Február 2-án a Kodály Központban a Kodály Filharmonikusok vendégszerepelt, Baráti Kristóf Mendelssohn-t játszott, Somogyi-Tóth Dániel pedig a karmesteri pálcát tartotta a kezében. Azonban ő több pálcát is a kezében tart, szinte állandó jelleggel. Igazgató, művészeti vezető, zenész, karmester, sőt még a pilótamesterséget is kitanulta. (Fotó: fidelio.hu)
- Debrecenben, fiatal kora ellenére többek közt a Kodály Filharmónia igazgatói posztját tölti be. Milyen tanulási folyamat eredménye ez, milyen feladatokat kell ellátnia?
Ez összetett dolog. 2011 elején kerültem Pécsre és rögtön úgy indult az itteni pályafutásom, hogy megtudtam, Debrecenben számítanának rám, mint vezetőre. Pécsett Horváth Zsolt útmutatásai irányadóak és meghatározóak voltak a későbbi munka szempontjából. Lenyűgözőnek tartom azt a tevékenységet és eredményeket, amit a Pannon Filharmonikusok az ő vezetése alatt elért. Nagy élmény volt látni, hogy egy vidéki zenekar ide tudott fejlődni. Ezek mind hatalmas inspirációt nyújtottak számomra. Jelenleg egyszerre látom el Debrecenben az igazgatói, a művészeti vezetői teendőket, a Csokonai Színház zeneigazgatója vagyok és mellette, amikor időm engedi, koncertezek.
Békéscsabán kezdtem, 2006-ban kerültem a Békéscsabai Zenekarhoz, ami egy „alig létező” együttes volt, szerencsére rövid idő alatt komolyan sikerült fejleszteni. Ezzel a feladattal párhuzamosan Budapesten az Operettszínházban kezdtem el dolgozni, valamint Pécsett kezdődött volna el egy komolyabb folyamat, a Pécsi Nemzeti Színház operatagozatának karmestereként kezdhettem volna el dolgozni, Gulyás Dénes irányítása alatt. Azonban Debrecenben felajánlották az igazgatói posztot, amit elvállaltam, most már másfél éve.
Közintézményt vezetni kemény, lassú, bürokratikus dolog, de mindannyian azon vagyunk, hogy ez minél gördülékenyebbé váljon. A menedzsment tekintetében ez alatt a rövid idő alatt nagyon jó csapat jött össze, az arculatváltással és a kommunikációs és társadalmi szerep teljes újrafogalmazásával sikerült elérnünk, hogy megkétszereztük a nézőszámot. A koncertjeink teltházasak.
- Miben más a debreceni Kodály Filharmónia a pécsi komolyzenei intézményrendszerhez képest?
Pécshez képest nagy különbség, hogy míg a baranyai megyeszékhelyen zenekar működik, addig Debrecen a zenekar mellett profi kórust is fenntart. Sőt, ha részletezni akarjuk, Pécsett két zenekar, a Pannon Filharmonikusok és azzal szimbiózisban levő Pécsi Szimfonietta viszi a prímet komolyzenében, a „cívis városban” a Kodály Filharmonikusokkal egy intézményben található a nagy múltú Kodály Kórus, e kettő alkotja a Kodály Filharmóniát. Nálunk éppen fordítva van: kórusból van kettő és zenekarból egy, ugyanis a Csokonai Színháznak is remek énekkara van. Debrecenben a nézőszám-növekedés fő oka épp az, hogy most már közös bérletekben gondolkodunk, ugyanis eddig a zenekarnak, a kórusnak és a Filharmónia Kelet-Magyarországnak is saját külön hangversenysorozata volt.
Nagy gondok vannak az ingatlanjainkkal, nincs egy rendes próbatermünk sem. A Bartók terem, mely a Zeneakadémia után az egyik legpatinásabb koncertterem borzasztó állapotban van, már az erkélyét se lehet használni, mert életveszélyes. A felújítás milliárdokba kerülne. Remélem, hogy meg tudjuk oldani ezt a problémát EKF projekt nélkül is, hiszen az nálunk nem lesz. Célom, hogy pár éven belül rendezzem nem csak a koncertterem ügyét, hanem a zenekarnak és a kórusnak is méltó próbatermeket szeretnék teremteni. Ezek nélkül színvonalasan dolgozni nagyon nehéz.
- Ennyi karmesteri pálca kézben tartása mellett „a” karmesteri pálcát hányszor sikerül kézben tartania?
Sokkal kevesebbszer, mint szeretném, és mint amennyi ideális lenne. Elsősorban igazgatónak kell lennem, hogy a fejlődési vonalak már jó irányba mutassanak. A jövőben nem hiszem, hogy többet fogok vezényelni, de remélhetőleg jobban fogok tudni koncentrálni a zenei részre, ami a legfontosabb. Ajándék számomra, ha vezényelhetek, főleg, ha van egy-két nap, amikor tényleg csak ezzel kell foglalkoznom. A menedzseri tevékenység megengedi, sőt meg is követeli, hogy egyszerre vigyek öt, sőt akár tíz vonalat, a zenénél azonban ez nem lehet így. Ott csak a partitúra és én létezem, totális csenddel.
- Február 2-án Baráti Kristóffal együtt lépett fel Pécsett a Kodály Központban.
Igen, a Mendelssohn hegedűversenyt adtuk elő Kristóffal, amit már játszottuk Debrecenben. Fantasztikus, meghatározó munka volt.
- A hegedűművész egy korábbi beszélgetésünk során elárulta, hogy Önök régen nem teljesen szakmába vágó téren ismerték meg egymást: ő pilótaként tanult, igazgató úr pedig légifotósként tevékenykedett. Hogyan történt ez a találkozás?
Valóban érdekes, hogy mindketten ilyen irányban érdeklődtünk, érdeklődünk. Azóta én is megtanultam repülni. A repülésbe születtem bele, majdnem hivatásos pilóta is lettem. Debrecenhez közel van Hajdúszoboszló ahol nagyon sokat vitorlázom. A légifotózást abbahagytam, de a mai napig szívesen emlékszem rá és sokat tanultam belőle minden téren.
- Idén látjuk még Pécsett karmesteri pálcával a kézben?
Ezt Horváth Zsolt igazgató úr tudja megmondani. Elő szokott fordulni, hogy jövök, biztosan fogunk találkozni valamikor. Hogy ebben az évben, vagy egy másikban, az majd kiderül.
