Kultúrában utazunk

Sem vállalkozásom, sem ingatlanom nincsen Pécsett, a Király utcában. Jó az ilyet előrebocsátani. Ettől kezdve „bátran” lehetek bátor. Egy éve zajlik egy útfeltárás, aztán felújítás, a Nagy Flórián utcától keleti irányban, egy ötven méternél talán nem is hosszabb szakaszon. Hogy ez még nem készült el, az maga a szégyen! Meg kár azoknak, akik ott üzletet üzemeltetnek.
Ilyenkor szakmailag indokolt lenne megkérdezni az illetékeseket, miért is tart 365 napnál tovább egy ekkora részen a munka elvégzése. De már nem érdekel! Igaz, akad rá magyarázat, ami furcsa.

Egy évnél régebben, az úgynevezett Budai Városkapu feltárása kezdődött meg a helyszínen. Persze, nem véletlenül, azért mert mondjuk valakinek eszébe jutott, jó lenne ásni az útszakaszon. Tudták régebbi dokumentumok alapján, hol érdemes kutatni. Régészek szorgoskodtak, fényképeztek, adatokat rögzítettek, jegyzeteltek. Aztán jött a közművek kiváltása.

Ettől kezdve vált végtelenül vontatottá az eset. Mert a szolgáltatók a kábeleket, csöveket a megfelelő módon szerették volna elvezetni. De tényleg! Erre mondta egykor egy mesterem, amikor még fémipari munkásként keltettem riadalmat, jó három évtizede: „Fiam, ennyi idő alatt kifaragom fából!” Hát persze, aki ott él, az most ráfaragott.

Na, ez az! Egyszer arra szeretnék választ kapni, mikor nevezik meg a felelőst. Nem csak úgy elmaszatolva, hanem konkrétan!

Volt nekem több mesterem, egy másik azt monda: „A Rákosi-rendszerben ennél kevesebbért is akasztottak fel embert!” Akkor persze ezt alig értettem, különösen a történelmi összefüggéseket. De azért az akasztás eljutott a tudatomig. Nyilván, most már kissé felnőttebben nem kívánhatnám, hogy bárki az életével fizessen ilyen okok miatt. De egy jelképes köteles felfüggesztésnél rám bárki számíthat, szívesen tartok rablót.