Pécsi művész I. – Vizuális Nevelésért Alapítvány

2011. augusztus 18. csütörtök, 11:02 Képzőművészet

Van egy művészeti alapítvány Pécsett, amely a fiatal tehetségek bemutatkozását, iskolán kívüli, kreatív, önszervező csoportokban történő oktatását tűzte ki célul. Nyolc év alatt szervezett Diákfilmfesztivált, filmklubokat és fotószakköröket. Most induló sorozatunk első „alanya” a Vizuális Nevelésért Alapítvány.

A Vizuális Nevelésért Alapítványt 2003. március 28-án alapítottuk, - emlékezik vissza Kálecz Rudolf, alapító - jelenleg három kuratóriumi taggal és egy elnökkel, Flamann Istvánnal működünk. Az Alapítvány célkitűzése a nevében is benne van: vizuális nevelés. Az alapító okiratunkban megfogalmazott feladataink: oktatás, nevelés, filmklub és fotószakkör-szervezés, nyári tábor tartása. A kitűzött célok közül az elmúlt nyolc év alatt sok mindent elértünk: jó pár filmklub beindult, illetve működött is pár éves időszakban, a jelenlegit a Zero Caféban tartjuk kéthetenként hétfőn Zero Café Lumiére néven. Ezen kívül tető alá hoztunk fotós-videós táborokat, és most is van egy működő fotószakkörünk.

- Az elmúlt évek VNA rendezvényei közül melyik áll az Ön szívéhez legközelebb?

Évekig szervezői voltunk a Pécsi Diákfilmfesztiválnak, amiben sajnos már nincs részünk. A filmfesztivál alapötlete 2000-ben jött részemről és egy kollégám részéről, és mivel ennek a finanszírozását csakis pályázati pénzekkel lehetett megoldani, ezért is hoztuk létre az Alapítványt. A szívünk csücske volt ez a Pécsi Diákfilmfesztivál, mely a tavalyi évben sajnos kikerült az Alapítvány szervezéséből, és pillanatnyilag úgy áll a helyzet, nem valószínű, hogy a jövőben fogunk folyni az előkészületekbe. A fesztivált tíz évig koordináltam, ebből hét évet a VNA keretein belül. A Diákfilmfesztiválra beküldhető filmekre minden év elején általános és középiskolás diákoknak meghirdettünk egy filmkészítő versenyt, adott kategóriákban. Az elmúlt időszakokban több, mint száz film érkezett be, és ezeket a filmeket mi szakértő zsűri segítségével értékeltük, díjaztuk, és egy gála keretében be is mutattuk a legjobban sikerült alkotásokat. Mivel egy specifikus fesztiválról van szó, mindig kis tömegeket érintett, de a visszajelzések pozitívak voltak, különben nem keresték volna a következő években is a fesztivált.

A Pécsi Diákfilmfesztivál éveken keresztül nagyon sikeres rendezvénye volt az Alapítványnak

- Jelenlegi projektek?

A fotószakkör szeptembertől vagy októbertől újból beindul, immár harmadik éve, szeretnénk, ha tovább működne a Zero Café Lumiére Filmklub, aminek most volt a tizenharmadik, de nem szerencsétlen vetítése, és a jelenleg is működő galéria nívós kiállításokkal büszkélkedhet, amit már négy éve csinál az Alapítvány.

- Az Alapítvány nyert egy civil pályázaton. Milyen koncepció szerint szeretné megvalósítani a terveket?

A civil pályázat címe jelzi, hogy pontosan mit szerettünk volna: a VNA közösségi tér. Ez három összefüggő, de szét is választható komponensből áll. Egyrészt a kiállítás-szervezés, amit már négy éve csinálunk, a filmklub, amely nem tartott nyári szünetet sem, és a fotókészítést is szeretnénk újabb levilágításba helyezni. A foglalkozásokat valószínűleg a Zero Caféban fogjuk tartani, amennyiben ez a forgatókönyv mégsem valósulna meg, az elkészült képeket mindenképp itt szeretnénk kiállítani továbbra is.

- A fotószakkör milyen érdeklődésű fiatalokat gyűjt?

A fotószakkör neve - bár ez azóta már némileg módosult – „Pécsi fotószakkör fiataloknak” lett. Főként középiskolások és fiatal egyetemista korosztály tagjai vettek részt a foglalkozásokon, a kezdetekben Rehák Róbert volt pécsi rajztanár kapta meg a szervezés lehetőségét . Abban az időszakban készültünk a 2010-es Kulturális Főváros évére, ami rengeteg programmal ellátott bennünket és mi feladatnak tekintettük, hogy ezekről az eseményekről képet adjunk olyan embereknek is, akik nem látogatják a rendezvényeket. Ebből készült el három kiállítás anyaga is. A második évben Dékány Zsolt, pécsi fotós vezette a szakkört, ami a nyomdokaiba lépett az első év történéseinek, az eddigi értékeket megőrizve, de tovább is lépve (és talán kicsit vissza is), mindenképpen alakította azt. A következő tanévben a fotószakkör vezetője egy 22 éves fiatal hölgy lesz, Méhn Niki, akivel már előrehaladott tárgyalások folynak,

- Hogyan lehet a programokhoz csatlakozni?

A filmklubunk teljesen nyitott, szeretettel várunk mindenkit. A kiállításmegnyitók magától értetődően szintén nyitottak, és gondolkodunk azon, hogy a fotószakkör vajon mennyire legyen nyitott…Szembe kell néznünk ugyanis azzal, hogy ha valaki két éven keresztül kupálódott egy fotószakkörön belül, valamilyen szinten már képességet szerzett jó néhány dolgot illetően. Aki viszont újonnan csatlakozik hozzánk, annak elképzelhető, hogy sok téma és technika unalmas lesz, hiszen nem tud hova bekapcsolódni.

Magyari Liza: Lacus Doloris (A bánat tava) - Az Ab Ovo kiállítás egyik darabja

- A Vizuális Nevelésért Alapítvány és a Zero Café aktuális kiállítását a szórakozóhely falán tekinthetik meg a betérő vendégek. Hogyan került a VNA kapcsolatba a jelenlegi kiállítóval, mit érdemes tudnunk róla?

Annak idején, mikor kitaláltuk, hogy mi célt szolgáljon a Galéria, amely már több, mint négy éve működik a Zero Caféban, arra a megállapodásra jutottunk ,hogy tehetséges fiataloknak nyújtson bemutatkozási lehetőséget. Viszonylag megfoghatatlan a „tehetséges” szó jelentése, megítélni nagyon nehéz. Annyi kikötésünk volt még, hogy a fiatal fotósnak az általunk kínált lehetőség a bemutatkozásról szóljon, vagyis csak olyan művészek alkotásait állítjuk ki, akik még nem volt önálló kiállítása. A tárlatok eddigi táptalaja a fotószakkör volt és annak holdudvara. Most azonban vettem a bátorságot és a facebookon ismerősöm ismerősének képeit megtalálva megkérdeztem a hölgyet, Magyari Lizát, hogy mi lenne, ha fél év múlva kiállítana a mi galériánkban? Azt is megkérdeztem, hogy volt-e már önálló kiállítása. A válasz az első kérdésre igen, a másodikra nem volt, így megindulhatott a szervezési folyamat. Augusztus 11-én tartottuk a megnyitót. Az ilyen esemény azonban mindig egy furcsa dolog. Jó pár ilyen rendezvényt szerveztem,illetve vettem részt rajtuk. Ezek mindig bensőséges ünnepélyek, ahol a közönség egy jó része már ismeri a kiállítót. Úgy gondolom, hogy egy különleges kiállítás a mostani. Mindig arra törekedtem – ami az eddigi tárlatoknál nem igazán valósult meg – hogy ne úgy válasszuk ki a falra szánt képeket, hogy tizenegy jót kiállítunk. Helyette találjunk meg egy gondolatot és erre fűzzük fel a képeket. Liza alkotásai ezt a szervezési elvet követik. A képeit egy olyan téma köré csoportosította – Ab Ovo -, ami számára fontos és a közönséget is meg tudja szólítani vele. Hogy ez mennyire sikerül, azt mindenki kipróbálhatja október 5-ig a Zero Caféban. A jövőben pedig további tehetségeknek nyújtunk bemutatkozási lehetőséget.