Kultúrában utazunk

A beszélgetés elején – melyen Iván Katalin tanárnő, Fruzsina édesanyja is részt vesz – azt feszegetjük, hogy vajon mikor lett a nagylány a zene elkötelezettje. Nehéz erre pontost választ kapni, mindenesetre abban megegyezünk, hogy talán már anyukája hasában is a komolyzenét hallgatta. Persze, amint megszületett és járni is megtanult, felfedezte a lakásban a zongorát és innen már csak egy lépés volt, hogy óvodás korára a ott üljön mellette és gyakoroljon.
Arra a kérdésre, hogy miért választott egy másik hangszert is magának nagyon érdekes választ adott. Elmondta, hogy rengeteget jártak hangversenyekre és azt tapasztalta, hogy a zongora, szóló hangszer, ő pedig inkább a zenekar világában képzeli el magát, így a fuvola jobba beleillik ebbe a képbe.  Ezen túl, ennek a hangszernek a hangja nagyon megtetszett neki, lágy, dallamos és szép hangzású.
Fruzsi anyukájára nézek, hogy megerősítést kapjak arra nézve, hogy valóban ennyire egyszerűen válik valaki zenésszé. Iván Katalin bólint, valóban nem volt nehéz megszerettetni vele a komolyzenét, hiszen az édesapja is gitáros, tehát a családban minden irányból ilyen megerősítéseket kapott. Nem kellett erőltetni, erősen érdeklődött a muzsikálás iránt. Most persze kicsit más a helyzet, mert nem csak szülő-gyermek kapcsolatban vannak, hanem tanár és tanítvány viszonyban is. Más ez, mint otthon a családban, ráadásul mindketten eléggé akaratos és céltudatos emberek vagyunk, néha ez a két akarat egymásnak feszül, de azért megoldódnak ezek a helyzetek is – mondja Katalin.
Mindenesetre a közös munka hatékonyságát számos díj igazolja, 2006-ban III. helyezést ért el a Nemzetközi „ Chopin+…” Zongoraversenyen, egy évvel később a XI. Országos Zongoraverseny I. díját és különdíját kapta. A következő évben az Országos Fuvoladuó Verseny győztese volt, 2009-ben I. helyezett lett a VI. Országos Jeney Zoltán Fuvolaversenyen. Eddig öt alkalommal vehette át a Baranya megyei Közgyűlés Pro Talento díját. 2007-ben a MOL tehetségkutató programjának egyik támogatottja volt. Szóval még felsorolni is sok az eredményeket és amint láthatjuk mindkét hangszeren nagyon ügyesen játszik.
Mindez természetesen lemondásokkal jár, hiszen amíg a többi gyerek a játszótéren vezette le a felesleges energiáit, addig Fruzsinak maradtak a hangszerek, bár elmondása szerint ő ezt egy cseppet sem bánja, úgy érzi így is teljes és szép a gyerekkora, sőt! A zenét az önkifejezés egyik formájának tartja, egy olyan nyelvnek, amelyen érdemes másokhoz beszélni, hiszen így többekkel meg lehet osztani ezt a csodát. Mivel otthon a családban mindenki játszik hangszeren, szoktak az édesanyjával négykezest játszani a zongorán, illetve zongorakísérettel fuvolázik, ebbe a családi formációba még a nagyapa is beszáll időnként, aki tangóharmonikán és szintetizátoron közreműködik.
Élete egyik nagy pillanatának tartja Forró Fruzsina azt, hogy a Zene Ünnepén felléphet a Pannon Filharmonikusokkal, hiszen ezzel a zenekarral nagyon sok világhírű művész is fellépett már, így igazi megtiszteltetés a közös játék. A következő tanévben a Bartók Béla Zeneművészeti Gimnáziumban kezdi a tanévet, mivel mindkét hangszert egyformán szereti, ezért a továbbiakban is párhuzamosan tanul és gyakorol rajtuk. A középiskola végeztével pedig a Budapesten, a Zeneakadémián kíván továbbtanulni, és bármilyen távolinak tűnik mindez, ránézve Fruzsira, biztos vagyok benne, hogy így is lesz.
A fuvolista a június 21-én délután ötórai kezdetű koncerten Francois Borne: Fantasie brillante sur Carmen című átiratát adja elő, amelyik egy nehéz, virtuóz mű, ám bizonyára szép élményekkel távozhat koncert után a Kossuth téren összegyűlt közönség.