A pécsi Leőwey diáknak, tanárnak is sokat jelent
2014. január 17. péntek, 07:27
Közélet
A Leőwey Klára Gimnáziumba (képünkön) járni Pécsett minden időben, megtiszteltetést jelentett a diákoknak. Nem lehet ez másképpen a mostani tanévben sem. A három éve kinevezett igazgató, Dr. Zalay Szabolcs, megerősítette az előfeltevésünket, mi szerint a Szent István tér 8-10. szám alatti intézmény folyamatosan tartja remek hírét.
– A létszám egy oktatási központban örökké fontos kérdés! Mennyien vallhatják magukat jelenleg idetartozónak?
– Napjainkban 751 diák szerez ismereteket az épület falai között. Ami egyrészt nem kevés, másrészt, korábban volt időszak, amikor 1250-nen ültek a padokban. Azonban a jelenlegi korszakban a minőségi mutatók a fontosabbak, mint a mennyiségiek. Ráadásul az egész városban csökken a fiatalok száma, akiket egyáltalán be lehet iskolázni, vagyis változnak a tendenciák.– Létezett úgynevezett „Leőwey-ügy”, ami az épületre vonatkozott. Miközben egy szellemi műhelynél talán sokat jelenthetnek maguk a falak is.
– Valóban, máshol mindez esetleg nem ugyanazt jelentené, mint itt, a belváros szívében. Bár talán a tudást, a mentális erőt át lehetett volna menteni máshová is, jobb ez így, ahogyan történt. Szerencsére a tulajdonos egyházzal sikerült megegyezni az elmúlt nyáron. Tehát harminc esztendőre ez a probléma megoldódott, nem lesz költözés. Ettől kezdve lehet a munkára koncentrálni, semmi sem vonhatja el senki figyelmét a lényegről, a tudás elsajátításáról.
Még egy kiváló intézet vezetőjének is lehetnek gongjai, amikről Zalay Szabolcs azért tudna mesélni, de inkább a sikerekről szólt
– Talán mondhatjuk, „könnyű” ott az élen állni, ahol a gyerekek nem azért vannak jelen, mert akad az életükben felesleges négy-öt év, amit el akarnak tölteni, a felnőttkor határáig.
– Amennyiben a 80%-osnál egy kicsit nagyobb továbbtanulási rátát vesszük alapul, akkor tényleg nem lehet okunk panaszra, a hallgatóink teljesítményét vizsgálva. Itt nem számít stréberségnek, ha valaki sokat tud.
– Ezek szerint máshol ez akár „bűnnek” is tűnhet?
– Jöttek hozzánk olyan ifjak, akik arról panaszkodtak, egyes középfokú intézményekben a társaik furcsán néztek rájuk, mert sokkal többet szerettek volna teljesíteni az elvártnál.
– Mindez elrettentő példának kiváló, ám legalább néhányukat sikerült „megmenteni” a szürke középtől.
– Mi nem csupán tanítunk a kollégáimmal közösen, de szemléletet is szeretnénk adni a következő generációknak. Nálunk szinte mindenki megtalálhatja azt az irányzatot, ami neki a legjobban megfelel. Az általános tehetséggondozástól, a nyelveken keresztül, a humán érdeklődésűek mellett a természettudományok elkötelezett hívei is meglelhetik a számukra megfelelő utat.
– Ezek után nyilván szándékosan is álságosan naiv a kérdés, de a tantestület tagjának lenni komoly rangot jelent a szakmában?
– Azt hiszem, ehhez kétség sem férhet! Akik itt naponta teljesítik a hivatásukat, azok mind kimagasló képességekkel rendelkeznek. Másképpen nem lehetne állandóan magasan tartani a nívót. Márpedig azt hiszem, akik itt végeztek, azok közül sokan elmondhatják, nem szokott hullámozni a szint. Ezt bizonyítják a betöltött, elfoglalt, kiérdemelt pozíciók, amiket az életben elértek a korábbi nebulóink.
Archívum
Hozzászólások
Ma már (közelebb a 40-hez) a legőszintébb elismeréssel és erősödő nosztalgiával (csak a szépre emlékezik), de én, mint szülő (kellő tárgyilagosságg al is) nemigen tudnék elmarasztalót mondani.
Minden dolgozója tisztességgel tette dolgát.
Ma sem lehet rosszabb.
Ráadásul Zalay Szabolcs drámatanár már akkor is kiemelkedő tanerő volt, most pedig sokat tapasztalt ig.
Köszönet a jóknak és kiválóknak, annál is inkább, mert a jövőnk van a ma pedagógusainak kezében is.