Kultúrában utazunk

Bizonyára többen eljátszottak már a gondolattal, hogy szabadidejükben önkéntesként segítsenek a hajléktalanokon, fogyatékosokon vagy állatmenhelyeken, csatlakozzanak egy szemétgyűjtő akcióhoz vagy játszótér felújításához.
A bátrabbak vagy elkötelezettebbek el is juthatnak a megvalósításig, ez azonban nem mindig olyan egyszerű, mint ahogy azt a leendő önkéntes gondolná.
Úgy tűnik, néhány esetben nem a civil szervezetek vadásznak az önkéntesekre, hanem az önkénteseknek kell üldözőbe venni azt a civil szervezetet, amelynek munkáját térítésmentesen szeretné segíteni.

A Pécsett is működő és sok társasházban kiplakátolt, közhasznú szervezetként bemutatkozó Kinyújtott Kéz Alapítvány munkatársai meglepő módon reagáltak kérésemre.
-„Köszönjük, nem! Viszont hallásra!”.
És letették a telefont.
Pedig a kérdésem csak arra vonatkozott, hogy önkéntes, és természetesen térítésmentes szolgálataimat igénybe kívánják-e venni. Kitartó önkéntesként nem hagytam ennyiben a dolgot, és ismét felhívtam a plakáton megadott számot. A marcona férfihang (akihez nevet nem sikerült társítani, mivel nem mutatkozott be) magyarázatomra, hogy miért és hogy szeretném energiámat és időmet a szolgálatukba állítani ismét csak ennyit közölt:
 -„Köszönjük, nem! Viszont hallásra!”
És letette ismét a telefont.
Bizonyára  ez az egyetlen alapítvány az országban, amelynek anyagi helyzete olyan kiváló, hogy nincs szükségük önkéntesekre.

Szintén nem könnyű önkéntes munkával bekapcsolódni  a tevékenység fontosságát, és a pécsi civilek EKF-be való bekapcsolódásának fontosságát hirdető Pécs2010 Menedzsment Központ munkájába sem. A honlapjukon megtudhatjuk ugyan, hogy az EKF számára „nélkülözhetetlen időadományozók” koordinálást Knyihár Éva végzi 2007. óta, elérhetősége azonban semmilyen formában nem szerepel ott. Jelen cikk írója azonban nem adja fel. Az EKF központi számán elkéri a szervező hölgy telefonszámát, aki azonban éppen tárgyal (nyilván arról, hogy mi is történjen a rengeteg önkéntessel, aki pénzt és időt nem kímélve kinyomozta, hogy hogyan is tudna térítésmentesen segíteni városán és az EKF projekten).

A Máltai Szeretetszolgálat Pécsi Csoportjának címe és elérhetősége (e-mail, telefon) is megtalálható honlapjukon, és kérdésemre a hölgy személyes megbeszélést javasol irodájukban. Telefonon csak annyit közöl, hogy az önkéntesek a hajléktalanokkal és a fogyatékos gyerekekkel való munkák közt választhatnak. Honlapjukról azonban kiderül, hogy jogi, orvosi és házi orvosi segítségnyújtásra is vállalkozhatnak önkénteseik. Legalábbis papíron.

Szintén szívesen lát minden önkéntest a Misina Természet - és Állatvédő Egyesület, amelynek honlapján nem csak elérhetőségük, hanem az önkéntesen végezhető munkák listája is szerepel (állatgondozás, parkgondozás, szakmunkák, vagy bármilyen más hasznos tevékenység, amely az adott önkéntes profiljába vág). Ez profi.

Ezzel azonban végére is értem a nem túlságosan terjedelmes listának, amelyet pécsi önkéntes munka utáni kutatásom során az internet segítségével összeállítottam.

Csalódottan vettem tudomásul, hogy 2010-ben Magyarországon, az Európai Unióban, mi több Európa Kulturális Fővárosában, Pécsett nem csupán, hogy nem megbecsült tevékenység az önkéntesség, de gyanakvás övezte kihívás olyan szervezetet találni, amely örömmel venne egy (ez esetben) diplomás, megbízható, lelkes és ingyen igénybe vehető segítőt. Most már csak abban bízhatok, hogy eljön még az idő a baranyai megyeszékhelyen, amikor a civil szervezetek többsége felismeri, hogy milyen nagy érték, ha valaki önként és ingyen felajánlja szaktudását, idejét és jóindulatát a számukra. Remélem ez nem utópia.