Zsolnay gyár: merre tovább?

Bereczki Lajos Közélet
PDF
Pécsett büszkék vagyunk a Zsolnay család kulturális és gazdasági hagyatékra, bár az egykor büszke zászlóshajó mára a kulturális negyed keleti sarkába húzódva, kissé mellőzve végzi munkáját. A Patartics Zorán építész által elindított Kis esti viták sorozat szerda esti állomásán a gyár tevékenysége került górcső alá.

Stílusosan az épülő Zsolnay Kulturális Negyed egyik elkészült épületében gyűlt össze a nagyjából nyolcvan érdeklődő, hogy Zorán vitairatáról és még sok egyébről eszmét cseréljen. A meghívott beszélgetőpartnerek a saját szemszögükből értékelték a vitairat kijelentéseit, hozzátéve, kiegészítve fontos információkkal.

Nézzük a vitairat szövegét:

A Zsolnay Pécs büszkesége. Az EKF projekt kommunikációjából erre következtethetünk. De nézzük, mivel találkozik, aki tesz egy sétát a városban, böngészi az internetet, esetleg beszélgetést kezdeményez a Zsolnay gyár jelenéről és jövőjéről!
Nos, a 400 ágyas klinika nagyszerű épületén a fél évszázadon át remekül teljesítő pirogránit burkolatot néhány elem meglazulása után sávokban leverték, és vakolattal pótolták. A ház rekonstrukciós tervei elkészültek, jelenleg a közbeszerzési eljárást készítik elő a kivitelező kiválasztásához. A tervezők – és velük a tulajdonos egyetem – szerette volna, ha az új burkolat is pirogránit lehetne, de a gyár elzárkózott a gyártástól. Egy multi kerámiái fogják az épületet borítani, százmilliókért. A felújított postapalotán és a színház épületén a pirogránit ornamentikákat otromba módon lefestették. Zsolnay városában ezt szóvá nem tette senki. A Vasváry Ház védett épületének udvarából a pirogránit díszítőelemek nagy részét elhordták. A Bóbita Bábszínházként újjászületett ’Dozso’ zöld mázas Zsolnay cserépfedését a Kulturális Negyed beruházás keretében nem a gyár gyártotta újra, hanem egy multi – lényegesen kedvezőbben, és a Zsolnay mai képességeit meghaladó minőségben. A Mauzóleum oroszlánjait csak azért nem Kínában gyártották, mert a város 100 millióval megtámogatta a ’hazai’ gyártást. Közpénzből. A Zsolnay oroszlánok máza azonban hagy némi kívánni valót. S ha kitart még az érdeklődés a Zsolnay iránt, Pécs belvárosában a márkaboltba lépve a lélegzet elakad. Az enteriőr finoman szólva is gagyi és ízléstelen. Mindezek után az érdeklődőnek nagyon elszántnak kell lennie, hogy alaposabb vizsgálat tárgyává tegye, vajon a Zsolnay tárgyak kínálatában a művészeti és technológiai minőség, valamint a kortárs dizájn milyen jelentőséggel bírnak.
A 90-es évek végén magam is próbáltam egy iskola tereibe színes mázas csempéket gyártatni. Az árajánlat meghaladta a luxus termékek árát, noha az ajánlatban a Zalakerámiától vásárolt mázatlan csempe szerepelt, amit a Zsolnay csak mázazott volna. A még fellelhető érdekes csempék gyártásához használt gépeket akkor adták el. Korábban már megszűnt a porcelánszigetelők gyártása is, ami addig eltartotta a gyárat. Azóta máshol gyártják őket, és másokat tartanak el, állítólag évi több százmilliós nyereséggel.
Az ágazat válságban van. De Herend mintha ’bezzeg’ volna: megújult épület, arculat, dizájn, tulajdonosi szerkezet, és veszteség helyett nyereségről hallani. A világban pedig a kerámia innovatív ágazat – autókatalizátorok, fékbetétek, orvosi implantátumok, fegyverek, kések, az űrtechnológiában szigetelő burkolatok készülnek kerámiából. Annak idején Zsolnay is újító volt. Víziók hajtották. Az igényt nem várta, hanem teremtette. Számomra ez Zsolnay öröksége. Tisztázni kellene, mit jelent ő nekünk valójában. És hogy mitől lehet újra az.





Patartics Zorán moderátor szerepkörben


Nagyjából ez  volt a felütés, amelyet követően Páva Zsolt Pécs polgármestere, Péterné Marosy Katalin, a Zsolnay gyár vezérigazgatója, Faragó László közgazdász, műgyűjtő, Komor István Közgazdász, ZSKN létesítményvezetője, Schrammel Imre keramikusművész, a moderátor által biztosított két perces hozzászólásban fejthette ki a vitairatban szereplő állításokról a véleményét.
Tételesen nem lenne szerencsés  a majd’ két órás vita részleteit itt most megjeleníteni,de azért villantsunk fel néhány érdekes választ, megállapítást:

Páva Zsolt szerint a gyárnak van jövője, a megyeszékhely meghatározó gazdasági  egysége, ikonja. A jelen és a jövő pedig biztosítottnak tűnik, hiszen a 49 százalékát megvásároló új kisebbségi tulajdonos fejleszt, ötletei, elképzelései vannak a termékszerkezet átalakításával kapcsolatban. A város pedig törekszik arra, hogy minél több közintézményen és a közterületeken jelenjen meg a gyár terméke, akár díszítő elemként, akár épületkerámiaként.
Péterné Marosy Katalin vezérigazgató asszony a vitairatban szereplő 400 ágyas klinika pirogránit burkolatával kapcsolatban elmondta, hogy azok pótlása a gyár jelenlegi termelési eljárásaival nem biztosíthatók. A mai üzem manufaktúra, nem képes sorozatgyártásra, egyedi kisszériás termékek előállítására alkalmas. Ugyanez a helyzet a cserépgyártással is, amely nem tartozik a profiljukba, így bár nagyon sajnálják,de a Bóbita Bábszínház új épületének tetőcserepezését sem tudták megoldani. A márkabolttal szemben megfogalmazott kritikát jogosnak tartotta, de türelmet kért, mivel egy új márka bevezetésén dolgoznak, amely szándékaik szerint hamarosan más pozícióba emeli a gyárat. Ezzel párhuzamosan a márkabolt is megújul.
Schrammel Imre  Hollóházán is hasonló gondokkal találkozott, amikor ott dolgozott. Véleménye szerint a megújulást ott is a szabad gondolkodók, a művészek hozták el. Itt is ugyanezt a megoldást javasolja, amelynek látja is már a csíráit, hiszen a gyárért összefog a város és a szakma is.
Komor István nem túl szívderítő képet vázolt a hallgatóság elé. Európában a kerámia szakma és a gyárak válságban vannak. Megsínylik az iparágra épült városok ezt a dekonjunktúrát, de van lehetőség a kitörésre. Csak az lehet sikeres, aki megtalálja azt a piaci szegmenst, ahol megjelenik az igény a kerámia iránt. Példaként említett egy pécsváradi holland-belga tulajdonú kerámia üzemet, ahol olyan termékeket gyártanak, amelyek a világ sok részén kelendők. Nem biztos, hogy a vázák és tányérok gyártása lesz a Zsolnayban a megoldás. Egyre nagyobb az érdeklődés az épületkerámia iránt, de a gyógyászat és az autóipar is alkalmaz porcelánt. Lehet, hogy erre is érdemes elmozdulni, odafigyelni.




Sok érdeklődőt vonzott a vitaest

Faragó László műgyűjtő arra figyelmeztetett, hogy a Zsolnay gyár jövője csakis a minőségi gyártás jelentheti, de nem a múlt századi termékpalettával. Ma már a „csecsebecsék” iránt csökken a kereslet, míg régen a vitrinek porcelánnal voltak tele, addig ma a minimalista használati tárgyak a kapósak. Lát a mostani pirogránit köztéri tárgyakban fantáziát, de a minőségre sokkal jobba oda kell figyelni. Pesten, ahol él szintén vannak utcai virágtartók, amelyek a pécsi gyár termékei, de szomorúan látja, hogy a fagy szétrepeszti azokat, pedig precíz gyártás és technológiai fegyelem esetében ez nem fordulhatna elő.
A vitaest végén a közönség is szót kapott, így néhányan elmondhatták szintén szigorúan két percben a gondolataikat a gyárról és annak jövőjéről.
Rendhagyó, tárlatvezetéssel - Komor István vezetésével -egybekötött kiállítás látogatására is volt lehetőség, mivel a gyárral egy projektben együttműködő művészek alkotásait lehetett megtekinteni.

Hozzászólások

 
0 #1 Guest 2011-03-31 10:38
A vitairat jó, aktuális megállapításoka t tartalmaz. A másik oldal érvei halványabbak.
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés