Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Szebb pázsitom lesz! – az időskori versengésről

Szebb pázsitom lesz! – az időskori versengésről

2016. december 29. csütörtök, 20:17 Fábián Mária Irodalom
PDF
A kutatók sokat foglalkoznak a fiatal generációk sajátosságaival. Számtalan tanulmány, előadás születik az x, y, z, sőt már az alfa generációról is. Az idősek általában csak akkor kerülnek középpontba, ha valamilyen őket jellemző új betegség, vagy a betegségekre adható kezelések, gyógyszerek jelennek meg a piacon. A sztereotípia az, hogy vagy aktívak, amíg önellátóak, netán a családban még hasznukat látják a fiatalok, vagy szenilis, demens, nehéz esetek. 

Hogy kapcsolódik mindehhez az időskori versengés? Talán hogy megdöntse a tabukat, és mert erről eddig nem volt átfogó kutatás, Dr. Fülöp Márta, (kis képünkön) az MTA Pszichológiai Kutatóintézet tudományos igazgatóhelyettese, az ELTE Pszichológiai Intézetének szociálpszichológia professzora kíváncsi volt, mit mutathatnak a vizsgálatok e témában. A közelmúltban fejezte be kutatómunkáját, melybe 300 idős embert vont be.  Kutatásának tapasztalatait szép számú szenior egyetemi hallgató előtt ismertette, akiket már itt bevont kutatásának következő fázisába. 

- Először arra voltunk kíváncsiak, miért kezdte el érdekelni ez a téma.
- Világéletemben a versengést kutattam. Ebben a versengéskutatásban én egészen másfajta elméleti alapokból indultam ki, mint általában a nemzetközi szakirodalom. Érdekes, hogy ezzel nagyon komoly nemzetközi hírnévre tettem szert. Amikor elkezdtem foglalkozni ezzel a témával, először azt kerestem, hogy melyek azok a területek, kérdések, amelyekkel még nem foglalkoztak, lefedetlenek.   Bevallom, engem a versengés szőröstül-bőröstül érdekel. Ekkor láttam, hogy az időskori versengéssel korábban nem foglalkoztak a kutatók.  Ehhez egy praktikus dolog jött még, hogy az egyik kollégám, aki időskori agyi, kognitív folyamatokat kutat azt mondta, hogy az ő területéhez illeszkedhetne egy szociálpszichológiai jellegű téma is. Rögtön rávágtam, hogy igen, itt van, tegyük hozzá az időskori versengést!
Tehát volt egyszer egy általános érdeklődésem a versengéssel szemben, másrészt meg akartam tudni, hogy hol vannak hiányok, hol nincs lefedve kutatásokkal az amit tudhatnánk, a harmadik pedig, hogy adódott egy konkrét kutatásba való bekapcsolódási lehetőség.

- Különböző korosztályú, iskolai végzettségű, nemű és lakóhelyű idős emberek vettek részt az ön kutatásában. Milyen módszerekkel, hogyan keresztül vizsgálta az időskori versengést?
Kérdőíves vizsgálatot végeztem, ennek volt egy előre meghatározott, zárt kérdésekből álló része. Ezek nem versengéssel kapcsolatos kérdések voltak, hanem általános, a személyiségre utalóak.  Ez a módszer standard, már bevizsgált kérdésekből állt.  A másik része nyílt kérdőív volt. Ezt azért használtam, mert az időskori versengésről, ahogy azt már említettem, sem nemzetközi, sem hazai kutatás nem állt rendelkezésemre. Így természetesen az ahhoz kapcsolódó vizsgálatok sem. A nyílt kérdőívre adott válaszok ilyenkor sokkal többet mondanak a kutatónak.

- Miért?
Mert ha szabadon ki tudja fejteni a válaszadó, mit gondol és miért, az időskori versengés egyes területeiről, én abból tanulok a legtöbbet.  Ezekből a válaszokból tudok a későbbiekben zárt kérdéses kérdőívet készíteni, hiszen akkor már tudom, hogy mit gondolnak, milyen tapasztalatokkal, hozzáállással – attitűddel rendelkeznek az idősek. 

- A két kérdőív eredménye mit árult el a magyarországi idősek versengésével kapcsolatban? 
Az első részt egyszerű módon tudtam értékelni, statisztikai módszerekkel, a nyílt kérdéses kérdőívet pedig tartalomelemzéssel dolgoztam fel.  Sok minden kiderült a mai idősekről a kutatás alapján, de most kiemelném a versengéshez való viszonyt. Amikor az a kérdés, hogy mennyire tartja valaki magát versengő típusnak, személyiségét tekintve versengőnek, akkor a válaszadó idősek nagyobbik része, nem tartotta magát annak. Talán a negyedük mondta, nagyon határozottan, hogy ő versengő. Ez nem egy nagy százalék, de ahhoz képest, hogy korábban a magatartáskutatók és a pszichológusok azt mondták, hogy idős korban nincs versengés, mert idős korra eljött az elfogadás, vagy a beletörődés, sőt a lemondás időszaka, ahhoz képest ez a negyed rész, nagynak számít. A másik kérdésre, hogy most, öreg korában van-e valami, amiben verseng - itt tehát nem az általános személyiségjegyét kérdeztük a versengéshez, hanem konkrét dologra és viselkedésmódra fókuszáltunk -, akkor az derült ki, hogy a férfiaknál 60%, de a nőknél is majdnem 50% a versengő. Van, aki a főzésben, van, aki az unokájához való kapcsolatában, a sportban, az egészségben, a kertben, az öltözködésben, igenis verseng. Tehát amikor a mindennapi élet valós viselkedésmódjairól számoltak be a nyílt kérdésre adott válaszoknál, sokkal jobban megjelent, milyen sokan versengenek. Itt nem azt kellett állítani magukról, hogy „én versengő vagyok”, mert ezt valahogy elutasították, hanem leírhatták, hogy „karcsúbb akarok lenni a szomszédasszonyomnál”, vagy „jobbat akarok főzni a nászasszonyomnál”, vagy „én is megcsinálom a hosszú túrát, nem csak ő” és még folytathatnám a példákat, tehát amikor a konkrét viselkedésükről számoltak be, akkor már előretört a versengés. Ez azt bizonyítja, hogy egyáltalán nem igaz a tudósok korábbi állítása, miszerint idős korban nincs versengés.

- Mi a haszna ennek a felfedezésnek?
Sokféle haszna van. Egyrészt többet tudunk meg az idősekről, ha ki tudjuk használni azt, hogy szeretik a versengést, annak lehet gazdaságélénkítő hatása. Előidézheti, hogy kevesebb, nehezen kezelhető egészségügyi problémával élő idősről kelljen gondoskodni, sőt, többeket még aktívan lehessen alkalmazni bizonyos területeken. 

- Az egyén számára mit mutathat az eredmény?
A nyilvánosság ereje nagy. Ha azt olvassák az idősek, hogy az időskori versengésnek milyen pozitív hatása lehet számukra, az befolyásolhatja őket a megfelelő döntések meghozatalában. Az eredmények azt mutatják, hogy a versengés ebben az életkori szakaszban motiváció az élethez, segít a társas kapcsolatok megtartásában, szórakozás is egyben a játékok, a társasjátékok, a vetélkedők kapcsán, és kognitív tréningben tartás is. Azt azért hozzá kell tennem, hogy iskolai végzettség szerint torzított a minta, mert akiken végeztem a kísérletet nagyobb százalékban magasabb iskolai végzettségű idősek voltak. Jó részük alkalmazza a kognitív versenyt is. De haszna még a versengésnek, hogy adott esetben szebb lesz a kert tőle, finomabb a torta. A vezető terület egyébként az egészség volt, „jobban odafigyelek magamra, tovább és egészségesebben akarok élni”. Aki az egészségben verseng, az nem egy negatív stresszként éli azt meg, hanem úgy, hogy ez adja az életenergiát és egy pozitív odafigyelést. Segít a prevencióban vagy abban, hogy tudatosan leköveti, amit az orvos javasol. Örül annak, hogyha azt mondják, hogy „hú de jól nézel ki, milyen fitt vagy, nem is gondolnám, hogy 70 éves vagy”, ezek az elismerések energiát adnak, és ez egy jó dolog. 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés