Kezdőlap > Közélet > 25 éves az ANK Művészeti Iskola

25 éves az ANK Művészeti Iskola

2017. május 05. péntek, 17:58 Bereczki Lajos Közélet
PDF
Az országban az elsők között alakult meg 25 évvel ezelőtt az Apáczai Nevelési Központ Művészeti Iskolája. A negyed évszázados jubileumot az egykori növendékek hangversenyével, táncbemutatóival és a képzőművész tagozat kiállításával ünnepelték diákok, tanárok, érdeklődők. Az eltelt időszakról beszélt nekünk dr. Szelierné Czina Györgyi az intézmény vezetője.

- Kik alapították az ANK Művészeti Iskoláját, milyen céllal?
- 25 éve alakult a Művészeti Iskola, de érdekes módon ez nem pontos, mert előtte már három-négy éve létezett a Nevelési Központban a Lantos Ferenc által alapított Művészeti Iskola. Azonban 1992-ben úgy döntöttek vezető társaival, hogy létrehozzák a "Tettye tagozatot" és kiválnak ebből az intézményből. Így mi ettől a dátumtól számítjuk a megalakulásunkat. A cél az volt, hogy a Nevelési Központ által nyújtott sokszínű képzés, lehetőség, még egy területtel bővüljön. Itt akkoriban a bölcsődétől az általános iskoláig, később a gimnáziumig, mindenféle képzés és szabadidős program elérhető volt, hiszen már létezett az uszoda, a sportcsarnok, a könyvtár, a színház, egyedül a művészeti képzésekért kellett utazniuk a gyerekeknek a város másik szegletébe.

- Hol és hogyan kezdődött a művészeti nevelés?
- Elsőként meg kell említenem az akkori Nevelési Központ főigazgatóját, Szilágyi Jánost, mert az ő fejében született meg a Művészeti Iskola gondolata. Ez akkoriban egyáltalán nem volt ismert intézményi forma Magyarországon. Ő volt az, aki szólt Tigelmann Józsefné igazgatónőnek, hogy hozzon létre itt egy művészeti iskolát. Bizony erősen gondolkodni kellett azon, hogy hogy is működjön ez, akkoriban mindössze egy zongoránk és egy hegedűnk volt. Bizony jó adag bátorság, biztatás kellett az elinduláshoz. Az 1990-es évek elején csak zeneiskolák léteztek, ahová beengedtek esetleg egy-két képzőművészeti szakkört, de ilyen komplex művészeti nevelést senki sem célzott meg úgy, hogy annak presztízse is legyen. A közös gondolkodás eredménye lett, hogy maroknyi csapattal, Málomban, egy családi házban, megkezdődött a munka. Ott volt egy nagyobb terem, ebből alakítottuk ki a tánctermet. A nagyszobákban folytak a képzőművészeti órák, a kisebb helyiségekben pedig a zeneórák. Szó szerint értem a maroknyi csapatot, mert eleinte 4, talán öt tanár foglalkozott a gyerekekkel. 
Aztán ahogy nőtt a gyerek- és a tanárlétszám is, fokozatosan költöztünk egyre nagyobb és korszerűbb épületekbe. Olyan voltunk, mint a vándortáborosok. Beköltöztünk kicsit a bölcsőde épületébe, majd egy felvonulási épületbe kerültünk, aztán jött a demográfiai mélység és megszűnt az egyik ANK-s bölcsőde, ahová – most már úgy tűnik véglegesen – tartósan berendezkedtünk. Számos zenetermünk és két szép tánctermünk is van, a képzőművészeti tagozat található jelenleg másik épületben.

- Ön mikor került az intézmény élére? Hogy kezdte a munkát?
- Nagyon meglepődve, mivel éppen építkezés folyt, amikor elkezdtem itt dolgozni. Még nem volt igazán iskola, csak amolyan iskola kezdemény. A megalakulás első évében nem voltam itt, de már 24 éve ebben az iskolában dolgozom, eleinte, mint igazgató helyettes, 9 éve pedig mint az iskola igazgatója. Köszönet az akkori tanároknak, akik hatalmas lelkesedéssel kezdték toborozni a gyerekeket. Ez az iskola beindításához elengedhetetlenül szükséges volt, ráadásul pont egy olyan időszakban, amikor a demográfiai hullám a mélyponton volt, nagyon kevés iskolás korú gyermek volt. Bizony a nulláról indítottunk, de a növekedés olyan jól alakult, hogy ma már 500 diákunk van és 24 tanárunk.


Középen dr. Szelierné Czina Györgyi, a jubiláló intézmény igazgatója és Páva Péter a Pécsi Tankerület vezetője látható


- Hegedű és zongora volt kezdetben, mégis mindhárom tagozat azonnal elindult, hogyan?
- Úgy, hogy azonnal csatlakozott hozzánk képzőművész és tánctanár is, akik fogékonyak voltak az új dolgokra. Ma már minden tagozaton kiváló tanáraink vannak, többszörösen kitüntetett, elismert kollégák, akikre nagyon büszke vagyok. Annak is örülök, hogy vannak olyan kollégáink, akik a megalakulás óta itt dolgoznak, tanítványaik pedig rengeteg eredményt, sikert szereztek magunknak és persze az iskolánknak is. Ilyen tanáraink például, Gergely Enikő, Iván Katalin és Takácsné Alexa Margit

- Melyek voltak ennek a 25 évnek a nagy pillanatai?
Kaptunk egy országos díjat 2010-ben, a Művészeti Oktatásért Díjat, ez egy olyan szakmai elismerést, amelyet igen kevés intézmény kap meg, erre nagyon büszkék vagyunk.  Ezen kívül azok a pillanatok meghatározóak, felejthetetlenek, amikor az ország másik csücskében a mi gyerekeink által ismerik meg a Nevelési Központ nevét, hiszen már várnak minket. Tudják, hogy jók vagyunk, mert mindig nagyon szép helyezést érnek el a tanítványaink! Mindez azért van, mert nagyszerű csapattal dolgozhatok együtt, remélem, hogy ez a sok munka, a számtalan siker, amit elérünk mindig meg fog térülni. Az iskolánk pedig már csak fölfelé fog építkezni, még tovább.

- Amikor az interjúra érkeztünk, éppen egy fiatal előadó hölgyet üdvözölt, akinek megemlítette, hogy szeretné a köszöntőjében a most kezdődő ünnepségen megemlíteni őt egy anekdotában. Megtudhatjuk mi is, hogy miről szól ez?
- Ő egy volt növendékünk, aki 6 éves volt, amikor én találkoztam vele. Beszélgettünk, hogy mi is érdekli, mire azt mondta, hogy a hegedű. Bevittem a hegedűtanárnőhöz, hogy ismerkedjenek. Miután elment, odajött hozzám a kolléganőm és elmesélte, hogy a kislány érdeklődő volt, beszélgettek, megnézte a hegedűt, kipróbálta, majd a végén azt mondta: „Jó, döntöttem, hegedülni fogok, de van-e diplomád?” Természetesen minden kollégánk igen kvalifikált, de ez egy hatéves kislánytól nagyon meglepő volt, és aranyos.

- Mi lett végül belőle, hegedűművész?
- Nem, de fellép a mai koncertünkön, amit úgy szerveztünk a jubileum alkalmából, hogy volt növendékeink szerepeljenek. Ő az Operaház magánénekese lett! Dörgő Ineznek hívják, aki nálunk ugye hegedülni tanult, ezen a szakon végzett, miközben beleszeretett az éneklésbe is olyannyira, hogy azon a területen is képezte magát, igen magas szinten.

- Vannak még olyan tanítványok, akik művészeti pályára léptek, példaképül szolgálhatnak a mostani és a jövendőbeli Művészeti Iskolásoknak?
- Nagyon büszkék vagyunk a táncosainkra. Van olyan növendékünk, aki már óvodás korától hozzánk jár, jelenleg pedig a Balettintézet végzőse, vagy olyan modern és néptáncos tanítványaink, akik ezen a pályán dolgoznak felnőttként is. Olyan gitáros növendékeink vannak, akik nemzetközi versenyeken több kategóriában is nyertek, az Zeneművészeti Akadémián tanulnak. Többen is fellépnek közülük itt ma este.

- Nagyon szép a múlt, és szépek a folyamatos eredmények is, milyennek képzelik, szeretnék a jövőt?
- Szeretnénk a színvonalat mindenképpen megtartani és azokat a gyerekeket, akik nem kimagaslóan tehetségesek, azokat megfelelően képezni. Fontos, hogy a tehetségeket tovább fejlesszük, a tehetséggondozó munkára mindig is nagy hangsúlyt fektettünk, ugyanakkor azt is küldetésünknek tartjuk, hogy az átlagos képességű gyerekek megszeressék a zenét.
A későbbiek folyamán, ha lesz rá anyagi lehetőségünk, nagyon szeretnénk, ha a három tagozatunk bővülhetne a színművész és bábművész tagozattal. Egy alapfokú művészeti iskolának négy tagozata van, nálunk még ez az egy hiányzik. Egyelőre kapacitás- és helyhiány miatt erre nincs lehetőségünk, de mindenképpen javasolni fogom, hogy ez irányba még történjen fejlesztés a jövőben. 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés