Május 28-án lép életbe az új MÁV-menetrend (képünkön a cég címere). Harminc perccel rövidül a menetidő Budapestre. Öt gyorsjáratú fürdővonat indul Harkányba. Ebből is látszik, hogy akadnak majdnem örökké érvényes hírek, bejelentések. Ugyanis ezek a tények nem napjainkra vonatkoznak, hanem éppen ötven évvel ezelőttiek. De nem hangzanak feltétlenül rosszul! bár nem minden mondatuk állja ki az idő próbáját.
A nyári időszakban az idegenforgalom megnövekszik, a kirándulók száma megemelkedik. Ekkor a vasutasok munkáját is szervezettebbé, felelősségteljesebbé kell tenni. Ehhez hasonló „okosságokkal” lehetett szédíteni az olvasókat, már 1962. májusában, 20-a környékén is.
Azt viszont mindenképpen vívmányként kell megélnünk, hogy a reggeli, illetve az esti gyorsvonatok menetideje, a Pécs – Budapest, illetve a fordított viszonylatban, 30 perccel megrövidült.
Abban nem változtak az utazási szokások, hogy már ’62-ben is rengetegen vették az irányt Baranyából a Balaton felé. A Harkányig futó síneket viszont néhány évtized múlva felszedték szorgos kezek. Ezért oda már senki sem érkezhet meg Pécsről, gőzössel, de még dízelmozdonnyal sem.
Az viszont így, 2012-ben kimondottan érdekesnek tűnik, miszerint fél évszázaddal ezelőtt, a csak munkanapokon közlekedő, úgynevezett motorpárt a munkaszüneti napokon is elindították, Abaligetre, meg vissza. Napjainkban ennek akkor lenne hírértéke, ha megtudnánk, már hétköznapokon sem közlekedik a járat. Mivel azonban a motorvonatok csupán közlekedéstörténeti érdekességek, hát ezen is ugorjunk túl!
Azt viszont csak üdvözölni lehet, hogy a megnövekedett utasforgalom miatt, a MÁV felelős vezetői ellenőrizték a cég dolgozóit. Azt szerették volna megtudni az „illetékesek”, a kollégák kellőképpen végrehajtják-e a feladatokat?
Ennél azért fontosabb technikai újításnak tűnt, amit bejelentettek. Konferenciabeszélgetésre is alkalmas távbeszélővonalakat építettek ki a gócállomások (ilyenek is voltak!) között. Ennek kapcsán azonos időben tárgyalhattak az arra feljogosítottak egymással, a munka jobb megszervezése érdekében.
Az egy kissé furcsa ennyi idő távlatából, ha tudjuk, gondoskodtak a forgalomban lévő kocsik megjavításáról, illetve a rosszakat kivonták a forgalomból. (Ez akár természetes is lehetett volna.) Az viszont vasúttörténelmi pillanat lehetett, midőn a régi, teherkocsikból átalakított, úgynevezett ”bocipulmanokat” kivonták a közlekedésből.
A kiszolgálás viszont, már-már korábban nem látott, hallott magasságokba elemelkedett. Mindezt az utasok tájékoztatási színvonalának emelkedésében, emellett idegennyelvű táblák formájában lehetett tetten érni. Egyes helyeken pedig ruhatári szolgáltatást vezettek be!
