Kezdőlap > Kultúra > Irodalom > Kortársak emlékeztek Csorba Győzőre

Kortársak emlékeztek Csorba Győzőre

2016. június 12. vasárnap, 08:52 Bereczki Lajos Irodalom
PDF
Június kilencedikén este, a Belvárosi Könyvtár társalgójában emlékeztek Csorba Győző könyvtárosi munkásságára pályatársak, kollégák és jó néhány érdeklődő. Az esemény a jeles személyiség születésének 100. évfordulójára rendezett rendezvénysorozat része volt, melyet a Csorba Győző Társaság, a Csorba Győző Könyvtár és a Pécsi és Baranyai Könyvtárosok Egyesülete szervezett.

 
Az esemény „A VÁROS OLDALÁBAN – Beszélgetések Csorba Győző pályatársaival, munkatársaival” címet viselte, melyen hatan is emlékeztek róla. Pintér László, a Csorba Győző Társaság tagja fényképeket hozott, melyen az irodalmár, könyvtáros, irodalomszervező életének egy-egy pillanata jelent meg. Tulajdonképpen ezt a vetítést tekinthetnénk a hetedik megemlékezésnek is, főképp azért, mert László az est végén kellemes anekdotákkal tette még színesebbé és kerekebbé a Csorba Győzőről addig kialakult képet.
 

Képek a Csorba hagyatékból - Pintér László kommentárjával
 
 
A „hivatalos része” a rendezvénynek Kereszturi József felvezetésével vette kezdetét, aki moderátori szerepkörben is bemutatkozott. Röviden áttekintette Csorba Győző könyvtárosi pályafutásának legemlékezetesebb állomásait. A kezdetekről is beszélt, amikor Csorba a város egyetemének jogi karán tanult, majd ott is végzett. A városházán helyezkedett el, olyan „izgalmas” feladatokkal foglalkozott, mint a köztemető, vagy a bolgárkertészet ügyei, statisztikáinak elkészítése. A II. világháború évei voltak ezek, Esztergál Lajos polgármester irányította a várost, aki Pécsből „új Athént” kívánt formálni, ezért sok művészt hívott ide, hogy minél pezsgőbb kulturális élet vegye kezdetét. Weöres Sándor is egyike volt azoknak, akik Esztergál hívó szavára Pécsre jöttek, ő volt az, aki a városvezető elképzeléseinek alapján újraindította a városi könyvtárt. Ebben az időszakban lépett be Csorba Győző is a könyvtári munkába, Weörestől tanulva a szakma alapjait. A mester azonban hamarosan távozik Pécsről, Csorba teljes munkaidőben 1948-tól lett a könyvtár vezetője. Négy évvel később 1952-ben megalakul a Megyei Könyvtár, ahol helyettes vezetőként dolgozik, majd 1954-től főképp az állománygyarapítással, kölcsönzéssel, állományrendezéssel foglalkozott. Részt vesz Budapesten az országos könyvtárügyi munkában is. 
1976-ban vonul nyugállományba, de továbbra is a könyvtár alkalmazásában marad. Két évvel később Román Lászlóné lesz a könyvtár igazgatója, akivel Csorba jó szakmai kapcsolatot ápol, ebben az időszakban dinamikusan fejlődik az intézmény. 
 
Ezt követően Bertók László, József Attila- és Kossuth-díjas magyar író, költő, a Jelenkor című folyóirat munkatársa folytatta a megemlékezést, aki nem volt könyvtárosként munkatársa Csorbának, de pályakezdő költőként sokat köszönhetett neki, mert tanácsaival és kritikáival segítette a pályakezdő szakmai fejlődését. Visszaemlékezett arra is, hogy 1967-ben a Könyvtáros című lapnak készített a mesterrel egy interjút. Itt tudta meg, hogy a jeles irodalmár nem feltétlenül jogi pályára készült, sokkal inkább újságíró, vagy költő szeretett volna lenni. Apró kitérővel, melyet a jogi egyetem jelentett, ez a kívánsága is megvalósult. Közel került az irodalomhoz, éppen a könyvtárosi munka jóvoltából, a könyvek beszerzésének irányítása révén a könyvtár könyvállományának szerkezetére is hatással lehetett, szeretett az olvasókkal beszélgetni, könyveket ajánlani számukra. Az interjúban beszélt a könyvtáros szakma helyzetéről, társadalmi megbecsülésének apró hiányosságairól, a könyvtáros felsőfokú képzés pécsi beindításáról.
 
Bertók László után Iványi Katalin, a Csorba Győző Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatója kért szót. Csorba Győző munkatársa volt a Megyei Könyvtárban, ahová 1972-ben lépett be 21 évesen. A mester akkor már 56 éves volt, egy fiatal lánynak az atyai mentort testesítette meg, aki visszaemlékezése szerint még mindig nagyon jóképű és mosolygós, a humort kedvelő és jól művelő ember volt. Ekkor mintegy harmincan dolgoztak a Megyei Könyvtárban, ahol Csorba igazgató helyettes volt, de leginkább az irodalommal foglalkozott. Az intézmény már rendelkezett gyermekkönyvtárral, idegen nyelvű részlege is volt, valamint a helytörténeti gyűjtemény szervezése is elkezdődött. Író-olvasó találkozókon a könyvtárban gyakran megfordultak neves személyiségek, például az „Ars poetica” sorozaton belül – Galsai Pongrác, Parti Nagy Lajos, Weöres Sándor, Martyn Ferenc, vagy Károlyi Amy – Csorba kapcsolatainak jóvoltából. Sokat beszélgetett fiatalabb kollégáival, így adva át a felhalmozott ismeretet, melyet könyvtári munkája során szerzett. Halála után 1998-ban vette fel a könyvár az irodalmár nevét, majd Iványi Katalin Bertók Lászlóval karöltve kezdeményezte egy „Csorba Győző emlékszoba” létrehozását a Megyei Könyvtáron belül. 2010-ben a könyvtár a Tudásközpontba költözött, ahol szintén sikerült elhelyezni az emlékszoba teljes anyagát, amely jelenleg is megtekinthető.
 
Boda Miklós következett az emlékezők közül, aki, a Csorba Győző Megyei Könyvtár nyugalmazott igazgatóhelyettese, levéltári szakreferens. Az irodalmi munkásságáról is ismert könyvtáros 1987 óta dolgozott a Megyei Könyvtárban, ahol sokat találkozott és beszélgetett Csorbával egészen 1994-ig, a halálát egy évvel megelőző időszakig. Mindketten a Magyar Római Akadémiára jártak, ahonnan bőséges élményekkel tértek haza. A két éves ösztöndíj alatt az „örök várost” alaposan megismerték, barátságok, kapcsolatok szövődtek, Boda Miklóst pedig elsősorban Janus Pannonius kutatásában segítette ez az időszak. A másik terület, ahol együtt munkálkodtak a Pannónia Könyvek Kiadói Tanácsa volt, itt 5-6 évig együtt dolgoztak. Boda szerint felejthetetlen évek voltak, Csorba humora, humanizmusa és szaktudása azóta is például szolgál számára.
 

"Teltházas" volt a rendezvény
 
 
Kohlmanné Sinkó Judit, a Csorba Győző Könyvtár nyugalmazott osztályvezetője 1975-től Csorba Győző haláláig dolgozott vele. Ekkor a neves irodalmár már csak keddi napokon ment be a könyvtárba, ahol közösen dolgoztak fel könyvállományokat, hagyatékokat. Visszaemlékezése szerint közvetlen, barátságos ember volt Csorba, akit érdekelt kollégái élete, családja, gyermekei. Ő is kiemelte, hogy milyen remek humora volt, ezt egy rövid vers felolvasásával illusztrált is, melyet az irodalmár a könyvtár dolgozóinak (mindenkinek személyre szólóan) írt.
 
Szirtes Gábor kandidátus, sorozatszerkesztő, a Pro Pannonia Kiadó igazgatója emelkedett utolsóként a megemlékezők közül szólásra. Ez ugyanaz a kiadó, amely egykor Pannónia Könyvek néven kezdte pályafutását, Szirtes a kiadói tanácsban dolgozott együtt Csorbával, és Tüskés Tiborral is. Ahogy fogalmazott, „szellemi emlékei” vannak Csorbáról, találkozásokról, beszélgetésekről. Elsősorban személyének kisugárzása az, ami megmaradt belőle. Sajnos a könyvkiadás mára teljesen megváltozott, más, mint Csorba idejében, nem az igényesség jellemzi, amely a Pro Pannóniát jelenleg is áthatja. Hozzászólásában Szirtes köszönetet mondott Csorba özvegyének, amiért férje szellemi hagyatékának kutatásához és megjelentetéséhez hozzájárult. 
 
Talán az olvasó elsiklott felette, de ha visszatekintünk a megszólalók névsorára, akkor láthatjuk, hogy szigorúan betűrendben tették meg mindezt. Ez is a moderátor, Kereszturi Miklós könyvtáros szellemességének köszönhető, aki egyébként ebbéli minőségében négy évig dolgozott együtt Csorba Győzővel.
Az estet a keretes szerkezetnek megfelelően Pintér László zárta néhány Csorba anekdotával, amely hozzájárult ahhoz, hogy a neves irodalmárt a humor oldaláról is kellőképpen értékeljük, valamint mosolygósan hagyjuk magunk mögött ezt a jól sikerült estét.
 

Szóljon hozzá!

Biztonsági kód
Frissítés

Kiemelt partnereink

Hirdetés
Hirdetés