Török, magyar két jó barát?
2012. május 01. kedd, 14:12
Bereczki Lajos
Közélet
Akár azok is lehetnének, hiszen a történelmünk folyamán többször is dolgunk volt egymással. Na jó, nem mindig önszántunkból láttuk vendégül a keleti népcsoportot, ám egyet elmondhatunk, mindkét fél számára volt hozadéka a kulturális keveredésnek. Most például egy ott élő magyar hozta el hozzánk kutatásainak eredményét.
Ferenci Demetert Pécsett így talán többen ismerik, mint mondjuk Ferenci D. Ebubekir. A volt Dunántúli Naplós újságíró immár fél évtizede Isztambulban él, török felesége és közös gyermekeik társaságában. Kiegyensúlyozott, boldog ember. Jól érzi magát a bőrében, közben az iszlám is megnyerte magának, igazi különlegesség, hodzsa, azaz tanító vált belőle, akit a tízmilliós metropolisz egy szegletében, ahol élnek mindenki így hív. Nemrég visszatért Pécsre, abba a városba, ahol egykor ette a zsurnaliszták nem könnyű kenyerét. A Minerva Könyvtár látta vendégül, itt előadást tartott számos érdeklődő előtt a magyarság keleti gyökereiről, a nomád múltról és a magyar törzsek népvándorláskori helyzetéről. Az előadás után lapunk arról kérdezte, hogy miképp alakult az élete, hogyan lett Döméből Demir, mivel foglalkozik most a keleti magyarság kutatásán kívül.
- Ha legfontosabb állomásait kellene felsorolni a pályafutásának, mi jutna hirtelen az eszébe?
- A Pécsi Tanárképző Főiskolát mindenképpen megemlíteném, hiszen itt végeztem, itt szereztem a diplomámat. Itt kezdett el foglalkoztatni az a téma, amelyről ma előadtam, ráadásul ez a könyvtár, a Minerva volt akkoriban, a nyolcvanas-kilencvenes években az egyik legkedvesebb kutatóhelyem, amelyre mindig szívesen emlékszem vissza. Mivel ez egyik végzettségem ráadásul könyvtáros, talán elmondhatom, hogy a könyvek szeretete mindig központi helyet foglalt el az életemben. Hiszen belőlük ismereteket lehet szerezni, nyelveket lehet tanulni, az első török nyelvleckét is itt Pécsett vetem, ebben is a könyvek voltak segítségemre. Kezdő török tudásom már feljogosított arra, hogy a Dunántúli Napló olvasóit egyre gyakrabban tudósítsam Törökországból, különböző színes és érdekes történeteken keresztül. Hosszú időn át a magyar sajtó munkatársai közül szinte csak én jártam ki a törökökhöz, aminek az lett a következménye, hogy még mélyebben kezdtem el foglalkozni a török-magyar kapcsolatokkal. Keleti népek kerültek érdeklődésem homlokterébe, valamint az, hogy a magyarság elfeledett és keleten maradt szórványai hol és merre találhatók pontosan és milyen kulturális emlékei, bizonyítékai vannak ősi magyarságuknak.
Lászlóné Bauer Nóra a Minerva Könyvtár vezetője mutatja be az előadót
- Az Iszlám nagy hatással volt önre utazásai során, mikor és hol került vele kapcsolata?
- Amint említettem újságíróként többször jártam Törökországban és ott felfigyeltem a müezim imára hívó hangjára. Egyretöbbet és többet tudtam meg a vallásról, míg végül annyira megtetszett, hogy végül tíz évnél hosszabb ideig behatóan tanulmányoztam azt. Tizennégy évvel ezelőtt magam is muszlim lettem. Amikor legutóbb kimentem Törökországba, akkor az iszlám művészetet és a történelmüket kívántam áttekinteni, de nem szerettem volna tartósan ott maradni, annak ellenére sem, hogy akkoriban Magyarországon nem volt túl rózsás a gazdasági helyzet. Közben, amíg az Iszlámot tanulmányoztam, megnősültem és úgy döntöttem ott maradok. Úgy láttam, hogy a törökök befogadók és képes leszek munkát is találni magamnak, ami valóra is vált, sőt, a török állampolgárságot is elnyertem azóta a magyar mellé. Muszlim módra élünk egy olyan városrészében Isztambulnak, ahol muszlimok élnek többségében. Ha a feleségemre néz, látja, ő kendőt visel, ő is muszlim, természetesen betartja a vallási tanításokat. Szerintem jól beilleszkedtem, hiszen a környezetemben élő törökök úgy ismernek, mint a „magyar hodzsát”. Tudják honnan jöttem és nagy örömömre vannak a török jelentkezők is, akiknek magyar nyelvet tanítok, hiszen az ott élők körében töretlen az érdeklődés Magyarország iránt.
A hallgatók körében Demir barátai és ismerősök is ott ültek
- Mit jelent, hogy ha valaki hodzsa?
- Tanult ember, aki a tudását átadja másoknak, például a tanítványaim is így szólítanak. A vallási vezetőnek és a tanítónak kijáró megszólítás ez. Talán korábban kellett volna említenem, de még Pécsett és Budapesten voltam imám is, amely a vallási tekintetben kiemelkedően jártas muszlimok megkülönböztető jelzője. Arra pedig büszke vagyok, hogy magyar újságírók közül először csináltam végig a Hadzs-ot. (zarándoklat Mekkába szerk.) Ennek megfelelően Hadzsi is vagyok.
Előadás közben
- Mi ragadta meg önt az Iszlám vallásban?
- Jóra tanítja az embereket a rossz dolgoktól pedig próbálja távol tartani őket. Nálunk például a szomszédok szeretete és tisztelete nagyon fontos, úgy kezeljük a szomszédainkat, mintha családtagok lennének. Így nincsen vita, veszekedés velük. Egy ilyen sűrűn lakott településen, mint, ahol élünk ez nagyon fontos. Persze a nyugati média egy kicsit másképp láttatja a dolgot, hiszen az Iszlámnak is vannak áramlatai, irányzatai. Aki viszont az eredeti tanításokhoz tartja magát, az békességben él másokkal és elfogadja az idegeneket is. Talán ennek köszönhető, hogy Nyugat Európában is egyre inkább terjed az Iszlám, mert békét és toleranciát hirdet mindenki számára. Persze el kell mondanom, hogy Törökországban sem mindenki vallásos. Ott egy hihetetlenül fejlődő, korszerű, dinamikusan működő gazdasággal megáldott ország épül, ahol a modernitás minden formája fellelhető, akárcsak Magyarországon. Ennek ellenére a mecsetek megtelnek, innen azért olyan híreim vannak, hogy nem feltétlenül van "teltház" egy-egy misén. A jelenlegi török kormány is jó politikát folytat, hiszen a szegények felé fordul, rajtuk próbál elsősorban segíteni, talán a magyarok erről is példát vehetnének.
Törökül ma már jobban menne az előadás
- Milyen a török gazdaság?
- Rendkívül dinamikus. Az egész ország hihetetlenül fejlődik, ezen belül Isztambul hatványozottan. Földalatti vonalak épülnek mindenfelé igen rövid idő alatt, szerte a városban építkezéseket lehet látni. Van munka és itt kell megjegyeznem, hogy egyre többen jönnek ki dolgozni Magyarországról is. Barátaim, ismerőseim közül is többen jelezték, hogy szívesen jönnének ide munkát vállalni. Mindenkit biztatok, hogy van lehetőség, de a török nyelvet valamilyen szinten bírni kell. Sok magyar tanítványom volt, aki a nyelvtanulás miatt keresett fel és később sikerült munkát találnia.
A Minerva volt az egyik legkedvesebb kutatóhelye
- Mivel foglalkozik a magyarság keleti gyökereinek kutatásán kívül?
- Lektorálok, fordítok, nyelvet tanítok. Később szeretnék könyvet is kiadni, jelenleg is Oszmán-kori emlékeket bemutató kiadványon dolgozunk magyar barátaimmal. Itt kell megjegyeznem, hogy nem csak harcok és rombolás jellemezte ezt az időszakot Magyarországon, hanem építészeti, nyelvi, művészeti és egyéb értékek is keletkeztek akkoriban, amelyek közül több ma is látható. Talán azokat a dolgokat kellene keresnünk továbbra is, ami összeköt és nem azokat, amelyek elválasztanak.
Archívum
Hozzászólások
Hocam cok tesekkur ederiz, Degerli zamaninizi ayirip bize seminer verdiginiz icin.
AEolunuz
It is so nice to hear those kind of news took place in Hungary. Hope there will be more coming up years.
Thank you very much dear Ebubekir Hodza
Regards from Budapest
"Hány Magyarország is volt valójában?"
.../hany-magyarorszag-is-volt-regen
NOMÁD ŐSEINK NYOMÁBAN BASKÍRFÖLDÖN tudos.virtus.hu/.../
Antalffy - sohasem állítottam, h tudós lennék... bár vannak dolgok, amelyeket keleten (ahol lassan már 7. éve élek) kutatok... nemcsak ki-ki ruccanok kelere, mint egyes magyarországi "amatőr tudósok" kutatók, akik pár hétre (jobb esetben hónapra) kijönnek keletre és rögtön "szakértők" lesznek... amúgy, akik hallották az előadásaimat, olvassák az írásaimat, könyveimet - nem hiszem, h amatőrnek tartanának... márt csak azért sem, mert tudtommal az "Elfeledett keleti magyarsággal" ilyen komplex-módon rajtam kívül nem foglalkozik senki... pedig kellene! Hiszen nemcsak a Kárpát-medencében éltek/élnek magyarok, hanem attól jóval keletebbre is!