A méretek egyszerűen lenyűgözők. Az átadott raktár 103 méter hosszú, összesen kettőszáz vagonnyi áru befogadására alkalmas (vagyis nem egy negyed vájligra való pityóka fért el benne, mint képünkön). A Pécsett, a Megyeri úton átadott objektum értéke 24 millió forint volt. Ebből következően nem mai eseményről, beruházásról van szó, hanem éppen ötven évvel ezelőtti történést idézünk meg.
A félévszázados esemény kapcsán ki kell emelnünk, milyen haladó, nagy jelentőségű építkezésről számoltak be a korabeli hírforrások, 1962. októberének utolsó harmadában. A MÉK-raktár (vélhetően Mezőgazdasági Élelmiszer-ipari Közös Vállalat lehetett, de ez nem teljesen biztos!) ugyanis négy szekcióra volt bontható, egy-egy rész pedig nyolc tároló cellából állt. Ezekben az elvárások szerint hűteni, illetve fűteni is lehetett a mezőgazdasági termékeket.
A hő közlését (magyarul fűtést), egy olajkályhához hasonló, de kerekes eszközzel lehetett biztosítani. De a hűtést is valami hasonló módon, szintén gördülékenyen oldották meg, a kor műszaki színvonalának megfelelően.
A felszereléshez tartozott három elektromos, nagy teljesítményű targonca is. Azokkal egyszerre 4-5 mázsát meg lehetett mozgatni, Segítette a munkát néhány olyan transzportőr (csak sejteni lehet, mi is volt az, ami a futószalaghoz hasonlító szerkezet), azzal a vasúti vagonokból rögtön a raktárakba lehetett juttatni az áruféleségeket. A rakodóknak csak a zsákok száját kellett megoldani, majd kiönteni a portékát. Ami szintén nem volt könnyű munka, de segített benne a technika.
Az alma, burgonya („magyarul” krumpli), hagyma, miegymás minőségi elosztását osztályozógép végezte el. A depó minden tekintetben megfelelt az akkori megszokott viszonyoknak. Sőt, kimondottan modernnek számított!
A gyors munkavégzés érdekében, az egyik oldalon vasúti rámpát, saját sínpályát is kiépítettek. A másik félen pedig egyszerre harminc teherautó fogadására alkalmas helyszínt tudtak biztosítani.
Az egyetlen problémát az okozta, hogy akkoriban, a Megyeri úti sorompónál gyakran torlódtak fel a járművek, közöttük a teherautók is. (Ez természetesen mostanában is megesik, de már nem annyira „veszélyes” a helyzet, mint évtizedekkel ezelőtt.) A felüljárónak viszont még híre sem volt. Mi több, egy tervezett aluljáró, nem tévedés, tehát aluljáró elkészültét jövendölték, a közlekedési szakemberek. Amiből aztán semmi sem valósult meg.
Hozzászólások