Az élelmes hölgy, bizonyos Piri néni már érett korban volt, tehát ismerte a pálya lejtését. Magyarisztánban, ahogyan máshogyan nevezték, Abszurdisztánban tengette életét. Mivel egyre jobban érezte a gazdasági világválság reá nehezedő nyomását, hát elhatározta, gyökeresen megreformálja az életét. Ami egyet jelentett azzal a szándékkal, miszerint megháromszorozza a fizetését. Ez eddig jól is hangzott – számára.
Fogta magát, és jelentkezett egy bölcsődébe, ahol segéderőként dadát kerestek. Több állásinterjú után őt választották, el is foglalta hát állását. Igaz, sokan szerették volna a posztot, de rátermettségben nála jobb nem volt. Elvált asszonyként a második urának nevén indult a castingon.
KésÅ‘bb, miután megkötötték vele a munkaszerzÅ‘dést, rögvest megpályázott egy másik munkahelyet, leánykori nevén. Portás lett egy általános iskolában, mert sokan bÃztak benne, hogy napi nyolcnál is több órában, folyamatosan áll a vártán, illetve a portásfülke elÅ‘tt, bent, kint, bárhol, ahol egy szakmailag képzett személy egyáltalán helyet foglalhat.
Csakhogy, mit nem hoz a jövÅ‘, felvették egy gimnáziumba is, ott meg takarÃtónÅ‘re volt elengedhetetlenül szükség. Ott az elsÅ‘ házasságából maradt megszólÃtását dobta be, egy régi igazolvány segÃtségével. Háromszor nyolc az huszonnégy óra, ehhez még jött némi túlóra, szóval egy nap nem volt neki elég a feladatok ellátására. Ezért hát kénytelen volt korábban kelni, úgy, ugyan szorosan, de azért belefért egy napba az egész.
Egy idÅ‘ után aztán rájött a mi Pirink, hogy nem lesz jó vége a dolognak. Sehogyan sem végzett a temérdek dolgával. De volt megoldás! Dajkálás helyett, portáskodott, portáskodás helyett takarÃtott, takarÃtás helyett meg dajkált.
Mindez azonban feltűnt egy olyan személyzetisnek, aki szintén álláshalmozó volt. A humánerÅ‘ menedzsere fel is hÃvta a remek asszony figyelmét a helyzet tarthatatlanságára. El is mondta neki a közvetlen munkahelyi fÅ‘nöke, ha ennyi dolgot akar elvállalni egyszerre, akkor inkább menjen el politikusnak.
Hozzászólások
Viszont valakinek az irányÃtások vágyott pozÃcióját is el kell látnia.
De legalább törekednének a tisztességre, önképzésre, s Mátyás módjára a valóság tényleges megismerésére!
Mikszáth tudta, Mikszáth megmondta (maga is azt tette).
De kár, hogy nemigen változik azóta sem ez a személyiség-torzÃtó elöljáróskodás, öntelteskedés és pöffeszkedés!
Hátrább az agarakkal "kivagyiak"! "Vagy nem tudjátok, milyen a nép?"