Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Olvasási szokásaink, szakmai szemmel

Olvasási szokásaink, szakmai szemmel

2013. február 14. csütörtök, 08:16 Irodalom
PDF
A közhely szerint olvasni jó! Ha ezt az alapállítást elfogadjuk, akkor már csak azt kellene eldöntenünk, milyen kötetet vegyünk a kezünkbe. Különösen izgalmas kérdés mindez, ha egy akkora tárházba tévedünk be, mint a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont (képünkön). Mert ott valóban fantasztikus a kínálat, de ezért is lehet „gond” a választás. Ez a bőség valódi zavarát eredményezheti, keresgélés közben. 

Az épületbe betérő szinte összes olvasó látogatja az első emeleten elhelyezett szabadpolcos állományt. Ez a szépirodalom lelőhelye, de a nyelv- és irodalomtudományi munkákat is itt helyezték el a könyvtári szakemberek.

– Hogyan talál rá az olvasó az általa keresett irodalomra?
– Kétféle olvasói stratégiával találkozhatunk a polcok közt járva: listákkal a kezükben érkezők serege lenne az egyik véglet – adott szakmai betekintést a dolgok hátterébe Kiss Zoltán könyvtáros. – Míg a másik, a látszólag céltalanul ődöngők hada. Mindkét csoport segítségül hívhatja a könyvtár számítógépes katalógusát, a szabadon böngészők is rá-rákeresnek egy-egy kedveltebb író, polcon éppen nem található művére. Sokan a már bevált szerzőkhöz fordulnak, így söpör végig a szinten egy Fábián Janka, egy Fejős Éva, netán egy Stieg Larsson „hurrikán”. A hazai és külföldi sikerszerzők közé az elmúlt években a pécsi Horváth Viktor is berobbant, A török tükör című művével.

– Léteznek „slágerkönyvek, slágerszerzők”?
– A népszerűségi listákat olvasói korosztályok szerint csak nagyon elnagyoltan (tehát hamisan) lehet tipizálni: „vámpíros könyvekre” (Stephenie Meyer) harap az ifjúság; „romantikusokon” (Danielle Steel, Nora Roberts) könnyeznek a hölgyek. Ha azok történelmi környezetben játszódnak, akkor a középkorú férfiak is bele-belenéznek, de csak a fantasztikus irodalom elolvasása után; krimit pedig mindenki olvas (egy rövidebb periódusban a skandináv krimiket keresték nagyon), Agatha Christie első helye megkérdőjelezhetetlen.



Kiss Zoltán nem csak a könyveket, de az olvasók lelkét is jól ismeri

– Egyéb, nem is gondolt hatások érvényesülhetnek?
– A rádióban, televízióban reklámozott könyvek olvasottsága ugrásszerűen nő, sokan Nők Lapja cikk-kivágatokkal jönnek. A régi kedvencek újraolvasása is gyakori (Jane Austen, Brontë nővérek, Kosáryné Réz Lola, Courths-Mahler), de kíváncsiak a politikailag megosztó, „sajtóhős” irodalmárokra is: Nyírő, Wass, Tormay Cécile, Márai, Kertész, Esterházy, Nádas, Moldova műveire. Szeretik az emberek a némi valóságalappal bíró sztoriszerű könyveket, Frei Tamás, Tvrtko, Havas Henrik, Schäffer Erzsébet riportjait. A televíziós személyiségek amúgy is behozhatatlan előnnyel indulnak, az olvasóért folytatott versenyben (Vámos Miklós). Nem hátrány egy regény olvasottsága szempontjából, ha egzotikus, kulturálisan távoli világban játszódik (Jean Sasson, Murakami Haruki, Lőrincz L. László), az se, ha krimibe oltott összeesküvés-elméletként ugrik az olvasó elé (Dan Brown). De a legnagyobb előnye egy könyvnek, ha „egyszerűen csak jó olvasni...” (Coelho, Pérez-Reverte). Az „ajánljon valami jót!” felszólításra Pavlov kutyájaként futhatunk Rejtő és Wodehouse, Jókai Mór és Jókai Anna vagy Szabó Magda és Ken Follett polcai felé.

– Miképpen boldogulnak az olvasók az új technikával?
– Két szélső típusról beszélhetünk: az egyik önállósága kiteljesedett, magától keres, saját magának kölcsönöz, ők vannak kevesebben. Míg a másik csoport teljesen ráhagyatkozik a könyvtárosokra. Idősebbek is érkeznek korszerű adathordozókkal, és segítséget kapnak azok használatához, ha igénylik.

– Mint minden könyvtár, így önök is korlátozzák a vihető dokumentumok számát?

– A legtöbb olvasónk kihasználja, hogy tíz dokumentumot kölcsönözhet, ennyi könyvet összeválogatni fizikailag sem kis teljesítmény. A könyvtár hatalmas tereiben megfáradt látogatók a Hírlapolvasóban pihenhetnek meg, ahol gyakran ad hoc „mini olvasókörök” alakulnak.

– Rengeteg rendezvénnyel, könyvtárhoz tartozó programmal találkozhatunk az épületben.
– Egy-egy író−olvasó találkozó szintén lendít egy szerző olvasottságán. Elég csak a dedikált Ulickaja könyveink forgalmára utalni, de említhetnénk Bertók László és más pécsi irodalmárok itteni szereplését, és azok utórezgéseit is.

– Korábban a gyerekkönyvtár intézményileg elkülönült a felnőttekétől, a város más pontján találtak bő könyvkínálatot a gyerekek. Vélhetően a Tudásközpont létrejötte ezen is változtatott!
– A családok szívesen választják hétvégi közös programként a Tudásközpont látogatását. Amíg a gyerekek a negyedik emeleten aktivizálódnak, a szülők nyugodtan keresgélhetnek a szépirodalmi könyvek között.

– Mi a helyzet a bölcsészekkel?
– Eddig a szórakoztató irodalmat keresőkről volt szó, de profi olvasóink is vannak, ha − fájdalom − viszonylag kevés bölcsész szorul is a Tudásközpont könyvállományára. A különböző iskolák ontják a feladatmegoldó könyvtárlátogatókat, akiket a szaktájékoztatók örömmel segítenek. A drámairodalom és a költészet nagyjainak köteteire ezért sem rakódik túl vastag porréteg.

– Eddig a hagyományos dokumentumokról volt szó, de a digitalizálás is már teret nyert a falak között?
– Az olvasást kultiváló könyvtáros derűs belenyugvással szemléli a DVD-kölcsönzések számának növekedését. Ám minden könyvtáros örül, ha vak és gyengén látó olvasóinknak hangos könyvvel (HKCD jelzetűek) szerezhet örömet. Az akadálymentesített épületben minden olvasói igényt igyekszünk kielégíteni. Új szolgáltatásunk, a „Házhoz megy a könyvtár” pedig azoknak is segít, akik nem tudnak személyesen eljönni a Tudásközpontba.

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés