Kedves, közvetlen, mosolygós. Radics Gigi nem csak a hangjával, a személyiségével is elvarázsolta a Kodály Központ közönségét február 14-én, Valentin napon. A Pannon Filharmonikusok kíséretében előadott crossover koncert előtt beszélgettünk a fiatal művésznővel, akiről nem túlzás azt állítani, hogy generációjának legjobb énekhangjai közt van, akár nemzetközi szinten is. Ezt a fellépésen mi is megtapasztalhattuk. (Fotók: gigiprodukcio.hu)

- Szimfonikus zenekarral játszottál együtt Pécsett, a Kodály Központban. Van már ilyen jellegű tapasztalatod? Hogyan tudtatok készülni a Valentin napi koncertre?

Volt már szerencsém szimfonikus zenekarral együtt játszani, de a pécsiekkel, a Pannon Filharmonikusokkal különösen fantasztikus élmény volt, a zenészek nagyon profik. A Valentin napi koncertre a felkészülés többlépcsős volt. Vass András a koncert előtt pár héttel feljött Budapestre, egyeztettük a dalokat, majd zongorán kísérte a repertoárt. Az egész zenekarral február 14-én tudtunk együtt próbálni, akkor viszont szinte egész nap.

- Mennyire áll közel hozzád a crossover stílus? Vannak olyan számok, amiket te javasoltál a műsorba?

Imádom az R’n’B-t, viszont ilyen kaliberű dalokat még nem nagyon énekeltem. Úgy vélem, hogy előadónak ezeket is elő kell tudnia adni. A Summertime, a Porgy és Bess leghíresebb dala az én kérésemre került bele a repertoárba. Nagyon szeretem és úgy gondoltam, hogy ezt a kedves közönségnek is meg kellene mutatni. Beyoncé Listen című száma szintén az én választásom volt. Ő a példaképem: ahogy kinéz, ahogy előadja magát a színpadon, abban a nőben egyszerűen nincs hiba. A West Side Story szintén nagyon kedves számomra, Serbán Attilával, a Madách Színház kiváló tehetségű énekesével duettet is elő fogunk adni.

- Menjünk vissza a nagyon közeli múltba!. Rengeteg minden történt veled: megnyerted a Megasztár 6-ot, elkészült az első lemezed, voltál kint Amerikában klipet forgatni, találkoztál Quincy Jones-szal. Most „A Dal” következik (azóta Gigi továbbjutott a középdöntőbe – a szerk.). Mik a terveid Magyarországra és külföldre vonatkozóan?

Először Magyarországon szeretnék nagyobb sikereket elérni és aztán külföld felé is nyitni. Nyilván ezt fel kell építeni, nem megy egyik napról a másikra. Most itt van „A Dal”, arra koncentrálok. Nagyon izgulok, de nem félek. Megpróbálom a legjobb tudásom szerint elénekelni a dalt, aztán meglátjuk, hogy mi lesz.

- Maradjunk még egy kicsit a magyar válogatónál! Hogyan került kiválasztásra ez a dal a lemezről és mit jelent számodra?

Az Eurovízióra nem én neveztem be, december végén kaptam meg, mint karácsonyi ajándékot. Azt kell, hogy mondjam, hihetetlen, ami velem történik. Az Úgy fáj-t Amerikában írták, ahogy a Vadonatúj érzés-t is, a magyar szöveg csak később készült el. A dal egy szakítás története. Így 16 évesen még nem sokat tudok a szerelemről, de egyszer már megérintett. Többet vártam a kapcsolattól, csalódás lett a vége: így született ez a szöveg. Amikor a szövegíró megmutatta nekem, sírva fakadtam. Úgy éreztem, teljesen rólam szól, éneklés közben abszolút a saját érzéseim törnek elő. A menedzseremmel, Sárdi Mariannal és a kiadómmal, Joós Istvánnal úgy gondoljuk, ez a dal való az Eurovízióra, személy szerint nagyon szeretem. Hozzá kell tennem, ha nem én jutok ki Malmőbe, akkor sem leszek elkeseredve. Akárki lesz ott, nagyon fogok neki szurkolni és kívánom, hogy Magyarországot méltó módon képviselni tudja.

- A nemzetközi ismertséggel sincs gond, találkoztál Quincy Jones-szal, Michael Jackson producerével. Ez is egy mesébe illő történet…

Igen, ő keresett meg minket! Két éve pont egy fellépésre tartottunk, amikor apukám odaadta a telefonját, hogy olvassak el egy email-t. Elolvastam és tátott szájjal néztem, nem hittem el, ami a levélben állt. Quincy Jones azt írta, nem hitte volna, hogy egy 15 éves lány libabőrt tud neki okozni és szeretne élőben hallani. Azt hittem, valaki szórakozik velem. A menedzserem és a kiadóm kiderítette, hogy nincs itt semmi tréfa, Quincy Jones tényleg hallott engem énekelni. Egy magyar újságíróhölgy, aki a producerrel készített interjút, mutatta meg a Megasztáros felvételeimet, ami nagyon tetszett neki. Rá három hétre már utaztunk is Montreaux-be, a Jazzfesztiválra. Annyira hirtelen jött az egész, hogy már repülőjegyet se tudtunk váltani, autóval kellett mennünk. A műsorrend is készen volt, a szervezők nem szerették volna, hogy még valaki fellépjen náluk. Quincy Jones viszont személyesen ragaszkodott hozzám, „ő látni akarja Dzsidzsi Redikszet”. Kiértünk, vártam a próbán, hogy sorra kerüljek, és amikor felmentem a színpadra és arra vártam, hogy elkezdődjön a zene, besétált a legendás producer, megismert engem!  Fel sem fogtam ezt akkor. És azóta sem. Szerintem ez a titka, hogy valaki talpon maradjon.

- Térjünk vissza a kezdetekhez! Mikor határoztad el, hogy énekelni fogsz és mikor adtad elő magad közönség előtt?

Hat éves voltam, amikor apukám észrevette, hogy van tehetségem az énekléshez. Vendéglátós zenész volt, akinek elment a hangja. A sok füstös helynek és annak köszönhetően, hogy sokszor megfázással, tüdőgyulladással küszködve is énekelt, tönkrementek a hangszálai. Én viszont pont akkor kezdtem el énekelni, egyfajta „reinkarnációról” beszélhetünk. Egészen pontosan úgy kezdődött az énekesi pályám, hogy apukám zenélgetett az egyik szobában, én pedig a másik szobában ráénekeltem azokra az akkordokra, amiket ő fogott a zongorán. Nagyon meglepődött, amikor látta, hogy én voltam. Áthívott a másik szobába, elkezdett nehezebb akkordokat játszani, amikre szintén ráénekeltem, ő továbbra is csodálkozva nézett rám. Akkoriban ment a Megasztár első szériája. Tóth Vera a Hamu és gyémánt-ot énekelte és nekem nagyon tetszett az a dal, az volt az első, amit megtanultam. Nyolc éves koromban apukám alapított nekem egy zenekart, negyvenöt-ötven éves zenészek kísértek, a mai napig a legjobb haverjaim. Cserháti Zsuzsa dalokat játszottunk. Első fellépésünk városnapon volt. Kiálltam, nagyon izgultam, de elkezdődött a zene és minden megszűnt! Nem sokkal később már jártuk az országot. Az, hogy egy zenekar, a saját zenekarom volt a hátam mögött, nagyon nagy rutint adott nekem.

- Ez a Megasztárig folyamatosan tartott?

A Megasztár előtt egy-két évvel hagytuk abba, mert mindenkinek más elfoglaltsága adódott. Én jelentkeztem a Megasztár 4-be, az 5-be, majd a Megasztár 6-ba, amit hál istennek meg is nyertem. A Megasztár 4 számomra csak próbálkozás volt, hátha sikerül. Ha nem, az se baj. Az 5-ös szériának úgy indultam neki, hogy milyen jó lenne megnyerni és rájöttem, hogy így nem szabad hozzáállni. Ilyenkor beleéljük magunkat, ha csalódás ér, az a legrosszabb, ami történhet. Ki is estem, azt mondtam, hogy nem jelentkezem többet ilyen versenyekre. Aztán jött a Megasztár 6, reklámozták és elgondolkodtam, ha nem leszek ott, akkor később bánni fogom, hogy nem próbáltam meg. Kikértem mindenkinek a tanácsát, szüleim azt mondták, ha szeretnék, induljak. Ha nem, az se baj. Ők rám bízzák, támogatnak mindenben. Nagyon nehezen rávettem magam, jelentkeztem, az utolsó napon. Amikor elindultam, teljesen máshogy álltam hozzá. Adásról adásra gondolkodtam. Nem az volt, hogy meg szerettem volna nyerni, hanem hogy továbbjussak a következő fordulóba. Ez a praktika úgy látszik nagyon bevált, másnak is tudom javasolni.

- Most hogy ennyire pörög veled az élet és te is ennyire pörögsz az élettel, a civil életre mennyi időd jut? Barátok, hobbi…

Észre se veszem, hogy ennyi minden történik velem. A barátokra viszont sajnos tényleg nem sok idő jut. Júliusban felköltöztünk Salgótarjánból, nekem ott vannak az igazi barátaim. Megpróbáljuk persze tartani a kapcsolatot, főként telefonon, nagyon keveset tudunk találkozni. A zenészlét mellett ott van még a suli és az edzések, mert arra is oda kell figyelni, hogyan néz ki az ember. Most a szerelemmel sincs semmi. Majd eljön az is, amikor kell jönnie.

- Valentin napon Pécsett léptél fel. Ez volt az első pécsi koncerted, vagy már korábban is énekeltél nálunk? A Kodály Központról mi a véleményed?

Léptem már fel Pécsett, tavaly nyáron a Caramel turnén. A Kodály Központ viszont egy teljesen új élmény volt: gyönyörű, csodálatos az akusztikája, élvezet itt énekelni. Ez a terem a világon bárhol megállná a helyét.