Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Irodalom és muzsika, nem csak gyerekeknek

Irodalom és muzsika, nem csak gyerekeknek

2017. május 06. szombat, 00:00 Bereczki Lajos Irodalom
PDF
A péntek délután „ízesítéséről” ezúttal Szabó T. Anna és Dés András (képünkön) gondoskodott a Csorba Győző Könyvtár vendégeként. A két művész a Fűszerünnep eseménysorozatában először a kisiskolás korosztállyal találkozott, majd azt követően késő délután egy a felnőtteknek írt novelláskötetéből olvasott fel az írónő, melyet Dés András improvizációival színesített. 
Feszült izgalom a Tudásközpont konferenciatermében, gyerekek ismerkednek a fűszerekkel, azok színével, illatával, felhasználásuk lehetőségével. A pulpituson még két üres szék, az éppen megérkező előadók a háttérben készülődnek. Az asztalon a Fűszermadár című kötet, melyet a szerző a kisiskolás korosztálynak szánt. András számos táska és doboz mélyéről ütőhangszereket varázsol a tenyérnyi színpadra, melyek később fontos szerephez jutnak.
 
- Érdekessége a mai napnak, hogy két művéből is bemutat részleteket, elsőként a Fűszermadár című kötetből, majd azt követően a Törésteszt című novelláskötetből olvas fel. A gyerekeknek szóló kötet hogyan jött létre?
- Közös „gyermekünk” Andrással, együtt írtuk a mű alapjául szolgáló darabot, melyet Budaörsön játszottak a Latinovits (akkor még Játékszín) Színházban, melyet minden gyerek látott a környéken és igen nagy sikere volt az előadásoknak. Bár a saját két gyermekem már nagyobb, ez a korosztály mindig nagyon kedves volt a számomra, lehet, hogy nekik egy másik könyvet kellene írnom, bár a kamaszok részére nem könnyű… Ha van választási lehetőségem, akkor jobban örülök, ha a közönség fiatalabb, mivel ők kíváncsibbak és türelmesebbek a felnőttekkel, mint a nagyok. A fűszerek világa pedig Andráshoz áll közel, ezért nagyon örültem, amikor a közös munkát megkezdtük és sajnálom, hogy már nem játsszák. Egyébként magam is a könyv miatt lettem kicsit fűszermániás. Van egy régi emlékem, - amikor a fiam egészen kicsi volt felmászott a konyhapultra és az összes fellelhető fűszert szétöntötte azon. Érdekes volt látnom, hogy azt a sok kis apró darabkát hogyan rakosgatja, nézegeti, szagolgatja. A gyerekek egy ideig szinesztéziásan érzékelik a világot, a zene, az íz, a beszéd, a szín mind egységet alkot a számukra, nem válik szét. Örülök, hogy ebből egy könyv lett, mert ahogy darab vizualitása is egyedi volt,  a könyv illusztrációjáról is ez mondható el, amely Schall Eszter munkája.
 
- Közben Dés András is megérkezik, aki a műsor zenei alapjáért felel. Egy félmondatban említette, hogy gyakorlatilag egy felelgetést láthatunk-hallhatunk a műsorban. Hogyan kell mindezt elképzelni?
- Szöveg és ritmus felel egymásnak, hiszen Anna író és költő, jómagam pedig ütőhangszeres zenész vagyok. Tehát ő mesél a műveiről és felolvas a könyvből. Nagyon szeretek vele fellépni, mert egyrészt nagy művészi szabadságot biztosít nekem a műsorban, másrészt mindig történik valami szokatlan, váratlan dolog, amire reagálnom kell, ez nagyon izgalmassá teszi a közös munkát. Van, hogy olyan dolgokra kér egy impressziótól vezérelve, ami számomra is teljesen váratlan és újszerű, de mivel hiszek az improvizáció erejében, ezért szeretem az ilyen kihívásokat.
 
- A „bizonytalansági faktort” növeli a közönség fiatal kora is. Mennyire interaktív az előadás? Van-e lehetőség a gyerekek számára megismerkedni az ütőhangszerekkel?
- Sokféle módon kezdődtek és végződtek az Annával közös műsoraink. Olykor frontális megoldást választottunk, de van olyan gyermekműsorom, amely kimondottan az interaktivitásra épül, kimondottan szeretem, amikor be lehet vonni a programba a gyerekeket is - sőt, a felnőttekre is igaz ez a megállapításom.
 
- Rengeteg ütőhangszert hozott, ha én gyerek lennék, szeretném őket kipróbálni. Lesz erre itt lehetőségük a résztvevőknek?
- Ez is „opcionális”, vannak alkalmak, amikor nehéz megjósolni, hogy a műsor milyen irányt vesz, ezért is szeretem ezt a fajta munkát. Van, amikor odajönnek és érdeklődnek a hangszer iránt, ha nagy tömeg van, akkor ez bizony bajosabb, mindenesetre ez a lehetőség adott.

 - Több, ritkán használt ütőhangszer is látható itt. Melyek ezek?
- Például egy ceglédi kanna, amely igazi magyar ütőhangszer, de keretes dobok, latin amerikai hangszerek is vannak itt szép számmal. Én abban hiszek, hogy minden ütőhangszerré válhat egy adott hozzáállással és nem feltétlenül a hangszeren, hanem az emberen múlik annak megszólaltatása. Akár a saját testünk is funkcionálhat hangszerként. 
 
- Mit tudhatunk a gyerekműsort követő előadásról? 
- Valószínűleg egy szigorúbban strukturált műsor lesz, inkább egy frontális előadásmód fogja jellemezni. Anna felolvas, én pedig a hangszerekkel reagálok az elhangzottakra. 
 
- A jazz területéről érkezett, milyen események, koncertek lesznek a közeljövőben?
- Sok tervem van és elég sok minden történik körülöttem. A legfontosabb talán most az, hogy megjelent a Dés András Triónak egy albuma, melyet szeretnénk az országban minél több helyen bemutatni, például Pécsett is. 
 
- Szabó T. Anna novelláskötete a Törésteszt, érdekes címet kapott – fordulok a művésznő felé. Honnan ez a szokatlan szóhasználat?
- A szó tartalmazza a test, a rés, a törés és törődés szavakat, amelyek természetesen minket, embereket jellemeznek. Költői módon gondolkodom ezekről a dolgokról, a műszaki életből kölcsönzött kifejezés mögött rejtve az van, hogy mit bírunk el, különösen egy kapcsolaton belül. Elsősorban a házasságon belül, de lehet anya-gyerek, nagyszülő-unoka, apa-lánya és még hosszan lehetne sorolni, hogy milyen emberi kapcsolatok léteznek és ezeknek milyen szakítópróbái lehetnek. A kötet nagyon rövid novellákból áll, így könnyű az olvasóknak ezeket befogadniuk, de nem olyan könnyű folytatni. Kissé megterhelő szövegek, balladisztikus sűrítéssel, nem feltétlenül a költői próza kategóriába sorolnám ezeket, de jót tett nekem, hogy irodalmi munkámat a vers irányából kezdtem. Nagyjából egyidőben kezdtem, a  vers és prózaírást, most éppen két prózakötetem bemutatóján veszek részt, amelynek az egyik érdekessége, hogy a Fűszermadarak nagyon sok verset tartalmaz, a Törésteszthez pedig a balladáimból olvasok fel. A mesekönyv esetében a darab dalait emeltem be, azok jelennek meg versekként a kötetben. Ezt a sajátos technikát Kányádi Sándortól tanultam, aki a meséket és verseket egy kötetben közölte, bizonyára mindenki emlékszik gyerekkorából a Kenyérmadár, vagy a Bánatos királylány kútja című könyveire, amelyek számomra nagyon fontosak voltak. Most végre vissza tudtam adni valamit a hamarosan születésnapos Kányádinak a sok szépségért cserébe, amit gyerekkoromban kaptam. A Fűszermadár arról szól a gyerekek nyelvén, hogy a világ megmenthető, a Törésteszt pedig arról, hogy a világot sokszor megmentjük mi felnőttek, de az sohasem akar megváltozni.
 
- A Törésteszt történetei kapcsolódnak egymáshoz?
- Gyakorlatilag önállóan megállnak külön történetekként, igyekeztem úgy válogatni azokat, hogy felelgessenek egymásnak, a történeteket pedig egyetlen személy, én kötöm össze, az én világlátásom, de egyáltalán nem rólam szólnak. Mégis mindegyik történet, egy kivételével, arról szól, hogy mit gondolok én, itt és most. 
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés