Malcolm Bilson a ZeneSzüret Fesztivál vendégeként mutatta be a pécsi közönségnek a fortepianot. A modern zongora Å‘se, mely az egy hetes komolyzenei eseménysorozat szlogenjéül is szolgál, a Beethoven és Mozart korának hangszere volt. Az Amerikában élÅ‘ zenész-professzor lapunknak a fortepiano egyedi hangzásáról, a különleges zenei nyelvrÅ‘l mesélt.
Két ízben is meghallgathatta a Kodály Központ közönsége, hogyan szól a fortepiano. ElÅ‘ször október 4-én a régizene szakértÅ‘jének számító Orfeo Zenekart kísérte (vezetÅ‘: Vashegyi György), játszott két Mozart zongoraversenyt. Két nappal késÅ‘bb pedig Szutrély Katalinnal együtt lépett fel egy kamarazenei koncert keretében. Malcolm Bilson, a hangszer megszólaltatója, több mint negyven éve játszik a fortepianon.
- Mit kell tudnunk a fortepianoról? Miben különbözik a zongorától?
- Nem szeretem a fortepiano kifejezést használni. Valaki több évtizeddel ezelÅ‘tt kitalálta, hogy ez a hangszer nem úgy működik mint egy Steinway, ami a modern zongora alaptípusa. Természetesen nagyon sokféle zongora létezik: Erard, Broadwood, Carlton és lehetne sorolni a végtelenségig. A Steinway-t New Yorkban építették, az 1860-as években. A fortepianonak más a hangzása, mint a felsoroltaknak. Minden hangszer limitált abban az értelemben, hogy csak azt lehet kihozni belÅ‘le, amit „beleépítettek”. Ez határozza meg, hogy milyen gazdag a hangzása, milyen hosszan és milyen erÅ‘sen lehet egy hangot megszólaltatni. Ilyenkor mindig Mozart példáját szoktam felhozni. Az Å‘ zenéjében kis ívek találhatók, ez határozza meg a darab nyelvét. Sajnos egy Steinway zongorán ezt nem lehet visszaadni, mert a modern zongorán a hang túl hosszan és szaggatottan szól. A fortepiano viszont Mozart nyelve, ami képes arra, hogy úgy adja vissza a hangokat, ahogy azokat Mozart papírra vetette.
- Mikor és miért határozta el, hogy a fortepianonak szenteli az életét?
- HozzávetÅ‘leg negyven éve foglalkozom vele. Az ok: Mozart és fÅ‘ként Beethoven zenei nyelvét, kifejezéseit nagyon fontosnak tartom, szeretném minél szélesebb közönséggel megismertetni. Manapság minden héten megjelenik egy komplett, Beethoven által inspirált szonáta, sajnos olyan zongorára, amely teljesen más ahhoz képest, mint amin a zeneszerzÅ‘ komponált. Ezen szeretnék változtatni. Meg kell jegyeznem, hogy a zongora szcéna a nagyzenekarokhoz képest jócskán le van maradva. A Bécsi, a Berlini és a New York-i Filharmonikusok is most azzal foglalkoznak, hogy a régi hangszereket úgy, olyan „nyelven” szólaltassák meg, ahogy több száz évvel ezelÅ‘tt hallhatóak voltak. Simon Rattle például a Bécsi Filharmonikusokkal nemrég felvette Beethoven összes szimfóniáját. A zongora világa is megpróbálja ezt a trendet követni, csak kicsit lassabban reagál.
- Manapság hányan játszanak ezen a hangszeren?
- Amikor én kezdtem, a fortepiano-művész ritka volt, mint a fehér holló. Manapság viszont egyre többen játszanak rajta, fÅ‘ként Európában és Japánban. A hangszer művelÅ‘i rendszeresen találkoznak egymással, tavaly az Egyesült Államokban volt, idén pedig Olaszországban lesz hivatalos fortepiano verseny.
- Esetleg Magyarországon is foglalkoznak vele?
- Igen, a Zeneakadémián tanul egy nagyon tehetséges lány, Bagi Andrea, tanítványom. Október végén Å‘ is fel fog lépni Olaszországban.
- Ezek szerint Ön gyakran jár hazánkban.
- Évente kétszer tartok mesterkurzust a Zeneakadémián, 1979 óta szinte minden évben. Pécsett viszont most vagyok elÅ‘ször, nagyon tetszik a város, a Kodály Központ pedig csodálatos élmény volt számomra is.
Amerikai létére magyarul
Malcolm Bilson az Egyesült Államokban, Los Angelesben született, több mint harminc éve tanulja a magyar nyelv szépségeit. Az ok nagyon egyszerű: felesége magyar, nem szintén zenész, nyugdíjas éve elÅ‘tt vegyészként dolgozott. A most 77 éves Bilson úrnak elmondása szerint a zenén kívül másik szenvedélye a nyelv. Most olaszul tanul, ami a magyarhoz képest semmilyen nehézséget nem okoz neki.
