Paweł Przytocki az egyik legtehetségesebb é slegérdekesebb fiatal
lengyel karmester. A Krakkói Zeneakadémián a Karvezetési Karon 1985-ben
végzett Jerzy Katlewicz professzor tanítványaként. Tudását Eötvös Péter
Bartók Nemzetközi Szemináriumán és az eugenei Oregon Bach Fesztiválon
Helmith Rillingnél tökéletesítette.
1983 és 1987 között a Krakkói Filharmonikusokkal dolgozott együtt,
azóta pedig a londzi Operaházzal folytat közös munkát. 1988 és 1991
között a gdanski Balti Filharmonikusok karmestere és zeneigazgatója
volt.
1990 májusában debütált a Nemzeti Filharmonikusokkal Varsóban.
1995-től dolgozott a Varsói Szimfonikusokkal, 1995-97-ig pedig a łódzi
Rubinstein Filharmonikusok zeneigazgatójaként tevékenykedett.
Przytocki rendszeresen vendégkarmestere lengyel zenekaroknak éppúgy,
mint a mexikói Xalapa Szimfonikusoknak, a galíciai Real Filharmóniának,
a pozsonyi Capella Istropolitanának, a halle-i Philharmonisches
Staatsorchesternek, az ankarai Bilkent Szimfonikusoknak vagy az
egyesült államokbeli Everett Szimfonikusoknak.
Számos nemzetközi
fesztiválon vett részt, meghívottja volt az Athéni Fesztiválnak (1987),
a Stuttgarti Zeneünnepnek (1988), a Flanders Fesztiválnak (1989), a La
Chaise-Dieu Fesztiválnak (1996), a Pozsonyi Zenei Fesztiválnak (1999),
a Prágai Tavasznak (2001) és a 2005-ös Wratislavia Cantans-nak.
Fellépett már Bécs, Berlin, Brüsszel, Hamburg és Bonn hanversenytermeiben.
2005-től a Varsói Nemzeti Opera karmestere, vezényelte Aram
Khachaturian Spartacus balettpremierjét, Csajkovszkij Anyeginjét, Verdi
La traviataját és Puccini Bohéméletétét.
A Lengyel Rádió, illetve a
DUX, az Aurophon és a Point Classic készített vele felvételeket.
Rachmaninoff első szimfóniájának felvételét kiemelkedő kritikával
illette az amerikai La Folia Music Review Magazine, a világ öt legjobb
felvétele közé sorolva olyan előadók anyagai mellé, mint Carlos Kleiber
vagy Svjatoslav Richter.
2009 márciusától a Krakkói Filharmonikusok elnöke és művészeti vezetője. |
A Krakkói Filharmonikusok szombat esti hangversenyét igen szép gesztusként az egyik világszerte legismertebb magyar zenével, Liszt Ferencnek (1811–1886) a magyarság zenei névjegyévé lett 2. magyar rapszódiájával kezdi, mely után a lengyel romantika egyik legismertebb remekművét, Fryderyk Chopin (1810–1849) 1831-ben komponált e-moll zongoraversenyét adja elő.
