Pár hónap kiesés után ismét látogatható a Csontváry Múzeum. A belső terek megszépültek, a képeket különleges világítás emeli ki még jobban, a falakat pedig vörösesre festették. Az újranyitást nagy érdeklődés kísérte, több százan voltak kíváncsiak a változtatásokra. Az ünnepségen Bertók László mondta el saját, Csontváry-kép ihlette versét. GALÉRIÁVAL! (Fotók: Horváth Csaba)

Január 31-től újra bemehetünk a Csontváry Múzeumba és ismét érezhetjük kicsinységünket a Magányos cédrus, a Mária kútja Názáretben és a több alkotás előtt. Aki még nem járt itt, az se fog eltévedni, ugyanis már a felfelé vezető lépcsőfordulóban a festő keze és kinyújtott hüvelykujja vezeti lépteinket. Bent, a legnagyobb teremben, amelyben három monumentális kép fogad minket, kerül sor a hozzávetőleg egy órás megnyitóünnepségre. A Szegeden és Szentesen vendégszereplő Csontváry-képek most visszakerültek eredeti helyükre, de nem teljesen ugyanoda, ugyanis némi átrendezés is történt a festmények közt. A délután 4-es megnyitóra a viszonylag korai kezdés ellenére legalább kétszáz-kétszázötven ember volt kíváncsi.

A nagy festőt egy másik művészet híres képviselője, Bertók László Kossuth-díjas költő köszöntötte elsőként. A költő felidézte Csontváry művészetéhez és képeihez fűződő kapcsolatát. Amikor Pécsett a 60-as évek végén, 70-es évek elején lakáshoz jutott, festményekkel díszítette azt. Több más alkotó képei mellett Csontváry „Villanyvilágított fák Jajcéban” című alkotásának reprodukciója is felkerült a falakra. Ez a mű meg is ihlette a költőt. 1973-ban volt Csontváry születésének 120. évfordulója, amikor megnyílt Pécsett a Csontváry Múzeum. A nagy művész előtt a Jelenkor is egy egész számmal tisztelgett. „Csorba Győzőtől Weöres Sándorig, Tandori Dezsőtől a művészettörténész Németh Lajosig nagyon sokan írtunk bele, ki verset, ki tanulmányt. Annak ellenére, hogy tudtam, ebben az összeállításban nem szerepel a Villanyvilágított fák Jajcéban - mert a Nemzeti Galéria tulajdona és ott van kiállítva - én mégis erről a képről írtam verset. Egy történetet képzeltem bele, ami arról szól, hogy valaki elindul nagy álmokkal, meggyőződésekkel, reményekkel valahova, különféle megpróbáltatásokon keresztül elér valahova, de nem azt találja ott, amit elképzelt. Ez az út újra és újra megismétlődik, mindig elindulunk és újra el akarunk érni valami nagy dolgot. A vers erről az érzésről és a köztes állapotról szól, ami ezáltal keletkezik az emberben.” Bertók verse felolvasása után hozzátette, Csontváryban a költőisége és a monumentalitása nyűgözi le.

A megnyitó második részében a „Hetedik” Kortárs Táncműhely mutatta be a Cédrusok tánca címre keresztelt koreográfiáját a Múzeum oszlopai közt.

Aki ott maradt az ünnepség befejezése után is, annak Nagy András muzeológus, esztéta tartott szakértő tárlatvezetést az érdeklődőknek, rövid előadást kaphattunk a Csontváryhoz kötődő különféle mítoszokról. Nem volt kötelező meghallgatni ezeket a gondolatokat, egyedül is útra kelhettünk újra felfedezni Csontváry lenyűgöző festményeit. Most már ismét minden nap megtehetjük, 10 és 18 óra közt, természetesen hétfő kivételével.

A várakozás pillanataiban is elindultak páran tárlatnézésre

Bertók László saját versével tisztelgett a nagy festő előtt

Villanyvilágított fák Jajcéban - ez a festmény ihlette meg a Kossuth-díjas költőt

Cédrusok tánca..

...a "Hetedik" Kortárs Táncműhely elképzelései szerint

Több százan jöttek el megnézni a Csontváry új köntösét

A legifjabb műkedvelő generáció

Nagy András, Csontváry művészetének nagy tudója

Eltörpül az ember a képek mellett

Órákig el lehet merengeni

A bejáratnál Csontváry szignója és életrajza köszönti a látogatót