Olykor színes panelekről álmodom
2011. augusztus 04. csütörtök, 11:43
Bereczki Lajos
Közélet
Pécsett nem lehet okunk a panaszra, az ország egyik legnagyobb lakótelepén, ahol hatvanezer ember él, szépen halad a panelprogram... (Képgalériával!)...a szigetelés és nyílászáró csere mellett a fűtési rendszereket is korszerűsítik, sőt az épületek új színezést is kapnak.
A probléma ekkor kezdődik, ugyanis a mondás igaznak bizonyult: „ahány ház, annyi szokás.” Színek kavalkádja jellemzi a kertvárosi látképet, egy-egy területen belül annyi elképzelés van, ahány épület. Összhang pedig még véletlenül sincs.
A városháza sajtósától megtudtuk, hogy a dolog miképp működik. Amikor a lakóközösség a felújításban eljut a végső pontig, azaz a ház festéséhez, akkor a kivitelezőtől bekéri a színterveket. Ezekről a ház lakóközössége, vagy a házkezelő eldönti, hogy melyik tervet, vagy terveket tartja jónak, így azt benyújtja jóváhagyásra a városi főépítésznek. A főépítész egy tervet kiválaszt, jóváhagy és ezt követően a kivitelező elkészíti a színezést. Sajnos nem lehet tudni, hogy egy adott ház mellett milyen színű épület található, sőt még azt sem, hogy a szomszédos épületet egyáltalán felújították-e.
Így kerül lila panel mellé narancssárga, majd bordó, és így tovább. A belváros rendelkezik egy szakemberek által elkészített színtervvel, amely meghatározza, hogy az egymás melletti épületek milyen színűek lehetnek. Ezt használták is a homlokzat felújításra kiírt pályázat esetében. A kertvárosnak nincs ilyen szerencséje, ahogy éppen kijön a lépés, olyan színű lesz az épület. Vagy beleszólhatnak a lakók, vagy nem, sajnos az egyéni tervek sem mindig a legízlésesebbek, de a főépítész egy színterven nem mindig láthatja, hogy milyen is lesz az majd a valóságban. Azt pedig végképp nem tudhatja, hogy egy panel mellet milyen színű épület áll.
A végeredmény magáért beszél, kuszaság és színorgia mindenütt. Egy-egy épület még önmagában nem lenne csúnya, de a szomszédság színválasztása agyonüti az ő elképzelésüket, és viszont.
Sorozatot indítunk, ha valakinek van egy különösen jól sikerült panelprogramos házról képe, akkor küldje be az épület pontos címével együtt. Ennek ellenkezőjére is vevők vagyunk, ha nagyon nem sikerült a festés, azt is szívesen megnéznénk. Sajnos egy ilyen munka évtizedekig ottmarad, nem mindegy tehát, hogy jól, vagy rosszul sikerül a színezés, hiszen azt kell utána a lakóknak nézegetni meglehetősen sokáig.
Nos, nézzük mit láttunk a nyári esőben Kertvárosban!
A zöldekkel sok a baj, íme egy példa, hideg, rideg
Nyilván a Dózsának szurkol a lakóközösség...
Ez viszonylag rendben van
Azért itt egy kicsit erős a színhasználat
Alul jajde zöld, felül fakó és hideg, az árnyika sokat dob az összképen
Ritka pillanat, itt még a szomszéd házzal is stimmelnek
A bugyirózsaszín komoly veszélyeket rejt, csakúgy, mint a zöld
Kicsit ütős a kombináció, de legalább üde
Ez viszont kiabál, míg a szomszéd szépen punnyad a penészzöld köntösben
Egy visszafogott homlokzat, talán ennyi elég is
Zöld-bordó kombináció, nem a legszerencsésebb, nem beszélve a diszkréten rohadó beton izéről az előtérben
Egy jobban megfogott rózsaszín, lám ebből is ki lehet hozni valamit
Itt is élénkbe nyomják, de jobbak az arányok, nekem tetszik
A narancs-okker kombó gyakori ez, egy kicsit erős, de a fák segítenek a dolgon
Alul lila felül semmi, szürke az egész, itt még fa sincs
Ezt találtuk a legcsúnyábbnak (bocs lakók!)
Egy visszafogottabb kombináció
A legkiabálósabb ház, ide még ködben is betalálni
A példa ragadós, de itt a fák sokat takarnak (szerencsére)
Oldalról egy tízes: nem olyan rossz
A legcsúnyább zöld, amit ma láttunk
Annyira halványzöld felül, hogy már nem is látszik, a szoknyája a szokásos rémálom zöld
Fotók: Berő
Archívum
Hozzászólások
Mivel szerkesztőségün ket érdekli a téma, kérem írjon a pecsiriport.foszerkeszto@gm ail.com címre egy levelet, melyben közli elérhetőségét. Szívesen beszélgetnénk olyan személlyel, aki felvilágosítást tud adni a panelszínezés egykori koncepciójáról!
Üdvözlettel: BL
egy volt tervezőirodai építész