Csorba Győző november 21-én lett volna 95 éves. Az évforduló tiszteletére a Tudásközpontban helyezték el a költőnek a pár éve az Apáca utca 8 szám alatt felállított mellszobrát. Csorba Győzőre barátja, volt pályatársa, Bertók László emlékezett.
“Aggasztóan csonkul az ember: nem a vers lesz a fő vesztes, ha ez is kiesik életéből" - Staub Ernő ezzel a ma is aktuális Csorba Győző idézettel nyitotta meg a szoboravató ünnepséget. A Pécsi Gimnázium és Szakközépiskola egyik növendékének fuvolaszólója után a pécsi költőt pályatársa, barátja, Bertók László köszöntötte. Megtudhattuk, Csorba volt az, aki Bertókot maradásra bírta, hiszen Bertók először el akart menekülni a városból, ráadásul nem Budapestre vágyott, hanem vissza szülőföldjére, Belső-Somogyba. Azonban Csorba Győző a szellemével meggyőzte, a beszélgetéseik során maradásra bírta. Bertók a hallgatósággal megosztott kulisszatitkokat is: a Jelenkor szerkesztőségi megbeszélései után, amelyeken egymás mellett ültek, órákon keresztül beszélgetett a költővel nem szakmai kérdésekről, emberi történetekről. Megtudhattuk: Csorba Weöres Sándorral, az irodalmi újság első főszerkesztőjével az egyik nyári napon kiült a Székesegyház lépcsőjére és onnét tettek félreérthető megjegyzéseket a templomból kifelé haladó nőkre.
Kicsit komolyabb vizekre evezve Bertók László összegezte Csorba Győző költészetének, művészetének lényegét: "mindig is az ember érdekelte". A költő művészete a kor és a hely megszabta korlátok közt lett azzá, ami, nehézzé és játékossá, pontossá és költőivé. Telhetetlen tudásvágy, keménység, őszinteség jellemezte és bizonyos távolságtartás azoktól az emberektől, akikben nem bízhat meg.
Csorba Győző költő, műfordító, szerkesztő Pécsett született 1916. november 21-én, és 1995. szeptember 13-án, súlyos betegség után, ugyanott hunyt el. Életében kéttucatnyi verseskötete, műfordítása jelent meg. A pécsi folyóiratok: a Sorsunk, a Dunántúl és a Jelenkor szerkesztésében születésüktől részt vett. József Attila bűvköréből indult, a Csorbánál fél évezrednél korábban élt Janus Pannonius gondolatainak továbbvivőjeként is tekinthetünk rá, provinciális hozzáállását mindig vallotta, az országos csoportosulásoktól bizonyos távolságot tartott. Harminc évesen Baumgarten-díjas, s vidéki költőként első ízben kapja meg a Kossuth-díjat, 1985-ben. Szülővárosát fél évnél hosszabb időre egyhuzamban soha nem hagyta el. Pécsről ezt írja a Séta és meditáció című versében Pécs költője: „Nekem: A VÁROS mindörökre.”
A költő leghíresebb és az itt élők számára legkedvesebb versét a szoboravató ünnepségen Ákli Krisztiántól, a Fiatal Művészekért Alapítvány elnökétől hallgathattuk meg. Trischler Ferenc 2004-ben már elkészült és felállított szobrának újra-avatására a Tudásközpont hátsó udvarán került sor. Miért egy könyvtár, ráadásul Pécs legmodernebb könyvtárának az udvarán áll mostantól a szobor? Mert Csorba Győző maga is könyvtáros, könyvtárvezető volt, fél évszázadon át, először a Városi, majd a Baranya Megyei Könyvtárban. A költő halála után ez az intézmény felvette a Csorba Győző Megyei Könyvtár nevet, majd két éve pedig már Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtárnak hívják a helyet, amely Bertók szavai szerint házasságra lépett az Egyetemi Könyvtárral. Reméli: holtomiglan, holtodiglan.
A felavatott szobornál a Baranya Megyei Önkormányzat nevében Szatyor Győző, a kulturális bizottság elnöke, Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzatának nevében Staub Ernő, az oktatási és kulturális referatúra vezetője, Ágoston Zoltán a Jelenkor Irodalmi és Művészeti Folyóirat főszerkesztője, a Csorba család, a Csorba Győző Megyei-Városi Könyvtár nevében Dr. Szabolcsiné Orosz Hajnalka koszorúzott, a résztvevők pedig meggyújthatták az emlékezés mécseseit.
Bertók, a barát és volt pályatárs Pécs költőjéréről és a könyvtárosról beszélt
„Nekem: A VÁROS mindörökre.” - hangzott el Ákli Krisztián előadásában a népszerű Csorba Győző vers.
A hidegben a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola Rézfúvós Kvintettje ünnepélyes dallamokat játszott
A Jelenkor jelenlegi főszerkesztője, Ágoston Zoltán a nagy előd szobránál
Méltó helyre került a szobor
Hozzászólások