyenek például a fenntarthatóság, a lokális vállalkozások támogatása, az azokkal való együttműködés. 

- Ezek tetten érhetők a napi működésben, vagy akár a gasztronómiában is?
- A beszállítóink nagy része helyi termelő, igyekszünk a multinacionális márkákat alacsony szinten tartani a választékban, de ha a pultra pillant, láthatja, hogy van egy közösségi csap, ebből a tisztított vízből bárki szabadon és ingyen fogyaszthat, ajánljuk is a vendégeknek az ásványvizek helyett. Amúgy műanyag palackos vizet nem tartunk, sem szívószálat, sem műanyag poharat, az elvitelre szánt kávét sem adjuk ki a „szokott” kiszerelésben, hiszen az is tartalmaz műanyagot. Ezek a sarokpontok jelennek meg a gasztronómiában és a programokban is, amelyeket nálunk lehet látogatni.

- Ha már programok és kulturális kínálat, honnan jött a kapcsolat a Pannon Filharmonikusokkal?
- Több szálon kerültünk kapcsolatba a zenekarral, például egy nagyon kedves barátom is ott dolgozott. A nyitás után nem sokkal a Time Out Pécs a Nappalit választotta a város legjobb vendéglátóhelyének, ezzel egy időben a PFZ is nyert egy díjat, melynek az átadási ceremóniája nálunk zajlott, így személyesen is kapcsolatba kerültünk a zenekar tagjaival és vezetésével. Nagyjából két éve pedig elmentem egy BNI találkozóra, azzal a céllal, hogy bemutassam a Reggelinek azt az oldalát, hogy ott szívesen tartunk különböző kulturális programokat. - (A BNI egy nemzetközi szervezet, jelentése Business Network International. A ma már 34 éves szervezet az Egyesült Államokból indult. Nagyon egyszerű alapgondolata van: mi lenne, hogyha a vállalkozások egymást segítenék, a saját vállalkozásukban, jutalékmentesen, ajánlások útján. – a szerk.)  - Részt vett az eseményen Budvári Ildikó, a PFZ értékesítési vezetője, aki a programok végeztével elmondta, hogy van egy ötlete a vállalkozásunkkal kapcsolatban. 

- Budvári Ildikó szerintem majdnem mindent képes összehozni a zenével. Mi volt a konkrét ötlet?
- A Pannonicum bérletsorozatára épült az ötlet, amelyben egy-egy ország, régió zeneszerzőjének művei csendülnek fel. A bemutatót megelőző héten mi „becélozzuk magunknak” azt a régiót, várost, országot és azzal harmonizáló reggeli menüt hozunk létre és egymást közösen promotálva segítjük céljaink megvalósulását.

- Ki önöknél a célközönség?
- Adva van egy komoly vendégkör, amely az ilyen ötleteket nagyon szívesen veszi, nyolc-tíz ilyen tapasztalat tanulságait elemezve ezt bátran elmondhatjuk. De jönnek olyanok is, akik kimondottan a Pannon Filharmonikusokon keresztül találnak ránk, az ő kiadványaikban is megjelenik ez a fajta gasztronómiai kínálat, a partnerség jegyében.

- Milyen országok és városok szerepeltek eddig az étlapon?
- Volt már például Franciaország, Spanyolország, városként pedig Bécs. A menüsort egyébként velünk konzultálva a séfünk dolgozza ki, ebben szabadkezet biztosítunk neki, volt már olyan étel, amely nem szerepelt az állandó menünkben, de a sorozat által bekerült, mivel olyan népszerű lett. Ezen a hasznon túl azt is megemlíthetem, hogy a konyhát is megdolgoztatja ez a feladat, hiszen a gasztronómiai közhelyeket mindenképpen szeretnénk mellőzni. Nem egyszerű ez a feladat, most éppen a következő tematika Magyarország lesz, amiről úgy gondolnánk, hogy rutinból megoldható. Mivel rengeteg külföldi jár hozzánk, ezért szeretnénk számukra egy olyan keresztmetszetet nyújtani a magyar reggelikultúrából, amely kellemes és értelmezhető lesz és főképp izgalmas. Mivel tudjuk a Pannonicum bérlet évadának a műsortervét, így előre fel tudunk készülni arra és megtervezzük az ehhez kapcsolódó reggeli menüt.

- Lehet, hogy ez az együttműködés a PFZ-vel csak kezdete egy hosszútávú, szerteágazó és kölcsönösen előnyös kapcsolatnak?
- Amikor ezt a projektet elkezdtük, akkor szóba került, hogy a Nappalit is bevonjuk a közös munkába, ötletek is felmerültek ezzel kapcsolatban. Gondoltuk, hogy a nemzeteket, városokat egy kiállítás keretén belül mutatjuk be, egy zenei flashmobbal kiegészítve, ahol a PFZ művészei közreműködnének. Ez egyelőre még szervezési nehézségek miatt nem valósult meg, de nem vetettük el a gondolatot.

- Milyen a személyes kapcsolata zenével? 
- Bevallom, hogy a komolyzenével viszonylag kevés, bár ének-zene tagozatos általános iskolába jártam, a zenei alapokat megkaptam, de érdeklődésem más irányba vitt. Az életemben azonban nagyon is jelen van a zene, mivel DJ-ként fellépek, ha időm engedi, és elektronikus zenét játszom. 

- Ilyen szerteágazó tevékenységet család mellett nehéz végezni. 
- Komoly kapcsolatban vagyok, a párom pszichológus és nagyon sok támogatást kapok tőle a munkámhoz. A foglalkozásából kifolyólag tudja, amikor teljesen leeresztve, kimerülve megyek haza, hogy mit kell mondani nekem ahhoz, hogy újra feltöltődjek. Egyébként az egyetemi évei alatt ő is dolgozott a vendéglátásban, ismeri a területet, sőt már volt, hogy a vállalkozásunkba is besegített, beállt a pult mögé.

- Erről jut eszembe, kik dolgoznak a Nappaliban és a Reggeliben?
- Nagyjából negyven alkalmazottunk van, de nem mindenki főállásban tevékenykedik, vannak az egyetemről fiatalok, akik csak néhány napot vállalnak. Egy nagy család ez a csapat, saját méréseink szerint is zömében elégedettek a nálunk dolgozók a munkahelyükkel. Természetesen mi is érzékeljük, hogy a munkaerő elvándorol külföldre a jobb bérek reményében, amivel nem nagyon tudunk versenyezni, ebben Pécs sajnos még inkább leszakadóban van. Szerencse, hogy rengeteg külföldi egyetemista van a városban, akik értékelik a kulturális és gasztronómiai felhozatalunkat, ráadásul fizetőképes rétegről van szó. Sajnos nem állandó a vendégkörünk, hiszen az egyetem elvégzése után jellemzően hazamennek. Visszatérve a munkatársakra, az a szerencse, hogy mindkét vendéglátóhely a dolgozók körében is népszerű, igazi jó helynek tartják, így presztízs itt dolgozni.

- Milyen a vállalkozás jövőképe? 
- Nehéz meghatározni, hogy miképp szeretnénk növekedni és ezt hogyan lehetne fenntartani. Inkább azt mondanám, hogy a stabilitás a legfontosabb számunkra, amellyel vonzó munkahely és vendéglátóhely tudnánk maradni a jövőben is. Azt szeretném, ha Pécsett a Nappali húsz év múlva is megkerülhetetlen éjszakai találkozóhely lenne, a Reggeli pedig egy újító étterem maradna, amilyen ma is próbál lenni, talán nem teljesen sikertelenül. Mi Pécsett hosszútávra rendezkedtünk be, nem biztos, hogy én azt a szerepet fogom betölteni, mint ma, de a háttérben mindenképpen ott leszek.

Hirdetés
Hirdetés