Diese Domain ist bereits registriert
Domain verwalten

A PTE Közgazdaságtudományi Karán május 18-án egy karrierválasztási és munkapiaci lehetÅ‘ségeket ismertetÅ‘ workshopon vehettek részt a nagybetűs Életbe jó esélyekkel, felkészülten kilépni szándékozó egyetemisták. A PályaSúgó elnevezésű rendezvény Pécsett egy országos roadshow második állomása volt. (Képünkön dr. Fazekas Károly, az MTA KRTK fÅ‘igazgatója épp elÅ‘adását tartja.)
A rövid, lényegre törÅ‘ elÅ‘adásokat az MTA KRTK (Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont) munkatársai tartották az érdeklÅ‘dÅ‘knek. A workshop szervezÅ‘i a programra regisztrált hallgatók közt értékes nyereményt sorsolt ki. Természetesen nem csak ezért volt érdemes ellátogatni péntek délelÅ‘tt a KTK-ra, hanem a tartalom miatt is.
Dr. Fazekas Károly, az MTA KRTK fÅ‘igazgatója egy kevesek által érintett témakörrel foglalkozott. ElÅ‘adásában azt járta körül, hogy a 21. századi iskolában milyen 21. századi kompetenciákat kell elsajátítani ahhoz, hogy az egyén talpon tudjon maradni, versenyképes legyen a jelen társadalmában. FelmérésekbÅ‘l kiderült, most a nem rutinszerű interaktív és analitikus munkát végzÅ‘ emberek nyerhetnek, a kor legnagyobb vesztesei pedig a fizikai és nem fizikai rutinfeladatokat végzÅ‘ társaink. Ami azonban ennél is lényegesebb pontja volt az elÅ‘adásnak, az a kisgyermekkorban történÅ‘ fejlesztés elemi fontossága, ugyanis, mint azt kimutatták, akinek ebben a korban nem segítenek kifejleszteni a koncentrációképességét, a tanulásra való hajlamot, az intuitív gondolkodást, az önfegyelmet és a csapatban való munkát, nagy nehézségekkel fog szembenézni élete során. A fejlesztÅ‘ környezet pedig a család és az iskola kell, hogy legyen. Magyarországon azonban erre a problémakörre nem fordítanak kellÅ‘ figyelmet. A miértekrÅ‘l és a hogyanokról beszélgettem Fazekas professzorral.
- A magyar tudományos életben, illetve az oktatásügyben foglalkoznak ezzel a problémakörrel? Hiszen elÅ‘ször a problémát magát kell felismerni.
- Természetesen vannak olyan kutatók és oktatók, akik ezzel a problémakörrel foglalkoznak, de az az ismeret, amit Å‘k is és szerte a világon ebben a tárgykörben már tudunk, nem épül bele az oktatáspolitikába illetve az ezekkel kapcsolatos döntésekbe.
- A 21. században teljesen más kompetenciákat kell elsajátítanunk, mint elÅ‘deinknek. Miért?
- ElÅ‘re szeretném bocsátani, hogy természetesen szükség van szakmai kompetenciákra, alapkompetenciákra: tudjunk írni, olvasni, értelmezni a szövegeket, értelmesen kifejezni magunkat és legyenek az adott szakterületre vonatkozó megfelelÅ‘ speciális ismereteink. Azonban mára már ennél sokkal többre van szükség. Talán a legfontosabb a tanulási képesség, hiszen mindannyian tudjuk, hogy egyre gyorsabban, egyre rövidebb idÅ‘ alatt változik meg a körülöttünk levÅ‘ világ. Képesnek kell lennünk arra, hogy újabb és újabb dolgokat tanuljunk meg és ezt a tanulási képességünket meg is kell tudnunk tartani. Önmagában ez természetesen nem elegendÅ‘. Képesnek kell lennünk felismernünk problémákat, majd „feltalálnunk” rájuk megoldásokat, olyanokat, amelyeknek ma még nem vagyunk birtokában. Az oktatástudomány, a magatartástudomány, és a pedagógia tapasztalatai azt mutatják, hogy az oktatás és a nevelés ezeket az innovációs képességeket képes fejleszteni. Nem mindenkinek kell a világot gyökeresen megváltoztatni, de a saját foglalkozási területén új és új dolgokra, problémákra teljesen újszerű megoldást szükséges találnia. A másik változás, hogy egyre kevésbé jellemzÅ‘ ránk, hogy egyedül dolgozunk, helyette csoportban kezdtünk el tevékenykedni. Képesnek kell lennünk a team-munkára, figyelembe kell venni, hogy nagyon különbözÅ‘ emberekkel dolgozunk együtt. Ezért fontos, hogy már kisgyermekkorban, az iskolában is nagyon különbözÅ‘ képességű gyerekek kerüljenek egy-egy tanulócsoportba. Az iskola csoportmunkára kell, hogy épüljön, ahol a gyerekeknek különbözÅ‘ feladatokat kell megoldaniuk. A közösségben való munka iránti motiváció meg kell, hogy maradjon egész életünkben.

- Professzor úr az elÅ‘adásában többször kihangsúlyozta, hogy a koragyermekkori fejlesztés a legfontosabb. Én viszont azt látom, hogy Magyarországon most a felnÅ‘ttképzés nagy „divat”. Ezen hogyan lehetne változtatni?
- A felnÅ‘ttképzés nagyon fontos és Magyarország ezen a területen is sereghajtó Európában. A kora gyerekkori fejlesztés azonban mindennek az alapján a tanulás késÅ‘bbi szakaszai csak azokra a készségekre építhetnek, melyeket már kisgyermekkorban megszerzünk. Ez nem az én véleményem. Nyugodtan kijelenthetem, ezek a tények. A gyerekkorban dÅ‘lnek el a dolgok, ezt mindenki tudja, aki ezen a területen dolgozik és való igaz, hogy erre fordítunk a legkevesebb figyelmet. Ráadásul a gyerekek egyre nagyobb hányada olyan környezetben él, amely nem stimulálja arra, nem készíti fel és nem teszi képessé arra, hogy a késÅ‘bbiek során sikeresen megszerezze azokat az ismereteket, a 21. századi kompetenciákat, ami a boldoguláshoz szükséges.
Továbbmegyek: a készségek megszerzése nem is kisgyermekkorban kezdÅ‘dik. Nagyon sok vizsgálatot végeztek azzal kapcsolatban, hogy azok az ártalmak vagy pozitív hatások, amelyeket a terhesség ideje alatt, tehát születésünk elÅ‘tt kapunk, egész életünkre meghatározóak. A születési testsúlybeli eltérés az adott népesség átlagához képest már elÅ‘rejelzi azt, hogy mi fog történni a gyerekkel az elkövetkezÅ‘ 6, 10, vagy akár 50 évben. A kérdés: a család megadja-e azokat a stimulusokat, amelyek kifejlesztik a gyerekben a tanulási képességet, a motivációt? Ha a család erre nem képes, akkor tudunk-e segítséget nyújtani az édesanyának, édesapának vagy tudjuk-e a gyereket olyan közösségbe helyezni, a bölcsÅ‘dei, óvodai nevelés képes-e segíteni ebben a folyamatban?
Amikor a gyerek iskolába kerül, már rendelkeznie kellene ezekkel a képességekkel. Ha nem tud koncentrálni, akkor tanulni sem tud és kudarcok sora következik. Magyarországon sokat panaszkodnak arról, hogy a gyerekek nem szeretik a matematikát, természettudományokat. Megoldásként azt találták ki, hogy növeljük a természettudományi szakokon az államilag finanszírozott helyek számát. Csak az a baj, hogyha ezekben a gyerekekben az említett a képességek nem épülnek ki korábban, akkor egyetemista korban már reménytelen az ügy. Ahhoz, hogy a természettudományos oktatás sikeres legyen, pici korban kell elkezdeni felkészíteni a gyermeki agyat a matematikai gondolkodása. Ha ez sikerül, akkor könnyebb felépíteni rá egy sikeres általános és középiskolai oktatást. De ha nem épülnek ki az alapok, akkor esélytelen a dolog.
A PályaSúgó reklámfilmje
- Magyarország mennyire van elmaradva az oktatás minÅ‘ségében? Be lehet hozni a lemaradásunkat?
- Magyarország nem ebben a tekintetben van elmaradva. Nagyon sok nemzetközi összehasonlító vizsgálat van ezen a területen, utalhatunk például a PISA felmérések eredményeire. Hazánk a kompetencia-felmérésekben nem tér el az OECD országok átlagától. Valamiben viszont nagyon. Magyarország talán a legszélsÅ‘ségesebb példa arra, hogy mennyire meghatározza a gyerek teljesítményét a család gazdasági-társadalmi háttere, valamint az iskolának a minÅ‘sége. Vajon képes-e az iskola kompenzálni azt, amit a család nem tud nyújtani, mert egyszerűen nem rendelkeznek a megfelelÅ‘ eszközökkel? EbbÅ‘l a szempontból – nyugodtan mondhatom – a világ legrosszabb helyzetben levÅ‘ országai közé tartozunk. A gyerekeknek ráadásul egyre nagyobb hányada születik ilyen közegbe, amelynek kezelésében a magyar oktatási rendszer is sikertelen.
Köztudott, hogy tanulmányi versenyeken elÅ‘kelÅ‘ eredményeket érünk el, ezzel a ténnyel szoktunk is büszkélkedni. Azonban ki kell egészíteni a képet: ha azt nézzük, milyen eredményeket tudunk felmutatni a legjobban teljesítÅ‘ országok körében, és a gyerekek milyen arányban fordulnak elÅ‘ nálunk a legmagasabb teljesítménytartományban, akkor azt kell mondanom, hogy ebben sem mutatunk kiemelkedÅ‘ eredményeket. Magyarország az átlagos teljesítménnyel rendelkezÅ‘k közé sorolandó. Természetesen nem lehetünk igazságtalanok. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar oktatási rendszernek milyen anyagi eszközei vannak, elmondhatjuk, hogy a tanárok, a tanítók az ebben a környezetben maximálisan kihozható szintet ki is hozzák a rendszerbÅ‘l. Azt gondolom, hogy az oktatás rendszerének egészét kellene fejleszteni ahhoz, hogy ezek a fent említett eredmények jelentÅ‘sen javuljanak, különösképpen a leghátrányosabb helyzetben levÅ‘ gyermekek esetében.
A kisfilmben is említett kutatás az MTA Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont Közgazdaságtudományi Intézet TÁMOP-2.3.2 kiemelt projekt (amely az Európai Unió és a Magyar Állam támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg) MunkaerÅ‘-piaci elÅ‘rejelzések készítése, szerkezetváltási folyamatok elÅ‘rejelzése című program keretében készült.