Kezdőlap > Kultúra > Zene > Pécs egy varázslatos hely!

Pécs egy varázslatos hely!

2020. szeptember 04. péntek, 14:08 Bereczki Lajos Zene
PDF
"Kevesen mondják ennek az ellenkezőjét, de Kada Melinda és Hodozsó György, a Pannon Filharmonikusok fiatal művészei egészen biztos a város elkötelezett hívei. Nemrég laknak és dolgoznak Baranyában, de most úgy tűnik, hogy az Alföld szülöttei a Mecsek lankáin telepednek le. Hogy mennyire lesz ez tartós, az sok mindenen múlik, de egyelőre a zenekari munka és a hegyek elbűvölik őket. Előbbiből azonban kevesebb jut manapság."



Március közepe óta gyökeresen megváltozott az életük, hiszen a járvány kitörésével szünetelnek a koncertek, próbák, színházi zenés előadások. György zenekari jelenléte a Pannon Filharmonikusoknál kevésbé volt mindennapos, mint Melindáé, hiszen az ő hangszere, a zongora nem része a szimfonikus zenekarnak, míg felesége hegedűművész, aki a zenekarban dolgozik. Ellenben György most online tanít, ugyanakkor Melinda gyakorlása sem szünetel a hegedűn, rendszeresen küldi a vezető karmestereknek a felvett anyagokat. Szóval zajlik az élet, de kicsit óvatosabban, másképp.

- Hogy élik meg ezt a rendkívüli helyzetet, mennyire van hatással a hétköznapjaikra?

H.Gy.: Nyugodtan mondhatom, hogy nincs olyan ember, aki ne élte volna át ennek a járványnak a negatív hatásait, ami nem csak a hétköznapokat érinti, hanem kihatással van a munkánkra is. Korábban a heti rutin kialakításakor figyelnünk kellett arra, hogy egymásra is maradjon időnk, ez a mostani időszak - ha van pozitívuma – akkor az, hogy erre többletidőt biztosított a számunkra. A magam részéről úgy érzem, hogy nem szenvedtünk hiányt semmiben, különösebb kárt sem okozott nekünk.

- Viszont a közönséggel és a zenekar többi tagjával sem tudnak találkozni. Ez mennyire zavaró tényező?

K.M.: A Pannon Filharmonikusok egy nagyon összeszokott társaság. Megvan mindenkinek a baráti köre a zenekaron belül is és az, hogy heti szinten együtt tudtunk zenélni, külön örömforrás volt. De egy sokat foglalkoztatott zenekarról beszélünk, amely az évad során márciusig nagyon sok koncertet hagyott maga mögött, ezért el tudom képzelni, hogy a több évtizede ebben a munkaterhelésben élő-dolgozó kollégák közül többeknek ez az időszak egy kis lélegzetvételnyi időt biztosított, némi rápihenést, feltöltődést. Szerintem egy ragyogó évad előtt állunk, hiszen a muzsikusok addigra kiéheznek az együttmuzsikálásra, nagy energiával vetik majd magukat a munkába. Ránk nyilván ez kevésbé érvényes, hiszen mindössze két éve vagyunk a zenekar tagjai, ellenben vettünk egy kis házat a Mecsek oldalban, amelynek a felújítása most új lendületet vehet. 


- Amikor két éve Pécsre érkeztek, akkor már házaspár voltak? 

H.Gy.: Még nem, de már jegyesek voltunk, szóval közel voltunk ahhoz a pillanathoz.

- Honnan érkeztek önök, az ország mely területéről? 

H.Gy.: Én Méhkerékről származom, debreceni tanulmányaim után Budapesten a Zeneakadémiára jártam, majd két év posztgraduális képzés következett Angliában, melyet ismét a Zeneakadémia zárt. Ezt követően következett a pécsi debütálás.

K.M.: Kecskemétről érkeztem, közös bennünk többek között, hogy mindketten az Alföld szülöttei vagyunk. Gyurival először Debrecenben találkoztunk, ahol mindketten a tanulmányainkat folytattuk, a mesterképzést pedig én is Budapesten végeztem el.


- Mégis mindketten más hangszeren játszanak, így azért nehezebb lehetett összefutni a különböző oktatási intézményekben.

H.Gy.: Nem feltétlenül, hiszen évfolyamtársak voltunk az alapképzés alatt és együtt kezdtünk kamarazenélni is. Ekkor adódott több lehetőség arra, hogy megismerjük egymást, de már korábban is kiderült például, hogy hitbeli kérdésekben is hasonlóan gondolkodunk. Nagyon hamar barátság alakult ki köztünk, amely jó ideig nem volt több annál, bár nagyon mély és őszinte volt.

K.M.: Érdekes volt, hogy elteltek évek úgy, hogy nem gondoltunk többre, mint barátságra. Szerettük egymás társaságát, jókat beszélgettünk, de csak később derült ki, hogy ennél többről van szó. Akkor vált ez világossá, amikor Gyuri kiment Angliába és nem találkoztunk két és fél évig. Amikor visszajött mindketten éreztük, hogy ez bizony több, mint szimpátia és szakmai érdeklődés.

- Pályázat, vagy meghallgatás útján került zongoristaként a zenekar közelébe?

H.Gy.: Igazából egyik sem. Beugró zongoristát kerestek egy projekthez, így a zenekartól felhívtak, hogy vállalnám-e, amelyre rövid gondolkodás után igent mondtam. Ezt követően pedig sorozatosan kerestek újabb produkciókhoz a zenekartól.

- Pécs egy különleges város, semmihez sem hasonlítható kulturális kínálattal, földrajzi elhelyezkedéssel, építészeti örökséggel. Önöket mi fogta meg ebben? 

H.Gy.: Mindig szerettem a hegyeket, szülőföldem síkságaival együtt. Pécs ismeretlen volt számomra, akkor találkoztam először a várossal, amikor beugróként játszottam a zenekarban. Izgatottan vártam a „találkozást”, ami minden előzetes elvárást felülmúlt. Hamar megszerettem a hangulatát, és rövid idő elteltével az otthon érzését keltette bennem. 

K.M.: Csatlakozom a férjemhez, a hegyek lábánál és domboldalain elterülő város látványa megfogott. Elfogultság nélkül mondom, hogy a legszebb városok egyike Magyarországon Pécs, ha nem a legszebb! Mielőtt idejöttünk két nagy dilemma közül kellett választanunk: Budapest, vagy Pécs. Végül emberléptékűségével győzött Pécs, azzal a megjegyzéssel, hogy ahogy ön is említette, nagyon erős a kulturális élet a városban, van fejlődési lehetőség szakmailag. Korábban több zenekart bejártam az országban, mint kisegítő zenész, de minden alkalommal úgy jöttem ki a koncertek után, hogy én biztosan nem fogom ezt a „reszelést” egy életen át csinálni! Aztán beültem a Pannonba és teljesen lenyűgözött a minőség, az egymásra figyelés, egyszóval az a légkör, ami itt van. Magával ragadott az energia, amit a zenekar megteremtett. Ez gyökeres fordulatot hozott bennem, és eldöntöttem, hogyha együttesben fogok játszani, akkor azt itt szeretném megtenni.

H.Gy.: Én Angliában és azt megelőzően is elsősorban szólistaként léptem fel, ezért eleinte érdekes volt egy zenekarral dolgozni, ahol egészen másképp kell egymásra figyelni, még a kamarazenéléstől is jócskán különbözik. Szóval egy teljesen új világ tárult fel számomra, amely hihetetlenül nagy fegyelmet igényelt, roppant nagy alkalmazkodást a csapat tagjai felé, hiszen ez igazi csapatmunka, csak együtt érhetjük el a megfelelő eredményt. Mindez kihatással volt a szóló zongorázásomra is, pozitívan hatott arra.

- Milyen irányelvek szerint élik az életüket? Vannak meghatározó alapvetések a hétköznapjaikban?

K.M.: Említette, hogy vallásosak vagyunk, bár én inkább hívő kereszténynek mondanám, mely döntés mindkettőnk életében egy kegyelmi fordulat volt. Számunkra elmondhatatlanul nagy a különbség a két fogalom között. A kereszténység egy életmód, kapcsolat Istennel, amelyben ténylegesen halljuk az ő hangját, vesszük az ő vezetését.

H.Gy.: Nem száraz cselekedetek sorozata ez, nem egyfajta jelzés kifelé, a társadalom irányába, ez a mi belső világunk és mozgatórugónk.

- Még nagyon fiatalok, a házasságuk elején állnak, de ha előretekintünk, milyen elvek alapján nevelnék a gyermekeiket?

H.Gy.: Szülőnek lenni óriási felelősség, bár még nem tapasztaltam meg, de így gondolom. Ha majd eljön az ideje, akkor fogom mérlegelni, hogy adott helyzetben mi a helyes megoldás. Nyilván lesz olyan, amikor hagyom, hogy a saját bőrén tapasztalja meg a gyermekem egy adott szituáció következményeit, de lesz, amikor be kell avatkozni, megelőzni a problémát, veszélyt. Azt gondolom, hogy szükség van keretekre, szabályokra a gyereknevelés terén is, hiszen csak így tud egy fiatal eligazodni a világban.

- Korábban szóba került a tanítás. Kettőjük közül foglalkozik valaki ezzel? 

H.Gy.: Én tanítok kettőnk közül, Pécsett a Gyárvárosi Zeneiskolában, illetve Sásdon is félállásban. (Az interjú megjelenéséig  eltelt időszak ebben is változást hozott: György már nem Sásdon tanít fél állásban, hanem a pécsi Liszt Ferenc Zeneiskolában.) Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a zenekari munkával szakítok, ellenkezőleg, épp egy itteni zenész kérdezte, hogy tudnék-e zongoratanárként munkát vállalni. Abban a helyzetben éppen kapóra jött ez a lehetőség és elvállaltam.

- Ha már a tanítás és a tanítványok szóba kerültek. Miért fontos egy gyereknek a zenetanulás?

H.Gy.:  Fontos lehet a mintakövetés, ha egy kitűnő muzsikust hall a gyerek és megtetszik neki az, amit hall, elindíthatja a zenetanulás útján. De lehet szülői késztetés is abban, hogy zenét tanul, tudjuk, hogy ennek többféle kimenetele lehet. Véleményem szerint nem az a fontos, hogy valakiből világhírű művész legyen, bár ez is benne van a pakliban, sokkal fontosabb az, hogy zeneértő, kedvelő és a hangszeres játékban jártas személy legyen a későbbiekben.

K.M.: A zene szerintem alapszükséglete az embernek, biztosan lehet élni zene nélkül is, de nem érdemes. Olyan lelki többletet tud nyújtani, amelynek a keresése mindenkiben ott van, ez nem feltétlenül a komolyzene, lehet ez bármilyen zene, ami által ez a katarzis megvalósul. Nem feltétlenül kell szerintem sem valakinek a zeneiskolából zenésszé válnia, mi annak is örülünk, ha a műértő közönség soraiban üdvözölhetjük egy koncerten. 

- A következő évad remélhetőleg már a megszokott módon zajlik majd. Lesznek pótlások az elmaradt koncertek műsorából, illetve a jövőt hogyan képzelik a zenekarnál?

K.M.: Az a baj - ha ez az, ki tudja -, hogy én már húsz évre előre tervezek. Nyilván ezek a tervek messzemenően alkalmazkodnak a realitásokhoz, a hétköznapok lehetőségeihez, nem azoktól függök, képes vagyok elengedni őket. Én elégedett vagyok a helyemmel a zenekarban, visszagondolva hosszú évekig volt bennem mélyen egy sóvárgás, hogy zeneileg a helyemre kerülhessek, ez most megszűnt. Van a nagyzenekari munkán kívül kamarazenélésre is lehetőség, időnként a Pécsi Nemzeti Színházban is megfordulok, különböző előadásokban közreműködök, szóval nincs hiányérzetem.

H.Gy.:  A jövő évad műsoráról még keveset tudunk (Megjegyzés: a vírus mentén a zenekar vezetésének komoly feladatot adott az évad újratervezése, alkalmazkodva a kialakult helyzethez), én Bartók Táncszvitjéről hallottam, hogy műsorra kerül, előtte augusztus 20-án egy nagy szabadtéri koncert lesz a nyitánya az évadnak, amelytől azt is reméljük, hogy visszatérnek a zenekarhoz a koncertre járók, az átmeneti megtorpanás után, amit a vírus okozott. A bérletárusítás folyik már régóta, de a bizonytalanság feloldása nem lesz egyszerű.

K.M.: Szeretnénk az elmaradt koncertek nagy részét bepótolni, ezért szeptembertől feszített munkára lehet számítani, próbák és előadások sűrűn követik majd egymást. Ezért is van most az egyéni szólamfelmondás, egyénileg küldjük be az anyagokat és készülünk a művek előadására. Mindenesetre nagyon várjuk, hogy ismét együtt legyen a zenekar a közönséggel.

 

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés