Kultúrában utazunk

Kalmár Lajos Pécs iránti szeretetét már több albumban is megmutatta. Legújabb, Pécs Album című kötetében a a város egészen új arcát mutatja pécsiek és a turisták számára egyaránt. A kötetet Sz. Koncz István mutatta be a Nádor Galériában. (Képünkön a szerző.)

„Van valami érdekes, friss íze ennek a könyvnek.” – kezdte rövid bevezetőjét Sz. Koncz István. „Kalmár Lajosnak ez már a harmadik kötete, amelynek a címében benne van Pécs. Mindegyik eddig megjelent könyvének a címe nemzetközileg is értelmezhető szóval folytatódik: Panoráma, Andante és most az Album.” Egy gyűjteményes kötetről van szó. „Nem állítom, hogy olyan képeket tartalmaz, amit a pécsi fotózás történetében még ne láttunk volna. Ugyanakkor hozzá kell tenni, hogy ezeket az újrafogalmazott képeket előtte senki nem gondolta el így.” A képek mellett érdemes figyelmet fordítani a könyv mondataira is. „A szöveget olvasva az az érzésem, hogy Kalmár szeretett volna mindent elmondani, amit Pécsről valaha gondolt. A kötet egy nagyon lassú, nyugodt sétára invitál. Érdemes a könyvvel együtt újra felfedezni a várost.”

Megkértem a kötetet jegyző Kalmár Lajost, hogy ossza meg olvasóinkkal a Pécs Album kulisszatitkait, így betekintést nyerhetünk a fotós boszorkánykonyhájába.

Milyen alapvető koncepció alapján állítottad össze a kötetet?

Eddig több olyan könyv megjelent a nevem alatt, amelyek különféle nyelvűek voltak. Volt olyan, amiben volt magyar és angol szöveg, ez volt Az Andante például angol és magyar nyelven jelent meg, és most szerettem volna egy háromnyelvű, nagyméretű, átfogó könyvet Pécsről. A könyv a nyomdászok fogalmai szerint 28x32 cm, 200 oldal, keménytábla, védőborító. Nekem is ezt kellett követnem.

A szándékom az volt, hogyha az, aki Pécsre téved, körülnéz és haza akarja vinni az emlékeit, akkor egy kompakt dolgot kapjon.  A kötet a következő ötletek mentén épül fel. A közismert és milliószor lefotózott helyszíneket, mint például a Szerecsen Patikát, vagy azt a Székesegyházat, nem kell még egyszer megfotózni. Helyette ki kell mazsolázni a legjobban sikerülteket, és ezek közé kell beilleszteni a város legújabb ékeit. Így nem hagyható ki a Kodály Központ, a Tudásközpont, a Zsolnay Negyed, és nyilvánvalóan az új Széchenyi tér, és még több más nevezetesség. Ha össze szeretném foglalni a kötetet, akkor azt mondhatnám, hogy egy eddigi best of, és mellette minden, ami szép és új. Ebből a kettőből állt össze a kötet váza.

A fotósok hajlamosak voltak egy időben arra – magamat is beleértve – hogy szép nagy, steril totálokat készítettek, ahol emberek alig lézengtek. Ezek külön-külön nagyon szép képek voltak, de amikor valaki összeszerkeszti őket egy anyaggá, megijed, mert egy unalmas, atomvillanás utáni állapot köszön vissza. Hogyan változtattam ezen? Megkértem olyan embereket, akik a városhoz tartoznak, hogy legyenek a képeim része. Csak hogy egy kirívó példát mondjak: a hátsó borítón Beck Zoli frakkban hegedül. Beck Zoli a 30Y gitárosa, úgyhogy ez eleve egy képi geg. A Janus Pannonius szobor előtt ott áll a Bertók László, benne van Szabó Ferenc, restaurátor. Nyilván szerepel benne a kisfiam, a lányaim, más egyéb emberek. Benne van Pozsi, a város legjobb dzsesszgitárosa. Megtalálhatók benne olyanok, akik pillanatokra még tovább színesítették a várost: egy argentin akrobatacsoport, Goran Bregovic, Big Daddy Wilson, a Mahler szimfónia tapsa, Placido Domingo. Ezek mind felöltöztetik a már említett vázat.

Ebből az egészből főz az ember. Hiába fotózol egy Székesegyházat, egy Dzsámit meg egy Városházát, abban semmi extra nincs. Amikor azonban az egészre rákerül a szósz, a fűszerek, amikor kicsit már összeérett az egész és a rostok között elindulnak az ízek, akkor lesz jó az étel. Ez a könyv is ilyen akar lenni. A statikus, erős, profi váz kis réseit kitöltjük dallamokkal, ízekkel, finomságokkal.

A könyv tele van olyan lehetetlen nézőpontokkal, hogy a barátok a mai napig találgatják, honnan készült. Találunk benne légifotót, háztetőkről, kéményekről, tetőablakokból, emelőkosaras autóból készült képet és az a legjobb, hogy fel sem tűnik. A speciális helyeket fel kell fedezni. A három templom együttállása: a havihegyi, az Ágoston téri és a Lyceum templomé csak a Vásárcsarnok melletti tízemeletes tetejéről lehetséges. A huszonöt emeletes tetejéről látszik a Ferences templom, a Ferencesek utcája, a Városháza, közvetlenül mellette levő épületnek tűnik a Színház, és a következő épület, amit látunk a Lyceum templom mögött, a budai vámi Tesco. Ez egy 600 milliméteres teleobjektívvel készült a huszonöt emeletes tetejéről. A célom nem a technika kihangsúlyozása volt, hanem az, hogyha egy pécsi ránéz a képekre, csodálkozzon rá: én ilyen szép helyen születtem? A külföldi pedig az albumot nézegetve mondja azt, hogy én ide vissza fogok jönni.

Hányan jegyzitek a könyvet? A fotókat tudjuk, hogy te…

Én fotóztam, szerkesztettem és adtam ki, a feleségemmel, Dóla Mónikával írtuk, két fordítója, angol és német és két nyelvi lektora volt a kötetnek. Merényi Tamás a tördelő és a technikai szakember volt, és meg kell még említenem Horváth Szabolcsot, ő a képfeldolgozásért volt felelős.

Hol lesz kapható a könyv?

A Pécs Album a mai naptól már a könyvesboltokban van, igaz, nagyon kevés helyen: az Idegennyelvű Könyvesboltban a Széchenyi tér alján, a Fókusz Könyváruházban a Nagypostánál, az Egyetemi Könyvesboltban, a Cella Septichorában és a múzeumokban lehet beszerezni.