Sem Marsalkó Pétert, sem a képeit nem kell bemutatni a pécsieknek. Legújabb, a Zsolnay Gyár kertjében készült fotóiból összeválogatott albumát viszont mindenkinek érdemes kézbe vennie. A kötet bemutatóján jártunk, amelyet a képek elkövetésének helyszínén, a Zsolnay Negyedben tartott a művész. (Képünkön: részlet az albumból).
Még a fotóalbumot jegyző Marsalkó Pétert, városunk neves művészét is meglepte az a nagyszámú érdeklődő, amely “A titkok kertje” című kötetének bemutatójára megjelent a tényleg szép panorámát nyújtó Panoráma teremben. Tréfásan meg is jegyezte: úgy gondoltam, ha hozok 20 kötetet, akkor mindenkinek fog jutni. Hát nem így lett.
"Életem negyedik legfontosabb pillanata."
A “szűkszavú” fotós helyett elsősorban meghívott vendégei beszéltek a könyvről, a Zsolnayakról, a Gyárról és egy letűnt világról. A Páva Zsolt védnöksége alatt elkészült három nyelven írt kötetet maga a polgármester ajánlotta pécsiek és nem pécsiek figyelmébe, ami karácsonyi ajándéknak is kitűnő. Páva hozzátette: egy olyan emberről beszélünk, aki soha nem hagyta el városát, végig tüke, hűséges maradt, és hűségét képeivel fejezi ki. Az ő fotói (is) hírét vihetik szép városunkak.
És ez még csak a hallgatóság fele. A Panoráma terem teljesen megtelt.
“Ha Pécs, akkor Zsolnay, ha Zsolnay, akkor Pécs” – hangzott el ez a mondat az album előszavát jegyző Méhes Károly, író, szájából. (A bevezető gondolatok ide vonatkozó részét írásunk végén mi is közöljük). Ezt a kettős igazságot mutatja meg nekünk Marsalkó fényképezőgépe, amelynek szándékosan szubjektív képeit nézve mi is felismerhetünk, újra átélhetünk hangulatokat, érzéseket, amiket a Zsolnay kertje kínál számunkra.
"Ha Pécs, akkor Zsolnay, ha Zsolnay akkor Pécs."
Kovács Orsolya művészettörténész azzal kezdte méltató gondolatait, hogy érezzük magunkat nagyon szerencsésnek, ugyanis mi, akik a Gyárat az államosítás és a sikertelen privatizáció utáni állapotában láttuk, egy mára már letűnt világban járhattunk, a múlt egy darabkájában szerezhettünk élményeket. Ennek a létnek a részleteit, jeleneteit örökítette meg Marsalkó, és hagyja örökül az utánunk jövő generációknak.
"A képek hagyják, hogy elmerüjünk bennük." (Fotók: Horváth Csaba).
Gyermekeink, akik már csak a kulturális konglomerátumot fogják látni a Zsolnayból, ezeket a színekben gazdag, de nem túlszínezett képeket nézve elkaphatják a múlt utolsó darabkáit. A művészettörténész kiemelte, a könyv hatalmas pozitívuma, hogy nem csak a sikertörténetet “írja meg”, hanem bemutatja az áldozatokat, a lemondást, a pusztulást is. Így lesz teljes a Zsolnay-kép.
Méhes Károly előszava:
A titkok kertje igencsak csábító cím. A kert otthonosságot sugall, a titok meglepetést, izgalmat, kis borzongást. Olyan mesés az egész. Mert számomra a Zsolnay-történet valójában egy eleven mese. Ami elkezdődött valamikor, és bár a szereplői boldogan éltek, míg meg nem haltak, a mese még most is tart. Mi is szereplői lettünk ennek a mesének, pécsiként alanyi jogon, a Zsolnay Negyed épülése-szépülése során pláne, és ha képesek vagyunk boldogan élni (akár egészen addig, míg meg nem halunk), akkor erre az egyik ok nyugodtan lehet a Zsolnay. Ez a mesebeli család, amelynek tagjai közül senkit sem vezettek el lábbilincsben áfa-csalás miatt, egy Zsolnayt sem fülleltek le, amint eozin-dobozkába rejtve egy bizonyos összeget adott át hivatalos személynek, csupán dolgoztak, alkottak, kitaláltak valamit, aminek folyamatosan lehet örülni. És a nevüket eggyé tették a várossal. Ha Pécs, akkor Zsolnay, ha Zsolnay, akkor Pécs.
Ez az eleven mese vonul végig A titkok kertje lapjain Marsalkó Péter szemével, illetve kamerájával láttatva. Ez a közelhajolás és egyben a tiszteletteljes a meghajlás könyve. A részletekre való odafigyelésé. Megnézi, hogy a kert, ami a maga nemében egy mindenség, mit is tartogat, mit rejteget. Mert bőven van mit felfedezni, ide tényleg illenek – ahogy azt egy rendes beszédben mondani szokták – a költő sorai:Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve / nézem, amit meglátok hirtelen. Igen, mert mindig akad valami, ami eddig nem tűnt fel, amit ott és akkor veszünk észre. Ez az album tele van ilyen képekkel, ezekkel a lapról lapra feltáruló titkokkal. Amiket a fotó által kapunk, de aztán mi magunk is nekiindulhatunk, hogy a titkok kertjében megkeressük őket, Marsalkó mester útmutatásai alapján.
