Kultúrában utazunk

Éppen kettő héttel ezelőtt, egy szép, napos, szerdai délelőtt során tömték be az útjavítók azt a kátyút, aminek sorsát igyekszünk nyomon követni. A jelenleg még jó állapotban lévő, a Kálvin János úton elterülő korábbi útseb jelenleg jó állapotban van, ám már most sem tökéletes, hiszen zökken a kocsik kereke, ha arrafelé suhannak.
A „kátyúkutatók” véleménye szerint egy ilyen javítás mindig a széleinél, illetve a sarkainál kezd el tönkremenni. Ami teljesen érthető, hiszen ott „harapják” leginkább a kerekek. Állítólag a víz, ebből következően az eső, a hó, a fagy a legártalmasabb. Ebből persze utóbbi kettő közül most egyik sem várható, ellenben nagy felhőszakadások bármikor lezúdulhatnak.

Persze, tudjuk jól, felesleges ott is csomót keresni a kákán (meg a kátyún), ahol nincsen, de könnyen lehet, hogy bebizonyosodik, egy év távlatában az ilyen jellegű foltozások semmit sem, vagy csak keveset érnek.

Annyit mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy hideg időben elég nagy szélmalomharc a lyukak eltüntetése. Ha a hőmérséklet tartósan nem éri el a pluszt 5 Celsius-fokot, akkor az úgynevezett hideg eljárást szokták bevetni, ami gyakorlatilag, csupán a pillanatnyi balesetveszély elhárítására alkalmas, de még közepesen rövidtávon sem ér semmit.

A melegen elvégzett javításról azt állítják a bennfentesek, hogy jól be tudják tölteni a feladatukat. Ennek persze már voltak ellenkező példái, most azonban megtudhatjuk, mit mutat a nyomon követés, hónapok, negyedév multával, vagy annál is hosszabb periódus során.

Az is feltűnt Pécs útjain, utcáin közlekedve, hogy egy csomó helyen megkezdődött a gödrök megjelölése, különböző színű festékekkel. Ezek szerint dolgoznak a szakemberek. Annyi bizonyos, feladat akad, méghozzá rengeteg. Egyrészt, mert vége a zord évszaknak, másrészt, mert az utóbbi évtizedben sokkal kevesebb pénz jutott erre a célra, a város kasszájából.