Kezdőlap > Közélet > Koraszülés: részben társadalmi probléma

Koraszülés: részben társadalmi probléma

Bereczki Lajos Közélet
Nemrég röppent fel a hír a sajtóban, hogy egy koraszülött kisfiú, aki 380 grammal jött világra öt hónap után elhagyhatta a kórházat, immár két és fél kilósan. Magyarországon ő volt a legkisebb súlyú újszülött, aki életben maradt, így a SOTE tartja a hazai „csúcsot”. Mivel Pécsett is van koraszülöttekkel foglalkozó osztály, ezért kíváncsiak voltunk, hogy náluk volt-e már hasonlóan kis súlyú baba, aki a kórházi kezelés után hazakerülhetett.
Összetett probléma a koraszülött kérdés hazánkban - húzta össze szemöldökét dr. Adamovich Károly (képünkön), a pécsi perinatális intenzív centrum és intenzív-terápiás osztály vezetője. Sajnos, stabilan 8-9 százalék közé tehető éves szinten a koraszülések száma hazánkban, szemben a Nyugat-európai 5 százalék körüli átlaggal. Ennek szociális és egyéb okai vannak. Sajnos sok kismamát látni még a terhesség utolsó szakaszában is cigarettával a szájában. Ezen kívül a nők egyre „férfiasabb” életmódot folytatnak, isznak és sajnos  kábítószert is fogyasztanak. Nyilván ezen kívül sok egyéb tényező járul hozzá ahhoz, hogy Magyarországon ilyen magas a koraszülések aránya, szóval van mit tenni az ebben érintett szakembereknek.

-    Milyen esélyekkel vágnak az életnek a koraszülött babák?
-    Nehéz erre pontosan válaszolni, hiszen két hasonlóan korán érkezett baba között is óriási különbség lehet, még akkor is, ha a súlyuk grammra megegyezik.  Az egyéni fejlettségük eltérhet egymástól és ez ilyen fejletlen újszülötteknél akár élet-halál kérdése is lehet. A közvélemény általában tisztában van azzal, hogy az idő előtt született csecsemők szervei fejletlenek, nem biztos, hogy a tüdő, vagy a szív, netán a vesék gond nélkül képesek átállni a méhen kívüli életre. Ez nagy megrázkódtatás a babának, hiszen még hosszú heteken keresztül az édesanyja hasában fejlődne, a természet ezt így találta helyesnek, bizony nem is véletlen. Eltérően reagálnak a külső környezet váratlan megjelenésére, még akkor is, ha az inkubátorban megpróbáljuk a legoptimálisabb környezetet biztosítani számukra. Ha ezen a krízisen átesik a gyermek, még akkor is sok veszély leselkedik rá. A tüdeje még nem biztos, hogy eléggé fejlett ahhoz, hogy a létfontosságú szerveket ellássa oxigénnel. Sokszor nem lehet azonnal felismerni a károsodást, de az újszülött fejlődése során jelentkezhetnek gondok.  A koraszülötteket nem kezelhetjük úgy, mint egy verseny alanyait. Az ilyen gyerekek ellátására szakosodott intézmény, mint a miénk mindent megtesz, hogy kivédje, megelőzze a betegségeket, szövődményeket, de nem az a cél, hogy rosszízű versenyt generáljon. Nálunk is maradtak életben 400 grammos csecsemők, de nem csak ez a lényeg, hanem az, hogy a későbbiekben mi lesz velük!

-    Mi a későbbi sorsa a legtöbb koraszülöttnek?
-    Immár 24 éve dolgozom itt Pécsett, tehát már van némi tapasztalatom a területen. Azt látom, hogy a koraszülött gyerekek sokszor egész életük során hordozzák a születésükkor elszenvedett hátrányt. Legtöbbjük nem olyan fejlett, kevésbé erős, ellenálló a betegségek ellen, gyakran idegrendszeri problémával is rendelkeznek. Sokan életük végéig légzőszervi betegséggel küzdenek, vagy a látásukkal van baj, többen a születés utáni oxigénhiányos állapot miatt fogyatékkel élők lesznek. Azt is el kell persze mondani, hogy nagyon sok „korai” baba fejlődésben utoléri a kortársait és velük hasonló életet él, de nem ez a jellemző.  Sok esetben a szülőnek élete végéig elfoglaltságot jelent a gyermek utógondozása, gyakran állandó otthoni felügyeletet igényel a gyerek, tehát a munkáját is ott kell hagyni ezért. Nem jó és nem felemelő dolgok ezek, ezért mondtam, hogy ez nem arról szól, hogy melyik egyetemi klinika milyen apró gyermeket mentett meg. Ennél távolabbra mutat a kérdés.

-    Mi a megoldás Ön szerint?
-    A világ nem arra megy, hogy a fiatalokat megtanítsa például a felelősségteljes szexuális életre, vagy a kiegyensúlyozott életvitelre. Bár az orvostudomány nagyot lépett előre 20-30 év alatt, de a társadalmi tudat változása nem követte ezt. Szabados világban élünk, ahol az emberek egy része nem gondol a tettei következményeire, ráadásul a média önti rájuk az ezt megerősítő információkat. Meg kellene szilárdítani a felvilágosító, és a morális tartást adó intézményes kereteket, ekkor lehetne hosszú évek alatt eredményt elérni.  Nem az lenne a hír, hogy milyen kis súlyú koraszülött született, hanem az, hogy alig születik korábban baba. Ez lenne a kívánatos.

Hozzászólások

 
0 #5 Guest 2011-03-02 19:44
Adamovich Úr! Le a kalappal Ön előtt!
Idézet
 
 
0 #4 Guest 2011-02-26 16:33
Nem hogy lehet, ennyi eszük van! Ezért kellene akár sokkoló képekkel ráébreszteni őket arra, hogy mit művelnek!
Idézet
 
 
0 #3 Guest 2011-02-25 18:31
Tessék megnézni a kórházak, klinikák kismama, vagy terhességi részlegeit mennyi nagypocakos kismama dohányzik!!!! Persze az udvaron, de akkoris, hogy lehet, hogy ennyi eszük sincs!
Idézet
 
 
0 #2 Guest 2011-02-24 08:14
Bizony nagy a felelőssége az embereknek, de ezt sajnos nagyon kevés helyen hallani. Tényleg nem az a cél, hogy milliókat költsünk koraszülöttekre , amikor a megelőzés olcsóbb lenne.
Idézet
 
 
0 #1 Guest 2011-02-23 17:48
Nagyon-nagyon igaza van a doktor úrnak, írom ezt úgy, hogy nekem is koraszülött kisbabám van. Nem szociális és nem azért, mert káros hatásoknak tettem volna ki. Mégis higgyék el, rengeteg aggódás, törődés, odafigyelés kell..........nem cél, hogy minél kisebb súllyal jöjjenek világra. De azért gratulálok a klinika minden munkatársának.
Idézet
 

A hozzászólásokat lezártuk. Nem küldhet több hozzászólást.

Hirdetés
Hirdetés