A PTE BTK-n pénteken délelÅ‘tt kezdetét vette a 15. alkalommal megrendezett ICWiP, amely idén hálózatosodó, globalizálódó világunk kérdéseit, problémáit veszi górcsÅ‘ alá. Az elsÅ‘ elÅ‘adás a természetet és ember – korántsem felhÅ‘tlen – kapcsolatát mutatta be. A fényképezÅ‘gép objektívján keresztül. (Képünkön Szentpéteri L. József, a konferencia nyitóelÅ‘adója.)
Szentpéteri L. József - vagy ahogy a külföldieknek egyszerűbb - Joe Petersburger, Magyarország és a nagyvilág vadonjaiban töltött életébÅ‘l jó pár évet. Szerencsére vitte magával a fényképezÅ‘gépét is, így nemcsak Å‘, hanem mások is gyönyörködhetnek a lencsevégre kapott természetben. A pécsi biológusnak, fotósnak hatalmas szerencséje volt 25 éves korában: felfigyelt rá a legnagyobb mai ismeretterjesztÅ‘ magazin, a National Geographic és a leghíresebb televíziós természettudós, Sir David Attenborough. Az újság olvasótáborának pedig szintén szerencséje volt, ugyanis megismerkedhetett a tiszavirágok nagyon rövid, ámde annál mozgalmasabb életével. Az állattal, amely ma már csak a Kárpát medence keleti részén található meg, holott régen, az ember áldásos tevékenysége elÅ‘tt egész Európában elterjedt volt.
Dr. Jankovits László, a PTE BTK dékánhelyettese modern világunkról értekezett, ahol minden mindennel összefügg. KöszöntÅ‘t mondott még (balról jobbra): dr. Tarrósy István, az ICWiP alapítóatyja, dr. Páva Zsolt, polgármester és dr. Komlósi László Imre, a PTE általános rektorhelyettese
A 2011-es ICWiP nyitóelÅ‘adásán az Å‘ mindennapi élményeit hallgathattuk meg, rendkívül élvezetes formában. A „mindennapi” alatt Szentpéterinél azt kell érteni példának okáért, hogy hogyan szerzett arcsérülést egy óvatlan pillanatban egy medvétÅ‘l, hogyan állt lesben órákon keresztül, csak hogy elkapja a pillanatot, amikor a jégmadár lecsap a vízbe áldozatáért, egy majdnem akkora halért, mint Å‘ maga. Megismerkedhettünk a gyurgyalaggal, aki a csÅ‘rében egy pillangót egyensúlyozott, és az angol szerkesztÅ‘ csökönyösségével, aki nem akarta ezt a képet elfogadni, mondván a madár angol neve „bee-eater”, ami méh-evÅ‘t jelent, úgyhogy fotósunk szépen várja meg, hogy egy méztermelÅ‘ rovart kapjon a csÅ‘rébe. Megvárta. Nem lett olyan látványos a kép, mint a pillangó esetében. Szentpéteri viccesen meghökkentÅ‘ sztorijai után rátért egy sokkal komorabb témára.
Ránk. Pontosabban az emberi tevékenység természetet romboló hatására. Sokkoló felvételek következtek. A lefűrészelt szarvú szarvasok, a kiszáradt, egykor élettel teli folyómeder, a halmokba vágott fatörzsek, a lecsapolt mocsarak mind-mind az ember kéznyomát mutatja. Azonban nem csak a természeti, hanem a saját, épített mesterséges környezetünket pusztítjuk. Láttunk athéni oszlopfÅ‘ket, velencei díszes oszlopokat megfeketedve az autók kipufogóanyagai miatt. Az elÅ‘adó nagyon hatásosan építette fel prezentációját.
A nyári egyetem elÅ‘adásaira négy földrészrÅ‘l érkeztek fiatalok
A kalandor fotográfus a legnagyobb kalandba fogott: ráébreszteni az embereket „bizonyítékok” felsorakoztatásával, hogy az ember máshogyan is élhetne és elkerülhetÅ‘ lenne az elkerülhetetlen, vagyis a természeti környezet teljes pusztulása. Apró trükköket, tippeket osztott meg a hallgatósággal: használjunk olcsó és természetes mosódiót a drága és vegyszerekkel teli mosószerek helyett. Ne dobjuk el a műanyag flakonokat, miután kiürültek, hanem tisztítsuk ki és töltsünk bele újra folyadékot. Ne reklámszatyrokba rakjuk a vásárolt termékeket, hanem kosarakba, illetve vászontáskákba, mivel sokkal strapabíróbbak, természetbarát anyagból készültek és javíthatóak. Ennek prezentálására az elÅ‘adó a prezentációja elején még teljesen letakart asztalon felfedett egy varrógépet és – a közönség nem kis derültségétÅ‘l kísérve – megvarrt egy elszakadt szatyrot.
ElÅ‘adása végén arra kérte a hallgatóságot, ennyit mindenki tegyen meg a természetért, a környezetért és akkor talán még a gyermekeink és unokáink is látni fogják a tiszavirágok rajzását, illetve a jégmadár vadászatát. És nem csak fotókon.
