Már a díszlet sem szokványos, egy hatalmas, a színpadot uraló íróasztalon játszódik a cselekmény. Egy jó íróasztalon van minden, fiókok, ventilátor, lámpa, itatóspapír, margóvágó, tollak és még ki tudja mi minden. Önmagában is egy kis meseország egy ilyen bútordarab, melyen Siklósi Gábor és Fers Klára animált hétköznapi tárgyakat, amelyek itt most szörnyeket és embereket jelképeztek.
A történet kezdetén egy nagy könyvből, a Történetek Könyvéből lép elő egy papírfigura, amely különös kalandok során megy keresztül, amelyben rátalál párjára, majd visszatér a könyvbe, mert a Históriának folytatódni kell, és a figura testén látható szöveg csak akkor egészíti ki és teszi érthetővé a könyv mondatait, ha visszatér oda.
Az íróasztal, mint játéktér eleve nagy ötlet, a művészek nagy pontossággal és kiváló technikával mozgatják ott a hátteret, a „díszletet” (kancsó, toll, ventilátor, lámpa…) és a figurákat. Ne feledkezzünk meg a zenéről sem, amely kissé Presseres, Déses, de semmiképp sem rossz. Mindezt jó ütemérzékkel varázsolja a történet szövete köré Fenyvesi Attila, a háttérből.
A „sztori” mindenkinek egy kicsit mást jelenthet, én úgy éreztem az emberről és a sors beteljesüléséről szól, vagyis az emberiség históriájáról.
Talán vigasztaló, hogy a történet végül megnyugtatóan végződik, a főhős visszakapja a szöveget papírkorpuszára és visszatér oda, ahonnan elindult hosszú útjára, a Történetek Könyvébe.
Remélem a Figurina a későbbiekben is még sok hasonló remek előadással lep meg bennünket!
Hozzászólások