Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Mit főzött ki Hegyi Barbara?

Mit főzött ki Hegyi Barbara?

2016. május 02. hétfő, 15:51 Bereczki Lajos Irodalom
PDF
Természetesen legújabb szakácskönyvét, amely Alkalomadtán címmel jelent meg nemrég. Az ismert színésznő személyesen mutatta be Pécsett legújabb kötetét, a Csorba Győző Könyvtár vendégeként, a Tudásközpontban. Sokan voltak kíváncsiak április 29-én a könyvre, de talán még inkább a színésznő életének receptjére.

Gyülekeztek az érdeklődők a Tudásközpontban, amikor Hegyi Barbarával leültünk beszélgetni legújabb, immár második kötetéről, az Alkalomadtánról. Régen láttam őt színpadon kívül, de ismét megjegyeztem, hogy rajta nem fog az idő, változatlanul fiatal, tehetséges és amint az később kiderült profi nyilatkozó. Ha a testi-lelki fittség receptjét is ismeri, akkor mindez nem csoda, mondhatnám, így könnyű! Valami tizenhat napos léböjtöt említett, melyen épp most van túl - mintegy foghegyről, hogy legyen min elgondolkodnom, mielőtt könyvéről kérdezem. Csak remélni mertem, hogy a kötetben sokkal inkább nekem való dolgokat olvashatok, mint az előbb említett tortúra.

- Hogyan lesz a gasztronómia „nagykövete” egy színésznő?
- Mindenkinek lehet egy jó hobbija, nekem ez egész korán megadatott, gyermekkoromban. Sok nő vett körül, így adta magát a helyzet, hogy a konyhában ellessek ezt-azt. Ezek a hölgyek, jellemzően özvegyasszonyok voltak, akik rengeteget dolgoztak, kártyáztak és iszonyatosan sokat és nagy kedvvel főztek. Így szocializálódtam.

- Mindenki másért szeret főzni, önnek mit jelent a konyhai munka?
- A kíváncsiságot. Olyan vagyok, mint egy gyerek, aki új játékot kap, most például egy új aprító a kedvencem, amely „spagettira” vágja a zöldségeket.

- Ettől persze még nem lesz valaki gasztro-író.
- Valóban, leginkább az inspirált, hogy az általam ismert receptek megmaradjanak. Emlékszünk a nagymama főztjére, paprikás krumplijának íze a szánkban, azóta is. Az első könyvem írásakor erre törekedtem, rokonoktól gyűjtöttem recepteket, úgy gondoltam, hogy anyámmal most kell leülnöm és átbeszélnem, hogy a gyerekemnek és majdani unokáimnak megmaradjon mindez. Színészként pedig meglehetősen behatárolt a lehetőségem a főzésre, de gyorsan főzök és friss alapanyagokból, arra gondoltam, hogy hátha más is elhiszi, hogy képes a kötetekben szereplő ételrecepteket elkészíteni, ha már nekem sikerült. Lám, nem vagyok sztárséf, de mégis meg tudok főzni ételeket. Az olvasókat is ez kell, hogy motiválja. Ezért elsősorban inspirációnak, bíztatásnak szántam a könyvet.

- Az új könyv, az Alkalomadtán milyen logika alapján tartalmaz ételleírásokat?
- Az első könyvemet az évszakokhoz passzítottuk, olyan leírásokkal, amelyeket a család szokott készíteni. Kis történetek színesítik mindezt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ez a kötet a harmadik kiadása előtt áll, szeptemberben adják ki újra. Jó érzés és megerősít abban, hogy bár a gasztronómia manapság divat, de azért valamivel sikerült kiemelkedni a sok hasonló tárgyú mű közül. Az Alkalomadtán a címéhez illően az étkezés jeles és kevésbé jeles alkalmaihoz kötődik.

- Folytatódik az első könyvénél már megismert történetmesélés?
- Hogyne, az apámról, a családomról, a nagyanyám mérhetetlen túlszeretetéről, amellyel belém táplálta az ételt, majd az evés szeretetét, nem törődve a család genetikai állományával. Vagy olyan történet, amikor az akkori férjemmel, Balikó Tamással disznót vágtunk Budán. Szóval jónéhány vicces történet olvasható benne, illetve a már említett nőkről, akik körülvettek engem gyermekkoromban. Az ő gondolkodásuk az életük jelenik meg ezekben az írásokban és persze én is.

- A kötetben szereplő recepteket mennyire nehéz elkészíteni?
- Ez változó. A második kötetben vannak olyan receptek is, amelyeket én láttam valahol, vagy ettem az ételből és elkértem az elkészítés leírását. De azt is nehéz meghatározni, hogy kinek mi a nehéz. Én könnyedén elkészítek egy spárgalevest, míg mások már a neve hallatán is elhűlnek.

- Egy sikeres, foglalkoztatott színésznőnek mikor van ideje könyvet írni?
- A két könyvet nyáron írtam, de idén nem tervezek ilyen elfoglaltságot. Azért is volt ez a korábban említett fogyókúra, mivel most ezt a korszakot kicsit lezárom. Nem azt mondom, hogy örökre vége, de egy kicsit pihenek.

- Könnyen ír egyébként?
- Nem, éppen ezért volt segítségem ebben, Sándor Erzsébet személyében. Az első könyvemet pedig Rés Évával hoztuk tető alá. Nem gondolom, hogy olyan írói vénám lenne, amire érdemes lenne vendéget hívni, az ételeimre annál inkább, ezért voltak ők a támogatóim. Így is nagy kihívás és élvezetes munka volt.

- Előadás után szokott magának, vagy a vendégeknek főzni?
- Sokszor főzök, de nem csak magamnak. Ez annak köszönhető, hogy rendes adagokat készítek, így a családom is jól jár vele. Nekem egyébként meggyőződésem, hogy a főzés annak megy igazán, aki enni is szeret, van hozzá gusztusa. Ez tud a többieknek is kedvet csinálni a főztömhöz.

- Van olyan étel, amely különösen kedves Önnek?
- Zoránnal mindketten hasonló ízléssel rendelkezünk, bár ő kicsit a rántott hús és a csirke felé elhajlana, de mégis az olaszok alaptésztája a kedvenc, melyet sok fokhagymával, petrezselyemmel és nagyon sok erőspaprikával eszünk. 

- Milyen szerepekben láthatjuk Önt a színházban?
- A Spirit Színházban volt februárban bemutatója Szabó Magda Az ajtó című művéből készült színházi adaptációnak, amelyet Czeizel Gábor rendezett, ebben Emerence szerepét játszottam. Egyébként pedig a Vígszinház „összes termeiben” és a Pesti Színházban is játszom.

- A POSZT-on láthatjuk itt Pécsett?
- Elvileg a Belvárosi Színházzal fellépek a Happy Ending című előadásban, de Az ajtó is résztvevője a versenyprogramnak. Mindig nagy örömmel jövök Pécsre!


Hozzászólások  

 
0 #1 Tenfóji 2016-05-05 14:36
Czeizel Gábor (rendező) a genetikus-professzor rokonságából való?
Idézet
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés