Furcsa nép vagyunk mi magyarok, a felvetést – sajnos – nagy magabiztossággal kijelenthetjük. Mindezt egyik nemzeti ünnepünk tanulmányozása után bárki megállapíthatja. Mert ’56-ról is csak annyi bizonyos, hogy az 8x7. A többi sajnos bizonytalan, legalábbis a történelmi távlatok ezt támasztják alá. Mivel „az” az október 23-a (a képen egy naptári illusztráció látható) már majdnem minden volt, éppen ki minek akarta látni, érezni!
Az elmúlt évszázad ötvenes éveinek vége, hatvanas évek eleje nehéz volt sokaknak. De azt azért már tényleg kevesen gondolhatták volna, hogy a Gyöngyi nevű hölgyek sem ünnepelhették nyugodtan a névnapjukat. Mert az a nap, a hónap 23. napjára esett. Akkor pedig nem illett, sőt tilos volt a koccintás, hangoskodás, pezsgőbontás. Mert könnyen lett belőle „áthallás”, ez nem mese, de megesett rendőrségi, karhatalmi afférok bizonyítják a helyzet több, mint kényes voltát.
Aztán, a rendszerváltás hajnalán, bizonyos Pozsgay Imre, „félig” hiteles politikus kimondta azt, amit addig mások nem mertek, nem akartak kijelenteni. Nem ellenforradalomnak lehettek tanúi az akkori szereplők. Hanem egy népfelkelés bontakozott ki, ami átcsapott forradalomba.
Ettől a pillanattól kezdve, az akkori szocialista (értsd: kommunista) érzelműek kerültek az ünneplés perifériájára. Amit korábban elnyomtak, elleneztek, az kötelező, hivatalos szintre emelt megemlékezés lett, de persze nélkülük.
Természetesen, onnantól eltűntek a lejártak, a demagóg frázisok. Amelyek azt sugallták, sőt állították, hogy fasiszták, revizionisták, klerikálisok, meg nyugati ügynökök robbantották ki az egész eseménysort. Ami amúgy komoly tragédiába torkollott a végén, ám erről most ne szóljunk! Elég volt átélni sokaknak.
Mindezeket a dolgokat talán nem lényegtelem felidézni, egy nappal a fontos, de főleg megosztó nap előtt néhány órával. Már csak a méltóságteljes, lehetőleg napi politikától mentes múltidézés reményében is. Tisztelegve az áldozatok emléke előtt. Mert akik életüket adták egy-egy eszme érdekében – állhattak a barikád bármelyik oldalán is –, ma már nem ellenségek, hanem csupán halottak. Akik meg sem tudhatták, milyen széles ívet futott be az a korszak, a történetírásunk berkein belül.
Hozzászólások