Kezdőlap > Kultúra > Zene > Aki a legtöbb koncerten jelen van, mégis láthatatlan

Aki a legtöbb koncerten jelen van, mégis láthatatlan

2021. február 28. vasárnap, 12:55 Bereczki Lajos Zene
PDF
Évről évre átadják a Pannon Filharmonikusok legrangosabb elismerését, a Lickl-díjat, ez most sem történt másképp. 2020. december 9-én ünnepélyes társulati ülésen derült ki a díjazottak személye. A zenekar alapítójáról elnevezett díjat három kategóriában ítélték oda ­- a menedzsment, a zenekar egy tagja, illetve egy külső közreműködő elkötelezett társadalmi szerepvállalását ismerik el vele. Idén egy különleges évforduló tette még emlékezetesebbé az eseményt, hiszen éppen 10 éve talált a Kodály Központ falai között otthonra a Pannon Filharmonikusok zenekara.

Talán nem is pontos a cím, hiszen az egyik díjazott Tátrai Blanka nem, hogy majdnem minden koncerten ott van, de talán több előadáson megtalálható, mint mondjuk a zenészek jelentős része. Teszi mindezt úgy, hogy szinte láthatatlan, csak szakavatott koncertlátogató, vagy zenekari művész veszi őt észre. Hol a jegypénztárban bukkan fel, hol pedig a hostessek munkáját segíti. Az értékesítés az a terület, ahol komolyan számolnak a szaktudásával, ezt még a covid sem tudta blokkolni, hiszen Blanka fáradhatatlan mindhárom területen. A díjjal ezt az elhivatottságot ismerték el.

 

- Kérem, beszéljen a kezdetekről, ha jól tudom az értékesítés nem volt mindig életének a középpontjában.

Négy éves koromban kezdtem el klasszikus balettet tanulni, amely egészen felnőtt koromig tartott. Általános iskolában és gimnáziumban is tánc tagozatra jártam, a Pécsi Művészeti Gimnáziumban végeztem, ahol 2010-ben szereztem meg a táncművész képesítést. Egyetemi éveim alatt elkezdtem dolgozni a Kodály Központ hostess csapatában, pár hónap elteltével pedig már a vezetői szerepkört töltöttem be ott. Ezt azóta sem hagytam abba, tavaly decemberben volt 10 éve, hogy a Kodály Központ megnyitóján elkezdtem dolgozni és ez a munka azóta is tart. A zene és a művészet az, ami eddig egész életemben elkísért.

 

- Mikor került főállású munkatársként a PFZ-hez és mióta tölti be ezt a munkakört?

A PFZ-hez 2015-ben kerültem. Először jegypénztárosként dolgoztam, majd egyre több és nagyobb kvalitású feladatot bíztak rám, végül ebből alakult ki a mostani, értékesítési menedzser pozícióm, ahol jelenleg egy három főből álló értékesítési csapatot vezetek. Most már kevesebbet dolgozom a jegypénztárban, ugyanakkor ezt egy nagyon fontos területnek tartom, hiszen ott találkozhatok a közönséggel szemtől szemben, ami a tapasztalatok és a visszajelzések megismeréséhez elengedhetetlen. A munkám egyik legnagyobb részét teszi ki a közönséggel való kapcsolattartás. Ez abban merül ki, hogy gyakorlatilag minden egyes bérletesünknek egyesével, egyedien válaszolok a megkeresésére és próbálom minden kérésüket, kérdésüket teljesíteni. Bérleteseink több ezren vannak Pécsett és Budapesten egyaránt, tehát nagyon fontos észben tartanom, hogy ki, mit, hogyan, mikor szeretne. Szerintem ahhoz, hogy a törzsközönségünk szívesen és bizalommal keressen meg minket és jó érzéssel távozzon mind a jegypénztártól, mind a hangversenyekről, ahhoz ez elengedhetetlen, muszáj, hogy a jegy-, vagy bérlettulajdonos egyedinek érezze magát, hiszen valójában az is.
A PFZ jegypénztárának megfelelő működése is az én felelősségem. Itt a közvetlen kollégáimmal dolgozunk össze annak érdekében, hogy zavartalanul működhessen a jegyvásárlási folyamat, vagy akár a bérlethosszabbítás időszaka. Közösen, a tapasztalatainkat felhasználva szoktuk ezeket megbeszélni és megoldani az esetlegesen felmerülő problémákat. Emellett rengeteg statisztikát és kimutatást készítek, melyek hasznos tapasztalatok az értékesítési részlegnek és a többi területnek is egyaránt, hiszen az értékesítési adatok megmutatják azt, hogy a következő alkalommal mi az, amiben változtatnunk kell vagy máshogy érdemes csinálnunk. Az adatokból le szoktam vonni a saját következtetéseimet, amit közösen megbeszélünk a menedzsmenttel.
Hozzám tartozik még a jegyértékesítéshez használt program átfogó ismerete és használata, melyet mára már szinte rendszergazda szintre fejlesztettem az évek során. Szerintem ez is egyfajta kommunikációs csatorna a közönség felé. A rendezvényszervezés területén szerzett hostess és hostess-vezetői tapasztalataim is rengeteget segítenek, mert így „újabb, más szemüvegen át” láthatom a közönség reakcióit és visszajelzéseit, ezeket pedig az értékesítés területén is tudunk hasznosítani.
 

- Milyen a viszonya az értékesítéshez, miért ez a választott terület?

Értékesíteni valamit szerintem akkor lehet, ha az ember tényleg azt gondolja, hogy az a valami, amit el szeretne adni az jó és értéket nyújt vele a másiknak. Manapság, ha meghalljuk, hogy értékesítés, akkor rögtön a direkt értékesítésre gondolunk és arra, hogy valamit „ránk akarnak sózni”. Mi ezzel ellentétben azt szeretnénk megmutatni az embereknek, hogy a „termékünkkel”, a zenével, élményt nyújtunk, hogy nálunk az emberek a hangversenytermen kívül hagyhatják a gondjaikat. És a visszajelzések alapján sokszor sikerül is elérnünk ezt!
Ahogy említettem az előzőekben, a munkám egy része a számok világa, amit szintén nagyon magaménak érzek. Már az iskolában könnyebb volt a számokkal dolgoznom, mint a szavakkal, és ez felnőtt koromra is megmaradt, például nagyon sokáig vagyok képes emlékezni egy általam elkészített statisztikának a részletes adataira, ami azért sokszor megkönnyíti a munkafolyamatokat.  
 

- A komolyzene mindig jelen volt az életében, vagy ez a munkája által lett fontos?

Mivel a komolyzene gyerekkorom óta elkísér, így ez természetes dolog számomra, ráadásul a családomban többen is zenélnek és hangszereken játszanak, szóval testközelből látom a „másik oldalt” otthon is, nem csak a Kodály Központban. Túlzás nélkül mondhatom, hogy a PFZ (és a Kodály Központ) összes koncertjén jelen vagyok. Legtöbbször a kulisszák mögül hallgatom a műveket és nem a nézőtérről, de számomra ez a legmegnyugtatóbb, ha mindkét munkám szempontjából látom, hogy a koncertet gond nélkül elkezdtük, mindenki megtalálta a helyét és elégedetten várja az első hangokat és a bevonuló zenekart.
Az orosz klasszikus zeneszerzők műveit kedvelem a legjobban, de a kortárs műveket is meghallgatom és próbálom összehasonlítani magamban a hallottakat. A zenekar és a menedzsment kapcsolata szerintem nagyon érdekes. Ez egy szimbiózis, melyben a menedzsment tagok a háttérből teszik hozzá a saját részüket, a muzsikusok pedig a színpadon mutatják meg az így született végeredményt. A menedzsmentben szerintem most egy nagyon jó kis csapat alakult és bár vannak új tagjai, nagyon hamar összekovácsolódtunk, annak ellenére, hogy hónapokig csak home office-ból dolgozhattunk és csak az online térben találkoztunk.
 

- Hogyan érintette Önt a covid a munkájában?

A tavaszi lezáráskor elsőként az információátadást tartottam a legfontosabbnak, hogy mindenről kellőképpen tájékoztassuk a bérleteseinket és a közönséget. Azt tapasztaltuk, hogy nagyon együttérzőek voltak, támogattak minket minden formában és rengetegen jelezték, hogy bármeddig is tartson ez az időszak, vissza fognak térni hozzánk. Nagyon sok bíztató és kitartásra sarkalló üzenetet is kapunk a mai napig, melyeket a muzsikus kollégákkal is meg szoktunk osztani, hiszen taps híján sajnos kevés a visszajelzés számukra.
A covid mentén fel kellett dolgoznunk a kollégákkal azt a változást is, hogy hiába vagyunk birtokában a rengeteg digitális és elektronikai felszerelésnek, a valódi, élő koncertélményt nem tudjuk teljes egészében pótolni. Természetesen a streamelt koncertjeinknek is van már törzsközönsége, viszont a visszajelzések alapján hiányzik a hallgatóinknak a valódi, szemtől szemben tapasztalt koncertélmény, a szünetben való társalgások. Amellett sem szabad szó nélkül elmenni, hogy a muzsikusoknak mennyire hiányoznak a nézők…Az első online koncertünk alkalmával szinte sokkoló volt számomra, ahogy a mű végén a zenekar feláll, várja a tapsot, de ehelyett a meghajlás után csendben vonulnak ki a színpadról. Elképzelhetjük, hogy ez egy művésznek mennyire nehéz …
A vírushelyzet azonban hozott magával egy érdekes  feladatot is, ez pedig a streamelt koncertek értékesítése és ennek a technikai háttere. Az a tapasztalatom, hogy egyelőre ez a terület a közönségnek és nekünk is nagyon új, viszont muszáj alkalmazkodnunk a körülményekhez. Azt semmiképp nem szerettük volna, ha a nézőink koncertélmény nélkül maradnak, így lépnünk kellett az élő közvetítés világa felé.


- Számított a díjra, miként érzi magát díjazottként, milyen impulzust ad Önnek?

Teljesen váratlanul ért a megtiszteltetés, egyáltalán nem számítottam rá! Amikor igazgató úr elkezdte felolvasni a laudációt, akkor az első mondat után magamra ismertem, hiszen úgy kezdődött, hogy a díjazott személy rajta kívül - mármint igazgató úron kívül - a legtöbb koncerten vesz részt, és ez azért eléggé leszűkítette a kört! Főleg ezután a nehéz év után kimondottan jól esett az elismerés. Úgy érzem, hogy a még előttünk álló kusza időszak átvészeléséhez egy erős ösztönzést adott az, hogy a vezetőség ily módon is értékeli a munkámat. Nagyon örültem neki!

 

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés