Kultúrában utazunk

Fogta magát, és jelentkezett egy bölcsődébe, ahol segéderőként dadát kerestek. Több állásinterjú után őt választották, el is foglalta hát állását. Igaz, sokan szerették volna a posztot, de rátermettségben nála jobb nem volt. Elvált asszonyként a második urának nevén indult a castingon.

Később, miután megkötötték vele a munkaszerződést, rögvest megpályázott egy másik munkahelyet, leánykori nevén. Portás lett egy általános iskolában, mert sokan bíztak benne, hogy napi nyolcnál is több órában, folyamatosan áll a vártán, illetve a portásfülke előtt, bent, kint, bárhol, ahol egy szakmailag képzett személy egyáltalán helyet foglalhat.

Csakhogy, mit nem hoz a jövő, felvették egy gimnáziumba is, ott meg takarítónőre volt elengedhetetlenül szükség. Ott az első házasságából maradt megszólítását dobta be, egy régi igazolvány segítségével. Háromszor nyolc az huszonnégy óra, ehhez még jött némi túlóra, szóval egy nap nem volt neki elég a feladatok ellátására. Ezért hát kénytelen volt korábban kelni, úgy, ugyan szorosan, de azért belefért egy napba az egész.

Egy idő után aztán rájött a mi Pirink, hogy nem lesz jó vége a dolognak. Sehogyan sem végzett a temérdek dolgával. De volt megoldás! Dajkálás helyett, portáskodott, portáskodás helyett takarított, takarítás helyett meg dajkált.

Mindez azonban feltűnt egy olyan személyzetisnek, aki szintén álláshalmozó volt. A humánerő menedzsere fel is hívta a remek asszony figyelmét a helyzet tarthatatlanságára. El is mondta neki a közvetlen munkahelyi főnöke, ha ennyi dolgot akar elvállalni egyszerre, akkor inkább menjen el politikusnak.