Kezdőlap > Közélet > Balaton – menthetetlen, mint a magyar futball

Balaton – menthetetlen, mint a magyar futball

Bereczki Lajos Közélet
PDF
Meglehetősen távoli asszociáció egy turisztikai térséget összevetni egy sportág eredményességével, ám ha belegondolunk, számtalan párhuzam van köztük. Mindkettő évtizedek óta hanyatlik, rengeteg pénzt öltek megmentésébe, feltámasztásába, sok kétes alak sündörög körülöttük és messze nem azok élvezik a hasznát, akiknek eredetileg szánták. 

Andorra után a labdarúgás megszállottai is nehezen szólalnak meg, de nincs ez másképp azokkal sem, akik a Balaton szerelmesei már régóta. Hetek óta remek idő van, ezért úgy gondoltuk, hogy remek szülinapi kiegészítő program lesz fiunknak egy kis balatoni túra. A jó idő ellenére a tó vize 21 fokos, vagyis a saját lélektani határom alatt jó három-négy fokkal. A közeli termálokat már teszteltük, mi lenne, ha Hévíz felé vennénk az irányt. Rendben! 

Rövidítsünk Kadarkút felé, hiszen Pécsről az a legcélszerűbb irány, aztán Marcali és a végcél Hévíz. Szigetvárig még volt néha olyan érzésünk, hogy egy hellyel-közzel főútnak csúfolt, erősen foltozott és hepehupás izén még egybemarad az autónk, később erről lemondtunk, az eggyel alacsonyabb rendű közúton, komoly tengeribetegséget és életveszélyes úthibákat küzdöttünk le a végcélig, ahol a parkolóba gördülve elképedve láttuk, hogy egy darab lemez lóg le a kocsi hátulján. Na, az volt a kipufogó rendszer egyik hővédő pajzsa. Miután csendesen elcsomagoltuk (jó lesz azt még később visszarakatni.) a fürdő felé indultunk. Pokoli szerencse, hogy a szemerkélő eső miatt (vagy talán az előszezon?) nem volt tömeg és szombaton 11 óra körül még találtunk a központi épületben szabad nyugágyat, amire leparkolhattunk. Minden kellemes volt, a személyzet kedves és segítőkész, a környezet rendezett és tiszta, a tó szokásosan csodás. Feledve a horror árú belépőjegy okozta könnyű stroke-ot, a hurrá, nyaralunk életérzés vett erőt rajtunk! 

Délután egy óra körül a tó vizében úszkálástól (isteni volt) kissé megéhezve körülnéztünk, hogy merre lehetne ezt orvosolni. Hamar feltűnt az étterem elnevezésű pavilon a hévízi tó partján, a strandon belül. Irány tehát oda! Szép nagy hodály, menzai tálcákkal és szerény választékkal, de jelentős árakkal. Az egyetlen dolgozó pánikszerűen szolgált ki egy családot előttünk, majd kurjongatásokkal jelezte, hogy - Józsi, kellene még valaki! Na, erre előugrott egy termetes ifjú hölgy, aki a pénztárban találta meg a helyét. Odaérve jeleztük, hogy némi szódát is fogyasztanánk, mivel a háttérben ott feszítettek a palackok. A túlképzett pénztáros közölte, hogy az nem akármilyen szóda, a fröccshöz való! Ezt a differentia specifica-t ugyan nem értettük, ám mégis kértünk egy pohárral, amelynek az ára a borral való emlegetés következtében egy pohárral 300 forintra emelkedett.
Na, itt jutott eszembe először, hogy nagy pénz, kis foci.

Letelt a fürdőzésre szánt idő, irány a parkoló, megyünk tovább! A szűk helyen persze megpadkáztam a jobb első kereket, a privát létesítmény korát az állapotából negyven évre saccolom, az akkori autókkal talán könnyebb volt kikanyarodni onnan. Na, mindegy, irány a fizető bódé, ahol az öregúr közli a cechet. Adok egy papírpénzt, várom a visszajárót, de a parkolók géniusza már el is fordul, másik autóssal foglalatoskodik, inkább elindulok otthagyva a visszajárót. 
Tényleg - nagy pénz, kis foci!

Mivel csak az én hasamban harangoztak egy órakor Hévízen, ezért a család többi tagja újabb egy órával később, Keszthelyen kísérelte meg orvosolni a kérdést, mivel meglátogattuk ezt a kis várost is. Triatlon verseny miatt kissé körülményes volt a kettéválasztott sétálóutcán keresztülvágni a nekünk tetsző belvárosi étterem teraszáig, de megoldottuk. Ezúton rójuk le tiszteletünket a sok induló előtt, aki ebédidőben inkább az aszfaltot rótta az akkorra már jelentős melegben. Az étteremben kedves pincér vette fel a rendelést, majd hamarosan jött is az étel (pár vendég volt összesen). Magam csak két rétest fogyasztottam, mivel Hévízen már a főétel megvolt. Családom többi tagja nekilátott a fogásnak, amely röviden – sem túl ízlésesen szervírozott, sem különösen ízletes nem volt. Apró kis intermezzo: távolabbi asztalnál kigyúrt kopaszok egy csoportja. Egy feláll közülük, majd a verseny miatt a terasz mellett felállított kordon egyik eleméhez lép, majd felrúgja. Ékes magyarsággal közli, hogy erre, meg arra ki az a … , aki ezt iderakta és nem bontja már le! Az illetőről az ékes nyelven kívül az is kiderült, hogy az étterem tulajdonosa, aki aggódik a kieső vendégek miatt. Aggódhat is, mert az étel nem annyira volt ízletes, ellenben az árától, amely a pécsi éttermekét kenterbe veri. Na, jó, fizetünk. Apróság, nem tud a pincér visszaadni a borravalóval megtoldott (ó én balga!) összegből. Mindössze ötszáz forintról van szó, de nem hagyom annyiban, főképp a fancsali képe miatt, amelyről leolvasom, hogy még ezt is ott kellene hagynom, mi a búbánatot pitiánerkedek! Mivel, mint említettem, kapott borravalót, jelzem, hogy csak nyugodtan menjen és keressen egy kis aprót, megvárom. A szomszédos ajándékboltba megy váltani. Kelletlenül hozza a visszajárót.
Hja, ismét nagy pénz, kis foci!

Eheti első foci és balatoni élményem kísértetiesen egybevág. Sok pénzt adunk, fektetünk dolgokba, de nem azt kapjuk, mi elvárható. Évtizedek óta. Mégis vannak, akik jól járnak ezzel. Tönkreteszik ugyan azt, amit szeretünk és nagy reményeket fűzünk hozzá, de ez őket nem érdekli. A személyes haszon fontosabb a szurkolóknál, a vendégeknél. Ahogy ma kinéz, ez sokáig így fog maradni, hosszútávon pedig kizárólag a hanyatlást szolgálja majd. 


Hozzászólások  

 
0 #2 Spéci 2017-06-12 06:56
Hévíz a Balaton turisztikai régió része, nagyon-nagyon régóta.Vicces úgy emlegetni, hogy semmi köze a Balatonhoz(ezer szálal kötődik.)Nem az a lényeg, hogy hány parkoló és étterem van, hanem az, hogy az ember a pénzéért bárhol tisztességes ellentételezést kapjon. Teljesen egyetértek a cikk megállapításaiv al!
Idézet
 
 
0 #1 ColT 2017-06-12 04:34
Hm, Hévíz drága, de az utóbbi két évben mi nem csalódtunk. A fizető parkolónál jobb megoldások is vannak (kis gyaloglással), a tó meg az egyetlen olyan szabad víz, amiben nem fáztam eddig.
A Balatonnal együtt emlegetést nem értem, közük nincs egymáshoz.
Étteremből és megfizethető menzából is van többféle, csak meg kell találni :) Gondolom az általános pincérhiány itt is érezteti hatását.
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés