Díjazták a teljesítményét
2021. szeptember 16. csütörtök, 08:08
Bereczki Lajos
Zene
Vörösné dr. Udvardy Gizella oboaművész vehette át az évadzáró társulati ülésen „Az év zenekari művésze” díjat Horváth Zsolttól, a Pannon Filharmonikusok igazgatójától. A megtisztelő címet a zenekar tagjai ítélik oda évről-évre annak a muzsikusnak, akit teljesítménye alapján arra leginkább érdemesnek találnak. (Fotó: Pfz)Kezdetben zongorázni tanult, otthon a szülői házban is ez a hangszer volt a középpontban, a zene szeretetét szintén a családból hozta magával. Dédapja 50 évig kántorként dolgozott, nagyanyja némafilmek aláfestő zenéjét biztosította nem egyszer a jól ismert ragtime dallamokkal is, míg nagybátyja, Udvardy László zeneszerző és karnagy volt. Édesapja sem marad ki a sorból, szívesen játszott a zongorán régi slágereket, édesanyja és nővére a klasszikus zongoraiskola szerint játszott évekig. Így nem véletlen, hogy Gizella ezen a hangszeren kezdte zenei tanulmányait.
- A komlói évekről mire emlékszik vissza szívesen?
- Meghatározta gyermekéveimet, mivel a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolába jártam, ahol a kórusmuzsikával behatóan foglalkoztunk Tóth Ferenc karnagy irányításával. Életem akkori szakaszának meghatározó évei voltak ezek, talán nem túlzás azt állítanom, hogy későbbi zenei pályámra is hatással voltak ezek az élmények. Ezzel párhuzamosan a helyi zeneiskolába is jártam, ahol zongorázni tanultam.
- Hogyan került képbe az oboa?
- Kezdetben a zongora mellett tanultam oboázni, egyfajta belső érdeklődés hajtott arra, hogy egy fafúvós hangszert is kipróbálhassak. Otthon hallgattam több olyan felvételt, amelyen az oboa szólisztikus szerepben jelent meg, de még a fuvola is „esélyes” volt nálam, mivel az a hangszer is nagyon tetszett. Végül az oboa lett a „befutó”.
- Gondolom a középiskolában már kizárólag ezzel a hangszerrel foglalkozott?
-Pécsett a művészeti szakközépiskolai felvételire még két hangszerrel készültem, zongorával és oboával egyaránt, de az ottani tanárok javaslatára az utóbbi lett a fő hangszerem. Itt lett a tanárom Kircsi László, akinek nagyon sokat köszönhetek, remek tanár volt és szuggesztív személyiség. Sajnálatos módon éppen a közelmúltban hunyt el.
- A sikerek akkoriban sem maradtak el, ha jól tudom?
- Még középiskolás koromban részt vettem a „Concertino Praha” versenyen, ahol harmadik helyezést értem el.
- Mikor határozta el, hogy zenei pályára lép?
-Az ének- zenei általános iskola utolsó évében már valahogy magától értetődő volt számomra, hogy erre a pályára lépjek. Szerettem ezt a fafúvós hangszert és szakmai biztatásban is volt részem, így a szakközépiskolai évek után felvételiztem a Zeneakadémia oboa szakára, ahol Pongrácz Péter professzornál tanultam öt évig. Harmadik évfolyamon bekerültem az Állami Hangversenyzenekarba második oboistaként Ferencsik János zeneigazgató-karmester vezetése alatt. Hatalmas élmény volt számomra ilyen fiatalon egy patinás és neves zenekarban játszani.
- Azután jött egy váltás, ami szintén meghatározta a további éveket.
- Magyarországon koncertezett Heinz Holliger svájci származású neves oboaművész, akinek a játéka elbűvölt. Nagyon tetszett a könnyed, hajlékony, íves játéka, zenei irányultsága és a hangszeréhez való viszonya. Nagyfokú késztetést és elhivatottságot éreztem annak irányába, hogy a hangszerem lehetőségeit kiterjesszem, ezért elhatároztam, hogy mindenképpen elmegyek hozzá Németországba, a Freiburg Breisgauban található Zeneművészeti Főiskolára, ahol professzorként tanított. Ez még a szocializmus évei alatt volt, nem volt egyszerű elintézni a kiutazást, engedélyt szerezni a nyugati tanulmányúthoz, de végül sikerült, így ha kissé késve is, de be tudtam csatlakozni a kurzusába. Két és fél évet tanultam nála, majd a mestervizsga után hazajöttem Magyarországra.
- Németországban játszott zenekarban?
- Alapvetően tanulmányi célból utaztam Németországba. Főiskolás társaimmal együtt egy kisebb formációban játszottam „Ensemble le Stoc”, ahol nem csak oboán, hanem a jelenlegi váltóhangszeremmel, az angolkürttel is volt szerencsém koncertezni. Zürichben is felléptünk ezzel a zenekarral, szívesen emlékszem erre az időszakra, jó tapasztalat volt számomra. Ezzel együtt akkoriban még sok nehézséggel járt a kint tartózkodás egy magyar növendék számára.
- Amikor hazaérkezett, hol folytatta a munkát?
- Az Apagyi Mária és Lantos Ferenc által alapított Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolában helyezkedtem el Pécsett. Szerencsém volt, mert az érkezésemmel egyidőben üresedett meg egy állás, így azonnal be tudtam lépni. Nagyon szimpatikus volt az iskola, az általuk képviselt értékrend és a művészetoktatásról alkotott elképzelésük. Itt a növendékek a zenetanulás keretein belül foglalkoznak improvizációval, komponálással, melyet a gyerekek nagyon szeretnek. Tanárként nekem mindmáig sok örömet nyújt ez a fajta kreatív szemléletmód. Jelenleg is dolgozom ebben az intézményben, félállásban.
- Mikor került a Pannon Filharmonikusokhoz?
- A zenekari munka mindig vonzó volt számomra, 1992-től részmunkaidőben, majd 1996 óta főállású muzsikusként vagyok a PFZ-nél.
- Mennyit változott a zenekar az elmúlt évtizedekben?
- Rengeteg átalakulás jellemezte a zenekar legutóbbi évtizedeit, a vezető karmesterek szakmai irányultságának köszönhetően. A teljesség igénye nélkül mindenképpen meg kell említenem Howard Williams-t, aki két cikluson, kétszer négy éven keresztül volt a zenekar vezető karmestere, talán ő volt az első, aki jelentős változást hozott a zenekari hangzásban. De nem hagyhatom ki Nicolas Pasquet-t sem, aki precizitásával jó hatással volt a zenekarra. Hamar Zsolt karmester irányítása alatt a minőségi munka tovább folytatódott, Horváth Zsolt igazgató úr innovatív szemlélete által az együttes bérletsorozatot indított a Müpában. Neves vendégkarmestereink közül kiemelném Eötvös Pétert, aki közelebb hozott bennünket a különleges kortárs zenei hangzásokhoz, Kocsis Zoltánt, aki személyes jelenlétével, zseniális tudásával, zenekarépítő tevékenységével „mentorálta” a Pfz együttesét.
A Kodály Központ megépülésével egy páratlan, csodálatos akusztikájú hangversenyterem ad otthont koncertjeinknek. Úgy érzem, ez mindannyiunk számára rendkívül motiváló hatással bír.
A jelenhez visszatérve pedig Bogányi Tibor vezetőkarmester szakmai nyitottságával, fiatalos lendületével inspirálja a zenekar tagjait, emellett csellón, szólistaként is kiemelkedő teljesítményt nyújt. Jelenleg két vezetőkarmesterünk van, Bogányi Tibor mellett maestro Gilbert Varga, aki a finom hangzások kialakítására fektet nagy hangsúlyt.
- Hogyan ítéli meg szakmailag a zenekar helyzetét?
- A magyar komolyzenei életben igen előkelő helyet foglal el a Pannon Filharmonikusok, gondoljunk csak arra, hogy a vidéki szimfonikusok közül nekünk van bérletsorozatunk Budapesten a Müpában már közel húsz éve, mellyel nagy sikert aratunk a fővárosi közönség körében. A Kodály Központ hangversenyei is nagyon népszerűek, teltházas koncerteket adtunk egészen a covid megjelenéséig, azután csak az interneten keresztül tartottuk a közönséggel a kapcsolatot. Most végre visszatérhettünk a „hagyományos” formához, közönség előtt játszunk. Színes és változatos programmal készülünk a 2021-22-es évadra, amely „Az élet sója” címet viseli. Bérletsorozataink minden korosztály számára gazdag kínálatot biztosítanak.
- Önt egy alapos embernek tartják a többiek, tudott erről?
- Ha így látják, ez jólesik és szívből örülök neki. Talán egy Goethe idézet lehet erre a megfelelő válasz. „Tökéletesség az ég mértéke; tökéletességre törni: az emberé.“ Ha a véleményeknél tartunk, akkor el kell mondanom, hogy nagyra értékelem a kollégák szakmai visszajelzését, ez is inspirál arra, hogy zenekari munkám során minden alkalommal próbáljam a legtöbbet kihozni magamból.
- Ön már részesült ebben az elismerésben jónéhány évvel ezelőtt. Számított rá, hogy újból önt jelölik?
- Nem, nem igazán számítottam rá, de az évadban játszottuk Ravel G-dúr zongoraversenyét, amelyben van egy csodálatos angolkürt szóló, talán a legnagyszerűbbek egyike a zeneirodalomban. A karácsonyi koncertünkön pedig Vass András állandó karmesterünkkel Telemann D-dúr szvitje hangzott el, ebben a zeneműben lehetőség nyílt számomra a dallamváz improvizált díszítéseire. Igazi ritkaság, hogy három oboa kapott concertáló, frekventált szerepet, nem mindennap adatik meg ilyen élmény. A Kodály Központ átadásának 10 éves évfordulójára adott koncerten is játszottam egy számomra igen kedves oboaszólót, ami igazán felemelő élményt adott. Oboistaként hadd ejtsek szót a váltóhangszeremről, az elmúlt húsz évben az angolkürt játék is egyre hangsúlyosabb lett a munkámban, melyet nagyon szeretek, hiszen egy gyönyörű tónusú hangszer.
- Melyek a munkájának legfontosabb szegmensei?
- 2005. szeptember 15-én Pécsett önálló improvizációs hangversenyt adtam Apagyi Mária zongoraművésszel. A koncerten több különböző stílusú és karakterű rögtönzés hangzott el, melyekről CD felvétel is készült. Ezek közül néhányat megemlítve: Szőtt hangok; Barokk; Hommage a’ Kodály Zoltán; Hommage a’ Olivier Messiaen; Hommage a’ Duke Ellington; Lantos Ferenc: „Hangzások” c. sorozat egyik lapjának improvizált megszólaltatása.
Zenei pályám során 2016-ban a doktori diplomahangversenyem mérföldkőnek számít elméleti és gyakorlati szempontból egyaránt, a disszertáció megírásával, a Zeneakadémia Solti termében adott diplomahangversennyel. A koncerten a PFZ kamarazenekara és szólistái, valamint a Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskola tanári kamaracsoportja is közreműködött. A DLA értekezésem témája „Az improvizáció megjelenése és szerepe a zenében”. Nagyon fontosnak tartom, sőt, talán nem túlzás azt mondanom, hogy egyfajta missziós késztetést érzek ennek a fantasztikus művészi lehetőségnek a megismertetésére és népszerűsítésére. Improvizálni öröm, az improvizációban is zenei nyelvhasználatról van szó, ugyanakkor egyszeri és megismételhetetlen. Improvizáció és kompozíció egymásból él. Úgy érzem, ez a szemlélet a zenekari munkámra is hatással van az interpretációban, a zenei gyakorlatom így teljesebbé válik.
- A mindennapokban mit ad önnek ez az elismerés?
- Elsősorban öröm és nagy felelősség a díj, hiszen ugyanezt a színvonalat szeretném tartani. Igyekszem ugyanolyan lendülettel és odaadással, kreativitással játszani az elkövetkező években is, hogy a zeneművek üzenetét hiteles muzsikálásommal közvetíthessem.
Archívum
