Amikor egy rendszer viccel, az már nem tréfadolog. Különösen igaz ez akkor, ha a legvadabb, Rákosi Mátyás nevével „fémjelzett” politikai szisztémáról ejtünk szót. Ennek ékes bizonyítéka a Baranyai Bors (képünkön) című kiadvány, ahol a korabeli rádiózást is kigúnyolták.
Ennyi év távlatából nehéz minősíteni a Baranyai Bors című, rajzos-szöveges, havi megjelenésű lapot. Talán azért is, mert majdnem minősíthetetlen! Eleinte még az sem volt bizonyos, mi lesz a kiadvány neve. Végül Baranyai Fényszóróként harangozták be. Olyanként, ami rögvest a fókuszba állít minden gazdasági, kulturális visszásságot. Aztán hamarosan a csípős bors vált belőle. Amelyik kíméletlenül „odavág”, mint közéleti ostor, netán, az orrok alá dörzsöl. Senki, semmi nem menekülhet előle!
A könyvtári kutatások azt mutatják, sokáig nem „élt” az élclap. Legalábbis a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont gyűjteményében csak négy szám lelhető fel belőle. Ebből azonban nem derül ki, hogy tovább nem rakták-e sorba, vagy csupán bevégeztetett a sorsa?
Az tény, a második számban egy lelkes poéta úgy döntött, a Pécsi Városi Tanács akkori művelődési, meg még ki tudja milyen osztálya nevében, pellengérre állítja a korabeli regionális rádiózást. Azt a verset, a Pécsi Rádióról szólót sikerült „megszerezni”, mindenki okulására, most tehát közzé is tesszük.
Egy vers, ami joggal merült feledésbe az évek során
A többi szöveg, karikatúra, vicc felidézésétől most eltekintenénk. Akik 1953-ban éltek, netán emlékeznek az oldalakra, azok számára nyilván nincsen rá nagyobb igény. Akiknek viszont a fiatalabbak közül ennyi kevés, azok kutassanak padlásokon, pincékben, nagymamák, nagypapák hagyatékában. Ha fellelik a nyomtatott papírokat, akkor megérezhetik a kor hideg leheletét.
Hozzászólások