„Bábu vagy, bábu vagy, valaki irányít” – énekelte a nyolcvanas évek elején, értelemszerűen az elmúlt évszázadban, a KFT együttes. Nos, a dal most tökéletesen jól hangzana, a 15. Felnőttbábfesztivállal kapcsolatban. Csakhogy az a nóta akkor rendszerkritika volt, most viszont akár dicséretnek is elfogadhatnánk. Már persze azok, kik arra rászolgáltak. Mert azért „kevésbé nézhető” produkciók is akadtak a hét első felében, a versenyművek között.
A képen éppen nem látszik Pályi János, de valakinek a bábukat is mozgatnia kellett.
A sikert elkerülő produkció volt a Rijeka Bábszínház Rómeó és Júlia című produkciója, ahonnan többen is távoztak, kisebb „átkötések” során, amikor arra alakalom nyílott. Mondhatnánk, hogy a felvonások szünetében, de mivel időbeli megszakítás nem volt, hát maradt a surranó pálya. Akik viszont végig maradtak, azok gyér tapssal „jutalmazták” a művészeket. Akik egy nagyon modern, szereplőkkel, mozgatott bábukkal, korszerű videotechnikával összevegyített dolgot adtak elő, amiből néhány elemet, a nézőtérről alig lehetett látni. A számítógépes kivetített szöveg viszont szörnyű volt: „törni magyar, nehéz érteni”.

Megrázó, felkavaró volt viszont a győri Vaskakas bábszínház Kádár Kata revüje. Szerencsére kizárólag felnőttek részére, zsúfolt nézőtér előtt. Ami emberi szörnyűséget sikerült belesűríteniük a műsorba, az már maga a művészet. Bár a ballada sem éppen egy könnyed dolog, de azokat sorozatban „feltálalva” gyengébb idegzetűek számára könnyen lehet nehéz az éjszakai alvás.

A Kocsis Rozi vezette csapat tényleg mindent beleadott, de ez már jóval túlmutatott a bábművészeten, hiszen egy komplex színházi varázslat volt, vérrel, szenvedéssel, szívet szomorító történetekkel. Mi más is lehetne a vége annak, ha egy nagymama – most éppen a Kocsisék Rozija – megöli fogyatékkal született unokáját, aki vérfertőzés útján fogantatott. És ez csak egy volt a hét epizód közül!

A közönséggel való kapcsolatteremtés nagymesterének is nevezhetnénk Eric Bass mestert. A bábjátéka is figyelemreméltó volt, de a ráadásban, amikor több nézőt, sajtómunkást is felhívott egy közös játékra, akkor már mindenki érezhette a Bóbita Bábszínház Nagytermében, hogy ott egy valódi művész áll a porondon.

Nem versenyprogramként, ám érdemes (mit érdemes, kötelező!) sót ejteni Pályi Jánosról, a nagy komédiásról. A legszebb bábos hagyományokat eleveníti fel, Vitéz Lászlóval, illetve a többi figurájával. A várásterek hangulatát idéző, egyszemélyes, szerény színházával nevettet, szórakoztat, egyszerre. A kacagástól szem nem marad szárazon, szülők és lurkók együtt élvezik a játékot, a néha tragikus tréfákat. De Pályinak van egy másik, kissé hasonló műsorszáma is, amit éppen szerdán este adott elő, a Kultúrketben. A publikum elismerése ott sem maradt el.

Szóval komoly és komolytalan szálakon, fut tovább a fesztivál. Még bárki bekapcsolódhat, érdemes egy kissé belefeledkezni egy olyan világba, ami megmutat belőlünk, rólunk, másokról, valami mást, amit esetleg nem is mernénk amúgy kimondani.        

A csütörtöki programok:

14.00,16.00, 18.00: Konrad Fredricks: Punch és Judy, Színház tér.

15.00: Figurina Animációs Kisszínpad: História, Bóbita Bábszínház, Kamaraterem.

16.00: Kabóca Bábszínház: Girgác Lacku, Kultúrkert.

16.30: Mesebolt Bábszínház: János Vitéz, Bóbita Bábszínház, Nagyterem.

17.00, 20.00: Vietnámi Nemzeti Bábszínház: Tradicionális Vízibábozás, Pécsi Műjégpálya.

17.00, 20.00: Theatre du Rugissant és Compagnie des Chiffoniéres: Moby Dick, Minerva Park.

19.30: Ljubljanai Bábszínház: Tiltott szerelmek, Pécsi Nemzeti Színház, Kamaraszínház.

21.30, 23.00: Yael Rassooly: Paper cut, Bóbita bábszínház, Kamaraterem.