Az idei év másolta a tavalyit. Szinte tervezhetetlenné tette a művészeti szervezetek számára az évadot, nem volt ez másképp a Pannon Filharmonikusok zenekaránál sem. Korábbról áthozott koncerttartalmak, újratervezés, egyeztetések végeláthatatlan sora szólistákkal, közreműködőkkel. Az idei év más szempontból is különleges, újabb öt évre pályáztatták a PFZ igazgatói posztját. A nyertes pályázóval, Horváth Zsolttal beszélgettünk erről és sok más, a zenekar működését érintő kérdésről. (Fotó: PFZ)
Tavaly tavasszal megváltozott az életünk, egy egészen kicsi, szabad szemmel nem is látható kórokozó miatt. Amilyen kicsi, olyan nagy károkat okozott világszerte és most már biztosan elmondhatjuk, ez a világ már nem lesz olyan, mint előtte. A legutóbbi nyáron még azt gondoltuk visszatérhetünk régi életünkhöz, mehetünk majd koncertekre, moziba, színházba, egyszóval élhetjük társadalmi és kulturális életünket. Hamar kiderült, hogy még nincs vége, újra támad a vírus. Minden eddiginél nagyobb károkat okozott emberéletben és kimondhatjuk, a lelkekben is. Ennek ellenére a PFZ jól felkészült a szakmai értékek megőrzésére, nem csekély szerepe volt ebben annak is, hogy a nemrég kiírt igazgatói pályázat nyertese Horváth Zsolt lett, aki ötödször futhat neki a ciklusnak. Nem véletlen, hogy először a pályázatról és az ehhez kapcsolódó tervekről kérdeztem.
- Ha lehet az ötös számot kereknek nevezni, akkor most ez a szám fémjelzi a zsinórban elnyert sikeres pályázatokat.
- Ha egy pályázati rendszerek vannak előnyei, akkor az egyik feltétlenül az, hogy nyílt, vagyis bárki számára elérhető…
…mivel a művészeti szervezetek finanszírozása közpénzből történik, közügy, ezért fontos az átláthatóság, illetve az, hogy a közösségnek legyen egy képe arról, hogy milyen jövőképet kínál ez a művészeti szervezet.
Mindig nagyon komolyan vettem a pályázatokat, most sem történt másképp, az általam benyújtott pályamunka terjedelmében is tekintélyes, 70 oldalas, az összes tudásomat összegzi, amit a tárgykörben tudhatok. Ha tömören szeretném megfogalmazni, akkor ez a pályamunka egy ajánlat a zenekar fenntartójának Pécs Megyejogú Városának, rajta keresztül pedig a város polgárainak arra, hogy szerintem milyen irányba kell fejleszteni és továbbvinni ezt a zenekart. Örülnék még annak is, ha ez a dokumentum akár vitákat is gerjesztene a nagyközönségben, vagy a szakmán belül.
- Ötödször pályázik, tehát van hová visszatekinteni. Öt különböző kiindulási alapról van szó, vagy egymásra épülnek a ciklusok?
- Olyan, mint a Mátrix – különböző szintjei vannak a valóságnak –, bár abban a tekintetben egy ív az egész, hogy a Pannon Filharmonikusok 2002-ben megálmodott és 2003-ban elkezdett építkezési folyamata töretlen. Nem problémák nélküli és nem vargabetűket nélkülöző, hiszen vannak területek, ahol módosítani kellett és az idő sem mindig minket segített, de az egésznek a fősodra, szellemisége és irányultsága azon az íven megy tovább és szerves építkezés folyik, azóta is.
Ma visszanézve zavarbaejtő, hogy az akkori fiatal önmagunk, Hamar Zsolttal közösen, milyen jól megfogtuk, hogy mi a reális jövőképe a zenekarnak. Erős, de pragmatikus vízióink voltak.
Most nem beszélhetünk radikális irányváltásról, inkább a következő szint „ráépítésének” előkészítése zajlik. Másfelől 2002-2003-óta hatalmas változáson ment keresztül az ország. Azóta a negyedik polgármesternek nyújtottam be a pályamunkámat, bármennyire nem szempont egy művészeti társulat esetében, de mégis politikai környezet vesz minket körül, amely a fenntartón keresztül is megjelenik, nem beszélve az országos szintről. Jó példa, hogy egy ennyire változó környezetben mégis hogyan lehet fejlődési pályán tartani a zenekart. Innen vizsgálva, a pályamunkáim abban különböznek, hogy a legújabb hangsúlyosan nem csak a zenekar belügyeivel, hanem a zenekar és a város, valamint a kultúrpolitika kontextusával foglalkozik.
Bizonyos értelemben arra fogalmaz meg feladatokat, hogy mit kell tennie a környezetünknek azért, hogy dolgozhassunk. Most azt a fázist éljük, amikor nem, vagy kevésbé a zenekaron belül vannak nagy átalakítási területek. Ha mindenben egyetértünk – értem ezalatt a fenntartót, a kultúrpolitikát, polgárokat és a művészeti szcénát –, hogy a PFZ egy fontos és értékes jelenség, ahhoz, hogy így is maradjon, vannak feladatai például a fenntartónak. Én mindig törekedtem arra, hogy az igazgató megbízása ne személyes ügy legyen,…
… 19 éve igazgatom a zenekart, már nem az a kérdés, hogy értek-e hozzá – ha lehet kissé leegyszerűsíteni a kérdést –, hanem az, hogy mit kell tennünk a következő öt évben, és ebben a többi érintettnek legalább akkora aktivitásra van szüksége, mint nekünk.
- A tervek szerencsés esetben megvalósulnak. Hogyan emlékszik vissza erre a 19 évre, melyek voltak a csomópontok, az emlékezetes sikerek a zenekar és az Ön életében?
- Ha az első, akkor még hároméves ciklusra gondolok, akkor az volt a nagy kérdés, hogy a zenekar hogyan nyithatna kifelé, mivel korábban kissé magára zárta az ajtót. Így a lényeg akkor az volt, hogy adjunk minél több életjelet, hírt magunkról, kezdjünk el értelmes párbeszédet folytatni a közönséggel, szakmával, a várossal. A következő öt év már „belelógott” az Európa Kulturális Fővárosa pályázat lázas építkezésébe. Megtörtént a nyitás és a közönségbázis-építés, valamint egy országos márka, a PFZ bevezetésének is ez volt az időszaka. A harmadik pályázat időszak már az EKF egyik hozadéka, a Kodály Központ falai között ért bennünket, a központi gondolatok egyike az volt, hogy mit is jelent rezidens zenekarnak lenni egy ilyen kiváló hangversenyterem, kiszolgálóegységek és próbatermek hátterével, és ez milyen szakmai feladatokkal jár.
Úgy szoktunk erről beszélni, hogy a rezidens zenekar a hangversenyterem szakmai lelkiismerete, gerince, ha bárki ideutazik a világ bármely részéről, vagy a streem-en keresztül bepillant a munkánkba, általunk méretődik meg a hely, ezért nagy szakmai felelősségünk van ebben.
Ennek a súlyát nagyon magunkra vettük, talán még jobban is, mint ahogy ezt kérte volna tőlünk bárki, de ez nyilván annak köszönhető, hogy a Pannon Filharmonikusok arra tett sikeres kísérletet, hogy Magyarország egyik meghatározó szakmai műhelyévé váljon. Szeretnénk továbbra is tematizálni a szakmai diskurzust, ez a ciklus ezt a gondolkodást indította és erősítette meg. A mögöttünk hagyott 1-2 év pedig feladvány, melyet jól kell érteni, azzal együtt, hogy a járvány a területünkön is óriási károkat okozott, például megakasztotta a külföldi építkezésünket, bemutatkozásunkat.
Bár vannak előnyei is, legyen ez bármennyire meglepő! A hangversenyterem tervezésekor szerettünk volna egy olyan beépített és magas színvonalú audiovizuális technikát telepíteni, amely alkalmas online közvetítésekre. Az elszaladt költségek miatt ez sajnos nem valósult meg, néhány más elemmel együtt, például az orgona és a mélygarázs is ennek esett áldozatául. Ne feledjük el, hogy ennek a 2008-as nemzetközi pénzügyi válság miatt beszakadt forint árfolyam volt az egyik fő oka. Igazából az, hogy ez a kérdés ismét napirendre kerüljön, a pandémiának „köszönhető”.
Ez maradt az egyetlen lehetőség, hogy a zenekar jelen legyen a hazai és nemzetközi komolyzenei vérkeringésben, abban részt vegyen, így a szükség oldotta meg a helyzetet.
Nyilván nem olyan módon, hogy kiépítettünk egy új rendszert a hangversenyteremben, hanem kerestünk egy olyan partnert, aki megismerte a termet és megértette a feladatot, és ehhez, képes volt egy jó minőségű közvetítő-hálózatot telepíteni. Nem mondom, hogy ez egyenértékű egy teltházas koncerttel, de ott vagyunk a világhálón, nem állt meg a zenekar munkája, végigdolgoztuk a pandémiát, elsősorban annak köszönhetően, hogy ilyen feltételeket biztosít számunkra a Kodály Központ. A koncertjeinket az online térben minden alkalommal néhány ezren követik, a chat falon látjuk a beírásokat Kolumbiából, Szingapúrból és szerte a nagyvilágból. Talán ez a másik előnye a kialakult helyzetnek, kinyílt előttünk a világ. Természetesen egyszer majd el kell jutnunk egy saját technikáig, amely állandó eleme lesz a ház műszaki berendezéseinek, ez a mostani helyzet megerősítette a sejtésünket, a jövőben nem kerülhető ki ez a kérdés.
- Lehet-e készülni a folytatásra, hogyan áll a következő évad tervezése?
- Május 6-án adtuk az első koncertünket ebben a naptári évben, amely közönség előtt zajlott, természetesen az idevonatkozó szabályokat betartva, a védettségi igazolvánnyal rendelkezők előtt nyílhattak meg a kapuk. Még nagyon óvatos volt a közönség, látszik, hogy még élnek a félelmek (jogosan) az emberekben, nem voltunk sokan a koncertteremben, de innen is köszönöm azoknak, akik eljöttek és meghallgatták a zenekart! Mégis el kell, hogy mondjam, a muzsikusainknak ez a maroknyi ember is olyan volt, mintha teltház előtt játszottak volna, hiszen az ezt megelőző hét hónapban csak a kameráknak játszottak.
Az 52 néző maga volt a boldogság a számunkra. Jó lenne előbb átélni, hogy tele van a nézőtér, de most úgy látom, hogy erre reális esély az őszi koncertjeinken lesz.
Június végéig hetente lesznek hangversenyeink a közönség előtt, bízva abban, hogy a magas oltottsági ráta miatt nem lesz negyedik hullám, amely ismét kettétöri az évadot.
Júliusban pihen a zenekar, de augusztusban elkezdjük a bérletes az előadásokat, előrehozva a klasszikus évadnyitást, amely szeptember elsején szokott lenni. Az előttünk álló időszak minden koncertjét megterveztük, készen áll a műsorterv, melyet augusztusban a nagyközönségnek is bemutatunk. Annyit elárulhatok, hogy augusztus 20 köré épülve egy szabadtéri koncertsorozatot indítunk, melyet már régóta dédelgetett terveink között tartunk számon.
- Mi a következő évad központi gondolata?
- Azzal fog találkozni a kedves közönség, hogy az elmúlt időszak elmaradt koncertjei közül néhányat átemeltünk ide. Erre több okunk is volt, egyrészt bizonyára mindenki tudja, hogy külföldi vendégművészek szerződtetése évekig tartó folyamat, ezeket a kapcsolatokat nem lehet veszni hagyni, és a közönség is kiéhezett ezekre a művészekre. Másrészt műsortervünk szerkesztésének központi gondolata az volt, hogy legyen minél több optimista, lélekemelő, boldogságot sugárzó zenemű az évad során. Szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy az a szorongás, depresszió, befele fordulás, amely a társadalmat jellemzi, egy kicsit oldódjon, talán ebben mi is szerepet tudunk vállalni.
- Ha már szóba kerültek a szakma nemzetközi sztárjai, elsősorban a szólisták, ők hogyan vészelték át ezt a hosszú kényszerszünetet?
- Egészen döbbenetes személyes tragédiákat láthattunk, például a szólisták, mivel jellemzően vállalkozók, mindenféle jövedelem nélkül maradtak, hiszen a fellépéseik rendre elmaradtak. Azt mindenféleképpen meg kell említenem, hogy Magyarországon a társulatok megmaradtak, átvészelték ezt az időszakot, megmaradtak a művészek a zenekaroknál, volt jövedelmük. Csak zárójelben teszem hozzá, hogy például a New Yorki Operaház feloszlatta a zenekarát, a tagjai kénytelenek más munkát keresni, prózaian akár pizza futár, vagy éppen taxisofőr is lehetett egy-egy művész a társulatból. De tönkrementek nagy zenei ügynökségek a legnagyobbak közül is, amelyeket 70-80 éve alapítottak.
Olyan megrázkódtatás érte a zenei ipart, amelyet nem lehet egyszerűen kiheverni, nem lehet a járvány elmúltával ugyanott folytatni, ahol abbahagytuk.
Rengeteg előre nem látható üzleti kár és bizonytalanság keletkezett, olyanok, amelyek akadályozzák, vagy lehetetlenné teszik szerződések létrehozását a művészekkel. Nem tudjuk, hogy le merünk-e szerződni egy szingapúri művésszel, akinek 21 napos karanténba kell menni, ha hazamegy tőlünk és ezt egy szállodában kell eltöltenie, melyet az állam ír elő neki és milliós költsége van. Ki fogja ezt kifizetni? Mi, vagy ő? Mekkora gázsit kérjen ezután? Meg tudjuk-e fizetni a művészt ezzel együtt? Rengeteg a kérdés, és egyelőre nincsenek pontos válaszok. Mindez az anyagiak területe, de a járvány a lelkekben is nagy kárt okozott. Rengeteg nagy művész fejezi be a pályafutását, de érdekességként elmondom, hogy a PFZ művészei között is van három fiatal férfi, akik elkezdtek tanulni egy másik szakmát, többek között ezt a reakciót váltotta ki bennük a kialakult járványhelyzet. Egészen megérintett ez a helyzet, de meg kell, hogy értsem, akár a New York-i példából kiindulva is.