Magyarország költségvetését újra kell tervezni! Ez viszont felvet egyéb aggályokat is. Ha a központi büdzsé sarokszámai nem jók, akkor talán az önkormányzatok terveiben is akadhat grimbusz. Úgy viszont ott is lehet újraírni a dolgokat, ami „vidám” perceket szerezhet az olvasóknak.
Pécsről kiderült, hogy „testvérvárosi” kapcsolatokat ápol a főváros egyik kerületével, Zuglóval. Legalábbis erre derült fény, amikor kipattant az ügy, ami „leleplezte”, hogy a két előterjesztés szinte ugyanolyan bevezetőszöveggel volt ellátva.
Ilyen véletlenek pedig nem léteznek a Földön. Ezt mindenki tudhatja, aki legalább egyszer látott egy írógépet, legalább kettő méter távolságról. Nem is beszélve a számítógép billentyűzetéről, ahol végtelen variációs lehetőségek akadnak, a szövegek megszerkesztésére.
Az egymástól való „szöveglopást” plágiumnak is nevezik. Feltéve, ha nem ugyanazon személy teszi, akitől az eredeti származik, mert akkor egyszerű erkölcstelenség. Ugyanazt a kéziratot két helyre „lecsúsztatni”, dupla honoráriumért, nem való cselekedet.
Mostantól viszont, ha esetleg korrigálni kell a városi, kerületi pénzügyi programokon, akkor még jobban megéri bevezetőt kreálni. Hiszen ismét több vevő kaphat ugyanolyan szellemi terméket.
Addig is, kedvet kaptam a dologhoz! Még spekulálok, mit írjak át. Azért a János vitéz, netán a Toldi-trilógia kissé hosszúnak tűnik. Talán a Himnusz, esetleg a Szózat jó lenne. Nem tiszteletlenségből, hanem mert a két csodás költeményt sokan ismerik. Néhány vesszőt áthelyezek, majd azt a látszatot keltem, miszerint ilyen még nem volt, széles e hazában.
Ha mégis „lebukok”, majd büszkén vállalom, hogy Kölcsey Ferenc (képünkön), meg Vörösmarty Mihály a „kollégám”. Őket már úgysem tudják megkérdezni, miképpen gondolnak az ilyen „munkakapcsolatra”, egy nyikhaj utóddal.
Hozzászólások