Egy családban fontos, hogy minőségi időt töltsünk együtt
Az évad elsÅ‘ bemutatójára készül a Bóbita BábszÃnház, amelynek alapja egy horvátországi magyar népmese és egy kényszerbÅ‘l összezárt család életébe nyerhetünk betekintést. A jelen helyzetre tökéletesen rÃmelÅ‘ kerettörténet és a mese mindannyiunk számára fontos tanulságokat, üzenetet és megoldásokat nyújthat. Markó Róberttel, A harmadik sárkány cÃmű elÅ‘adás rendezÅ‘jével beszélgettünk a próbaidÅ‘szak során. (Fotók: Bóbita BábszÃnház)
- Mi az alaphelyzete A harmadik sárkánynak?
- A történetben a szülÅ‘kkel való kapcsolat, illetve a családban a szabadidÅ‘ hasznos eltöltése van a fókuszban. Határozottan reflektálunk arra a helyzetre is, amiben az elmúlt hónapokban voltunk, vagyis a karanténra. Adott egy öttagú család: apa, anya, két gyerek és egy sógor, akik a karanténhelyzet miatt már hosszú ideje össze vannak zárva a lakásukban. A darab akkor kezdÅ‘dik, amikor már mindenki egymás idegeire megy, és a gyerekek kitalálják, hogy elkezdenek mesélni. A felnÅ‘ttek részérÅ‘l ez kezdetben ellenállásba ütközik, és mivel nem bábkészÃtÅ‘ családról beszélünk, ezért bábjaik sincsenek. Viszont a fiú hobbija a barkácsolás, amihez van egy alapkészlete, ám a történet szereplÅ‘i tulajdonképpen az Å‘ket körülvevÅ‘ tárgyakból alakulnak ki. A végére persze a mesélési kÃsérlet egy nagy közös játékká fajul, amiben mindenki megtalálja a saját helyét.
- Milyen mesét választottatok a bábjáték alapjául?
- Egy magyarországi horvát népmesére esett a választásunk, melynek cÃme A gyermek és a sárkány. Ez egy nagyon szövevényes történet, amin egy kicsit egyszerűsÃtettünk. Bár egy horvát, tehát szláv népmesérÅ‘l beszélünk, szerkezetében, szereplÅ‘iben nagyban hasonlÃt a magyar népmesékre, hiszen a tündérmesék vagy varázsmesék műfajuknál fogva egész Európában nagy hasonlóságokat mutatnak. Frankovics György néprajzkutató-irodalomtudós gyűjtött össze egy kötetre valót Magyarországi horvát népmesék és mondák cÃmmel, én ebben a könyvben bukkantam rá a történetre.
- Kanyarodjuk vissza a legelejéhez. Miért ezt a történetet választottad?
- Úgy találkoztam vele, hogy egy rádiójátékot készÃtett a Frankovics kötetbÅ‘l, és amikor az emlÃtett mesével foglalkoztunk, nagyon megtetszett, mert egyrészt nagyon alkalmas bábszÃnházi adaptációra, másrészt sok olyan helyzetet és fordulatot mutat be, amivel szerintem nem csak az ovis-kisiskolás gyerek, hanem a szülÅ‘ is azonosulni tud. A népmesékben az a csodálatos, hogy egyszerre több generációnak szólnak. Amikor Sramó Gáborral, a Bóbita igazgatójával gondolkodtunk, hogy milyen darabot hoznék a következÅ‘ évadra, bedobtam ezt az ötletet, és Gábor egybÅ‘l vevÅ‘ volt rá.
- Hogyan született meg a bábszÃnpadra adaptált mű, mikre koncentráltatok?
- Ez egy nagyon sokrétű történet, számos motÃvummal és fordulattal, amit nekünk strukturálisan egyszerűsÃteni kellett. Az elÅ‘adásban van a már emlÃtett keretjáték, ez a karanténhelyzet, és van egy belsÅ‘ történet, amelyben a szülÅ‘-gyermek kapcsolatot emeltük ki. A fiú korán elveszÃti az édesapját, aki viszont egy végrendeletet hagy neki, amely tartalmazza, hogy mit kell az életben véghez vinnie, ami nyilván nagy nyomást és stresszt jelent a gyermeknek. És ahogy ez a népmesékben lenni szokott, az édesanyjának, a testvérének és külsÅ‘ segÃtÅ‘knek köszönhetÅ‘en végigmegy ezen az úton.
- Milyen látványvilágra számÃthatunk?
- Izgalmas a technika, amivel dolgozunk, mert ez egy tárgyanimációs elÅ‘adás, ami azt jelenti, hogy nem elÅ‘re elkészÃtett bábok vannak. A minket körülvevÅ‘ tárgyi világból igyekszünk minél több fantáziával bábokat, helyszÃneket és szereplÅ‘ket kialakÃtani. BÃzom benne, hogy ez arra is rá tud mutatni, hogy ha van elég fantáziánk, akkor egy hamutartóval, ceruzával, kólásüveggel stb. is lehet bábszÃnházat csinálni.
Â
Az előadás plakátja
- Térjünk vissza a kerettörténetre. Amikor felmerült, hogy elkészÃtsétek ezt az elÅ‘adást, akkor a helyzet már adott volt, vagy közben aktualizáltátok a dolgot?
- Természetesen nem tudtuk, hogy lesz karantén. A keretjáték inkább a társulatra alakult, a karanténszál kicsit késÅ‘bb került bele. Azt nyilván a társulat hÃvta elÅ‘, hogy a keretjátékban apa, anya, két gyerek és egy sógor szerepeljen, és hogy élÅ‘zenés elÅ‘adás legyen. A család, Sárkányék dél-magyar vagy észak-szláv szerb-magyar szÃnes- és könnyűfém-kereskedÅ‘k, ezért aztán ebbÅ‘l alakult ki az elÅ‘adás tárgyi világa, vagyis a dÃszlet, a bútorok és a bábok is. A zene is kicsit szlávos beütésű, aminek az az érdekessége, hogy nem csak létezÅ‘ hangszereken játszanak, vagyis mindent, ami kong vagy fémes hangzású, azt minimum ritmushangszernek használják. Igyekszünk ebben a fémes világban konzekvensek lenni.
- A koreográfiáért feleséged, Markó-Valentyik Anna felel. Hogyan alakult ki a darab mozgásvilága?
- Csakúgy, mint a zenében, a mozgásban is a szerbes, délszlávos, balkáni motÃvumok jelennek meg. Mindig nagyon nehéz feladat egy olyan bábszÃnházi elÅ‘adás koreográfiájában, ahol élÅ‘szereplÅ‘ és báb is van, hogy a mozgásban a fókuszt hogyan vezessük, vagyis mikor van a hangsúly a bábon és mikor a szÃnészen. Szerencsés esetben a nézÅ‘ a báb mozgását, mozdulatait, kinézetét összekapcsolja a mögötte vagy fölötte játszó ember gesztusaival, mimikájával. Ez egy elég speciálisan bábos koreográfusi feladat. Nagyon sokszor fordul elÅ‘ az is, hogy a szÃnészek hoznak ötleteket, mozdulatokat, lépéseket, amiket igyekszünk beépÃteni.
- Ez pont egy olyan elÅ‘adás, ahol a szÃnész sok ötletet hozhat be.
- Igen, mert itt a keretjátékban megismert karakterek mozognak, és nem kell létrehoznunk illuzórikus, művészi mozgást. Helyette azt igyekszünk elképzelni és megvalósÃtani, hogyan táncol egy fémkereskedÅ‘ a családja körében, a nappali közepén. Tehát a koreográfia nagy része a szÃnészekbÅ‘l vagy a karakterekbÅ‘l fakad, ami sokat hozzáad az élményhez.
- Van valami B tervetek arra az esetre, ha ismét szigorúbb korlátozásokat vezetnek be?
- Abban bÃzunk, hogy be tudjuk mutatni az elÅ‘adást, tehát folyamatosan próbálunk. Az persze nem tesz jót egy produkciónak, ha a premier után nem tudják játszani. De egyelÅ‘re szerencsénk van a vénasszonyok nyarával és a Bóbita szabadtéri szÃnpadával, mert sok produkciót ki lehet vinni a szabadtérre. A harmadik sárkányt is úgy terveztük meg, hogy könnyen utaztatható, tulajdonképpen bárhol elÅ‘adható darab legyen. Persze mindenkiben van egy létbizonytalanság, hogy mi fog történni, de nyilván igyekszünk keresni annak a lehetÅ‘ségét, hogyan működjünk az új körülmények között. A tervezhetetlenség a legnehezebb, de azért igyekszünk a bemutató kényszere nélkül is tisztességesen és eredményesen dolgozni.
- Kiknek ajánlod a darabot? Mi az előadás üzenete?
- Négy éves kortól ajánljuk, az elsÅ‘dleges célcsoport az ovis és kisiskolás korosztály. Amit korábban a népmesérÅ‘l beszéltünk, hogy minden életkorban és minden korosztálynak kÃnál gondolkodni és azonosulni valót, az itt is teljesen igaz. Nagyon hálás anyag, mert egy család életét mutatja be, amiben mindannyiunk számára lehetnek ismerÅ‘s momentumok, Ãgy könnyebb az azonosulás. Szórakoztató elÅ‘adásra kell számÃtani sok humorral, zenével és tánccal. A fÅ‘ üzenete pedig a békés egymás mellett élés. Az, hogy az idÅ‘t minÅ‘ségi módon el tudjuk tölteni egymással, egy családon belül nagyon lényeges, és bizonyos helyzetekben nagyon nem könnyű.
- Ez a jelen helyzetben kiemelkedően fontos üzenet.
- Én is azt gondolom, hogy most mindannyian ezt éljük, és biztos vagyok benne, hogy még rá is leszünk kényszerÃtve az összezártságra. Ne rettenjünk meg ettÅ‘l, hanem lehetÅ‘ségként próbáljuk meg megélni a karanténhelyzetet.
- Milyen terveid vannak még az évad hátralevő részére?
- A Bóbitában október 3-án mutatjuk be ezt az elÅ‘adást, novemberben pedig Debrecenbe, a Vojtina BábszÃnházba megyek, ahol a Vas Lacival, egy magyar népmesével fogunk dolgozni. Illetve GyÅ‘rben, a Vaskakas BábszÃnházban, az én főállású helyemen azt találtuk ki, hogy mivel nincs folyamatban próbánk és annak sem látjuk nagyon értelmét, hogy az emlÃtettekre való tekintettel új bemutatót hozzunk létre, ezért szakmai műhelymunkát szervezünk a szÃnészeknek, aminek az összeállÃtása nagyon jó és másféle feladat, mint a rendezés. Illetve egy versekkel foglalkozó művészi beszédkurzust fogok csinálni a társulattal, az évad második felében pedig A dzsungel könyvét fogom ott rendezni. Az évad végén a Miskolci Nemzeti SzÃnházba megyek, ott viszont még nem tudjuk, hogy milyen anyagból dolgozunk. Ezek a tervek az idei évadra, aztán majd meglátjuk, hogy mi valósul meg belÅ‘le. Reméljük, hogy minden…
ArchÃvum
