Hogy miért pont a Nádor volt a helyszín? Na, ezt most hagyjuk, a múlt és a jövő gazdaságossági összefüggéseit nem bogozgatnánk, vendéglátó-ipari szempontból. Inkább annyit röviden, a pécsi Széchenyi téren lévő Nádor Galériában, csütörtökön délután érdekes válogatás nyílt meg. A Pécsi Képzőművészeti Mesteriskola gyűjteményére sokan voltak kíváncsiak, mivel fennállásuknak huszadik évfordulójukat ünnepelhetik.
A képe Wéber Kristóf zenei átirata látható, mert hallani nem lehetett.
Kissé nehéz lesz, de sikerülni fog. Mármint Komár Lászlót idecitálni. A magyar
Elvis Presley megmondta: „Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen. Hosszú még az út és közben valamit tenni kel.” Na, ennyit az idézetekről. Akkor most időzzünk!
Számos művészeti hallgató, ma már ismert alkotó gondol vissza nagy tisztelettel Bencsik Istvánra, a mesterre. Nos, a méltán elismert művész-tanár is jóleső érzéssel nézhetett körül a falak között. Nem azért, mert az építőmunkások jól dolgoztak, ezt még mindig hanyagoljuk.
– A művészeti is eddig ismeretlen utakat, világokat fedez fel – jelentette ki csillogó szemmel
Bencsik István, a szemét járatva. – Ezeket az alkotásokat, túlnyomó többségében ismertem korábbról, hiszen a mi hallgatóink készítették. De pompás dolog így, együtt látni ezeket, egy kiállítás keretében.
A megjelentek egyébként összetett élményben részesülhettek. Hiszen nagybőgőn egy
Wéber Kristóf által átírt, mintegy négyperces, halk blokkot hallhattak volna. Ha az lett volna a cél. De a mű néma volt, vagyis a maestro tényleg a bejelentett időn át „fűrészelte” a hangszert, de abból egy hang sem jött ki. Mindezt szándékosan tette, nagy taps köszöntötte, az előadás végén. Nem éppen vájt fülűként, azért voltak benne hamis hangok, ezt még minimum hallással is bárki észrevehette. De ha Komárral kezdtük, akkor a
Simon & Garfunkel, a Csend hangjai című, máshonnan ismert nótával fejezzük is be.
Ja, a lényeg! Akinek van ideje, kedve, az mindenképpen térjen be a Nádor Galériába. Kávé, tea, pincér nem lesz, de azért akad látnivaló.
Hozzászólások