Sűrű és elismerésben gazdag volt az ősz Sramó Gábor, a Bóbita Bábszínház igazgatója számára. Október elején Baranya Vármegyei Prima Díjjal tüntették ki, a hónap végén pedig Marosvásárhelyen rendezte meg az ottani végzős bábszínész hallgatók vizsgaelőadását, a Csongor és Tündét, amelyért az Egyetemi emlékérmet is megkapta. Többek közt a díjakról és a vizsgaelőadás rendezéséről beszélgettünk vele. (Képünkön: jelenet az előadásból, fotó forrása: Bóbita Bábszínház)
- Október elején kiosztották a Baranya Vármegyei Prima Díjakat, ahol a Magyar színház-, film- és táncművészet kategóriában díjaztak, amihez szívből gratulálok. Milyen gondolataid vannak ezzel az elismeréssel kapcsolatban?
- Meglepődtem, amikor nyár végén felhívtak, hogy nekem ítélték ezt a díjat. Ilyen díjaknál soha nem jut eszembe, hogy én ezt megkaphatom. Természetesen jól esett, főleg, hogy olyan közegben kaptam az elismerést, amiben én nem mozgok, a vállalkozók közegében. Azon kívül, hogy személy szerint én kaptam a díjat, azonban ez a bábszínháznak is az elismerése. Egy rossz bábszínház vezetőjeként nem ítélték volna ezt nekem.
- Október végén pedig már Marosvásárhelyen voltál, ahol a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen megrendezted Vörösmarty klasszikusának, a Csongor és Tündé-nek a rövidített változatát, amely diákok és felnőttek számára egyaránt élvezhető.
- Így van, és már elég hosszú múltra tekint vissza ez az együttműködés. 2013-14 környékén mentünk ki Papp Melindával Marosvásárhelyre, azzal a céllal, hogy az ottani egyetemmel együttműködési szerződést kössünk. Ez akkor létre is jött, s ezt azóta folyamatosan megújítjuk. Az akkori színházi törvény keményen érintette a bábszínházakat, amely előírta, hogy a társulatokban, bizonyos százalékban felsőfokú szakirányú végzettség szükséges. Hirtelen sok színház azzal nézett szembe, hogy tíz-húsz éve ott levő kollégák nem rendelkeznek ilyen végzettséggel. Ráadásul ez Magyarországon nem volt egyszerű, mert négy-ötévenként indul csak bábszínész szak, Marosvásárhelyen viszont kétévente indítanak magyar nyelvű bábszínész képzést. Szerencsére rögtön az elején bekerült ebbe a képzésbe néhány akkori kolléga: Czéh Dániel, Vadon Judit és Szívós Réka. A kapcsolatfelvétel másik oka az volt, hogy Melindával mindketten tanítunk a Pécsi Művészeti Gimnáziumban, és ez a diákjaink számára is egy új lehetőség volt. Marosvásárhelyen nem csak bábszínész-, hanem teatralógus- és színészképzés is van, tehát emiatt is értékes ez a kapcsolat. Az együttműködés keretében az itteni drámatagozatosok többször ellátogattak Marosvásárhelyre, valamint Kolozsvárra, ahol Művészeti Szaklíceum működik, illetve az egyetemeken is körül tudtak nézni. Ennek a kapcsolatnak a további eredménye, hogy most harmadszorra hívtak meg Marosvásárhelyre vizsgaelőadást rendezni. Először a Holle anyót rendeztem, majd három-négy éve az Aranyszívű Juliskát. Másfél-két évvel ezelőtt szólt Bonczidai Dezső, hogy örülne, ha a végzősökkel tudnék egy vizsgaelőadást készíteni. Így született meg a Csongor és Tünde a Marosvásárhelyi Egyetemen.
- Ennek volt Pécsett előzménye, hiszen a Bóbitában jó néhány éve tartottatok belőle bemutatót.
- Azzal kezdeném, hogy a báb anyagcentrikus. Egy bábelőadás létrejöttéhez bábok kellenek, amihez viszont műhely, pénz és idő is kell. Ezekkel sajnos a Marosvásárhelyi Egyetem sem rendelkezik. Tehát olyasmit kell kitalálni, ami már elkészült. Én pedig, mint a Bóbita vezetője, a saját bábszínház anyagából tudok kitalálni. A Csongor és Tünde pont a covid idején készült, emiatt nagyon kevés előadást tudtunk játszani. Hamar lekerült a műsorról, és akik játszották, azok nagy része elment a Bóbitából. A raktárban viszont természetesen megőriztük a bábokat és a díszleteket. Miután a felkérést megkaptam, úgy gondoltam, hogy abszolút illik az osztályhoz, igazi kihívást jelent számukra is. Igazam lett, egy intenzív próbaidőszak után nagy sikerrel játszották a marosvásárhelyi bemutatón, ami után Pécsett is kétszer előadták, sőt, februárban újabb turnéra indulnak vele. Az egyetem keretein belül is játszani fogják, a stúdiószínpadon, ahol a próbák folytak.
- Marosvásárhelyen is kaptál egy elismerést, méghozzá az Egyetemi érdemérmet.
- Ez ugyanúgy meglepett, váratlanul ért. Nem olyan régen hozták létre, ami egy szép nagy plakett egy díszes bársonytokban, és az egyetem rektora, Sorin Crișan adta át a bemutatót követően, aki egyébként első ízben nézett meg bábszínész vizsgaelőadást. A díjat elmondása szerint azért kaptam, mert ez már a harmadik rendezésem volt az egyetemen, illetve mert a hazai bábos szakmában is folyamatosan próbálom a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről származó információkat terjeszteni, népszerűsítve vele az ottani képzést és az intézményt. Több végzett diákunk kint tanult, illetve jelenleg is ott tanul, Két éve három ott végzett kollégát szerződtettünk Pécsre: Szabó Dalmát, Szalai Barbarát és Rácz Attilát. Úgyhogy ez valóban egy élő együttműködés.
- Hogyan, milyen nyelven lehet visszaadni Vörösmarty míves szövegét?
- Az előadás angol nyelven volt feliratozva, amit a teatrológusok készítettek el. Gondolkodnak román változaton is, hogy még több helyre eljusson, de nem egyszerű lefordítani Vörösmarty Csongor és Tündéjét, ráadásul vannak benne mai szövegek is.
- Kérlek, mesélj a rendezés részleteiről! Mennyi idő állt rendelkezésre a bemutatóig, milyen feladatokat kellett megoldani a próbaidőszakban?
- Szűk három hetünk volt. Nagy segítség volt, hogy szinte teljes szövegtudással érkeztek a próbákra a diákok. Már előkészítés során, tavaly átbeszéltük, hogy ilyen anyagnál nem lehet eltérni a szövegtől. Egy mai szövegnél lehet saját gondolatokkal operálni, itt viszont meg kell tanulni. Elég veretes, hosszú szövegről van szó, és mindenkinek ugyanolyan mennyiségű volt, mert akinek kisebb szerepe volt, az több szerepet játszott. A dalokkal is foglalkozniuk kellett, mert nem voltak olyan egyszerűek a 30Y tagjai által írt szerzemények, hogy egyik napra a másikra megtanulják őket. Azokat egyébként a zenekar tagjai szétosztották egymás között, így megvolt, hogy ki melyik motívummal foglalkozik, ami érződik is a zenéken, mert különböző stílusúak. A diákok a nyáron megkapták a díszleteket és a bábokat. A bábokkal Bonczidai Dezső foglalkozott, Máthé Rozália tanárnő a szöveggel, azon belül is az artikulációval és a szövegértelmezéssel, Apostolache Kiss Zénó, az Ariel Bábszínház zenei vezetője, aki az Ali király ünnepi vacsorája zeneszerzője is volt, a dalokkal. Így ami általában egy próbaidőszakban elveszi az időt, és nehézzé teszi a kezdeteket, azt itt sikerült kiküszöbölni. Nagyon intenzív próbaidőszak volt, szerencsére az utolsó napok nem a kapkodásról és az idegeskedésről szóltak, hanem összesen hatszor-nyolcszor végig tudtunk menni az előadáson, ami adott egy biztonságot.
- November végén Pécsett is láthatta a közönség a Bóbitában az előadást. Mik a további tervek?
- Igen, szerencsére ezt pályázati pénzből meg tudták valósítani. November végén fogadtuk a hallgatókat a Bóbitában, ahol két előadást játszottak belőle. A bemutató után két héten belüli két újabb előadás volt, valamint Pécs után felléptek Nagyváradon, ahol a Fux Feszten, az Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválján is előadták.
- Alig jöttél haza Marosvásárhelyről, rögtön mentél Szatmárnémetibe. Ott milyen feladat vár?
- Nagy-Kovács Gézával tervelfogadáson voltunk ott, mert április 18-adika körül lesz A gólyakalifa története, amit én rendezek, Géza a tervezője, Vilmos Noémi az író-dramaturg, aki egyébként a Csongor és Tünde és a MacbeTT című előadásokban is ezeket a feladatokat látja el, most több bábos projektben is benne van. Jó néhány éve nem voltam Szatmárnémetiben, szerintem izgalmas, szép dolgokat találtunk ki Gézával.
- Miközben Marosvásárhelyen voltál, Pécsett a Zsolnay Negyedben, az Üvegházban Halloween napján az „Október 13 (31)” című, ötletes és hangulatos horrorfilmes kiállítást lehetett megtekinteni, ami szintén a te ötleted alapján készült el.
- Még tavaly találtam ki, az akkori nagyon sikeres Halloween-program után. Úgy gondoltam, hogy valami újat kéne kitalálni, így jött létre a kiállítás klasszikus horrorfilmekből, ahol a jellegzetes motívumok mellett a filmek plakátjai, a filmmel kapcsolatos érdekességek tartoztak az installációhoz, valamint fontos volt az akusztikai része is, mert ezeknél a műveknél nagyon fontos a hangkulissza és a főcímzene is. Örültem, hogy a bábszínházban is voltak programok: maszkkészítés, arcfestés, előadás és filmvetítés, mert azt gondolom, hogy így többféle igényt ki tudunk elégíteni.
