Kultúrában utazunk

Júniusban a Kacor király turnézott a Bóbita Bábszínházzal Erdélyben, illetve a hónap vége felé Kecskemétre vitték a Lenka és Palkó, továbbá a Pityi Palkó című előadásaikat. Sramó Gábor igazgatóval értékeltük a turné és a szakmai találkozó tapasztalatait, illetve beszélgettünk az elmúlt évadról, amit számos új taggal kezdett a társulat, és aminek során többféle előadás született. (Képünkön: Jelenet a Kacor király című előadásból. Fotó forrása: Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház)

- Júniusban ellátogattatok Erdélybe, a Kacor király-t játszottátok több alkalommal. Hogy sikerült a turné?

- A turnét több mint egy éve kezdtük el szervezni, az NKA-tól nyertünk rá támogatást. Tényleg ritkaság, hogy a közel egy hetes turnét teljes egészében pályázati forrásból tudtuk fedezni. Két helyen játszottunk: Székelyudvarhelyen három előadást, Marosvásárhelyen pedig kettőt. A marosvásárhelyi fellépés külön érdekessége, hogy az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház egy fesztivál keretén belül hetvenötödik születésnapját ünnepelte, és ennek voltunk mi is résztvevői. Székelyudvarhelyen most voltunk először, a Tomcsa Sándor Színházban léptünk fel. Itt elkezdődött egy együttműködés: Lukács Emőkével, az ottani Bábműhely vezetőjével megállapodtunk, hogy elhozunk Pécsre egy bábelőadást, annak kellékeivel, bábjaival, díszleteivel együtt. A címe Aranyszívű Juliska, amit én rendeztem meg két évvel ezelőtt a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem és a Tomcsa Sándor Színház közös produkciójaként. Bár hosszú volt és sok utazással telt, az egész turné nagyon jól sikerült, minden zökkenőmentes volt. Székelyudvarhelyen június 9-én játszottuk először a Kacor király-t, és aki ismeri a darabot, az tudja, hogy polgármester-választással kezdődik. Ezen a napon pedig Romániában is, épp úgy, mint Magyarországon, önkormányzati és EU-s képviselői választásokat tartottak. Meg is jegyeztük, hogy ennyire aktuális még soha nem volt az előadásunk. Néhány nappal később Marosvásárhelyen szintén két teltházas előadást tudtunk játszani.

- Voltatok már korábban is fellépni Marosvásárhelyen, az Ariel Színházban?

- Igen, már régi, több mint tíz éves együttműködés van a két színház között, szinte minden évben utazunk vagy ők jönnek hozzánk. Tavaly az Ariel volt a vendégünk a Színházi Olimpián, most pedig mi mentünk. Ez egy élő, létező kapcsolat Pécs és Marosvásárhely között, és most Székelyudvarhely is bekapcsolódott ebbe. Ehhez tegyük még hozzá, hogy most látható a Bóbitában a szatmárnémeti Brighella Bábtagozat kiállítása és idén ők jönnek a Szamárfül Fesztiválra a Lúdas Matyi című előadásukkal. Így bátran kijelenthetem, hogy nagyon jó a kapcsolatunk a határon túli színházakkal.

- Alig értetek haza Erdélyből, máris indultatok Kecskemétre.

- Június 20-án tartottunk egy évadzárót, majd 22-én, szombaton elmentünk Kecskemétre, a Magyarországi Bábszínházak 16. Találkozójára. Bizonyos értelemben szerencsések voltunk, hogy a nyitónapon játszottuk a Lenka és Palkó című előadásunkat. A társulatoknak két napot biztosítanak a részvételre, tehát a csapat nagy része hétfőn hazautazott. Mi Papp Melindával végigültük az egész, csütörtökig tartó programot, ugyanis voltak szakmai megbeszélések, a Bábművész Szövetség tisztújítása, Lázár Ervin program, az UNIMA közgyűlése – tehát nem csak előadásokat néztünk. A fesztiválon húsznál is több előadás volt. Érdekes, izgalmas, elgondolkodtató volt látni, hogy milyen irányok vannak a mai magyar bábművészetben, illetve jó volt megtapasztalni, hogy mennyi új fiatal alkotó jelenik meg. Az is egyértelművé vált, hogy az elkövetkező években generációváltás lesz, a saját generációm leteszi a lantot, igazgatói szinten is. Kovács Géza például, aki több bábszínháznak is igazgatója volt, napjainkig épp a Mesebolt Bábszínházat vezeti Szombathelyen, jövő év elejétől nyugdíjas lesz. De jó néhány bábszínháznál hasonlóképpen fog alakulni az elkövetkező pár év.

- Hogyan fogadták Kecskeméten szakmailag a Lenka és Palkó-t?

- Az előadás jól sikerült, sokan odajöttek hozzánk gratulálni, szerették. Az esti szakmai megbeszélésen elhangzottak kritikák, kérdések, de ezek egy részét nem éreztem jogosnak vagy szakmailag indokoltnak. Nagyon örültem, hogy Cseri Hanna, aki a darab rendezője, dramaturgja és zeneszerzője volt, válaszolni tudott ezekre a kérdésekre. A korábbi fesztiválokon a zsűritagok kezdték el a beszélgetéseket, most az egyes darabokat külön asztaloknál beszélték meg, és úgy éreztem, hogy a Lenka és Palkó-asztalnál kritikusabb emberek ültek. De ezzel nem volt bajunk, gondunk, megszoktuk már és hozzátartozik a fesztiválhoz.

- Ha jól tudom, a kecskeméti közönség a Pityi Palkó-t is láthatta.

- A Pityi Palkó-t versenyen kívül adtuk elő. A fesztiválnak a hétvégéhez kapcsolódva mindig van szabadtéri programja, az előadást június 23-án, vasárnap mutathattuk be. Sikere is volt, ráadásul ez volt a darab első szabadtéri előadása, nagy volt az izgalom, hogy hogyan fog működni egy ilyen közegben. Abszolút jól vette a közönség, kellemes helyszínen is volt, a kecskeméti főtéren levő fák között, kicsit védettebb területen. Félig-meddig pech volt, hogy pont a Ciróka Bábszínház Tóték című előadásával párhuzamosan ment a produkciónk. Így nagyon kevés szakmabeli nézte meg a Pityi Palkó-t, ugyanis a Cirókának ez a bemutató előadása volt, ezért a szakma nagy része arra ült be. A Pityi Palkó-t legközelebb az Ördögkatlanon játsszuk, és azt gondolom, hogy még sok fesztiválon lehet találkozni majd a furfangos hőssel.

- Kérlek, néhány gondolattal foglald össze az elmúlt évadot!

- Sűrű és intenzív évad van mögöttünk, elég komoly változások történtek a társulatban. Összesen négy ember, három színész és egy színpadmester elment, valamint év közben nyugdíjba vonult Bódiné Kövecses Anna, Ancika, bábkészítő-tervező. Érkeztek is páran szerencsére, három fiatal, most végzett bábművész a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemről, akiknek azért van pécsi kötődésük. Ez frissülést is okozott. Értelemszerűen jó pár lekerült a műsorról a repertoáron levő előadásokból, valamint voltak szerepátvételek, ami mindig fárasztó és nehéz feladat az újaknak és a régieknek egyaránt. Mindezzel együtt ezek nagyon flottul, jól működtek együtt a bábszínész kollégák. Ezen kívül több új előadásunk is volt. A Lenka és Palkó volt az első, ezzel a darabbal debütált Cseri Hanna mint rendező a Bóbitában, de ezen kívül ő volt a dramaturg és a zeneszerző is. Abszolút jó az előadás visszhangja, nem véletlen, hogy ezt az előadást vittük Kecskemétre. Idén márciusban mutattuk be a Szép Cerceruská-t, ami nem volt egyszerű munka, de a végeredmény egy szerethető előadás lett. A már említett Pityi Palkó-val nem számoltunk, utólag került be a műsortervünkbe és nem is volt bérletezve, valamint elkészült egy új ifjúsági előadás, Az ajándék. Ezt az Escargo Szobaszínházban játsszuk, Tóth Zoltán rendezte. Nagyon szépen követi azt a vonalat, ami Az ablak és az #Apa, anya, én című előadásokkal elkezdődött. Örömmel hallottam a napokban, hogy már most hat-nyolc előadás le van kötve Az ajándék, illetve a szintén műsoron maradó #Apa, anya, én esetében, amelyre már vannak jelentkezők. A Bóbitában az elmúlt évadban kétszázon felüli előadásunk volt, és még nincs vége, hiszen a hétvégén megyünk Győrbe, a Győrkőcfesztiválra, és az utolsó, ehhez az évadhoz tartozó előadásunk július 21-én lesz Sátoraljaújhelyen, a Déryné Fesztiválon lesz, Az ördögszántotta hegy című gólyalábas szabadtéri játékunk.

- Ez is felújítás lesz, ha jól tudom, új szereplőkkel. Már bepróbáltátok?

- Igen, az egyéként is nagyon sűrű május-júniusban még Az ördögszántotta hegy felújító próbáit is megtartottuk a Lázár Ervin Program előadásai, a bérletes és tájelőadások meg a két bemutatónk mellett. A jövő héttől indulnak a nyári táborok, amikből most júliusban és augusztusban is kettő-kettő lesz.

- Ritkán történik az, hogy több színész is érkezik egyszerre a társulatba. Hogyan értékeled az évados teljesítményüket?

- Rácz Attila, Szalai Barbara és Szabó Dalma érkezett hozzánk, és azt gondolom, maximálisan elégedettek lehetünk a hozzáállásukkal, illetve a színészi, bábszínészi munkájukkal. Nem volt könnyű a feladatuk, hiszen régi és új előadások is voltak az évadban. Az egyetem után még szokniuk kell a színházi formát, de ez természetes. Nagyon örültem, hogy Rácz Attila részéről jött az az igény, hogy szeretne az utcaszínházi műfajokba belekóstolni, mert az egyetemen is nagyon élvezte a vásári bábkurzust, Bonczidai Dezső vezetésével. Így jött az ötlet, hogy Dezsőt felkértük rendezőnek és pótlólagosan betettük a Pityi Palkó előadást. Már nagyon hiányzott egy új, szabadtéren játszható, aránylag mobil előadás a repertoárunkból. Barbara és Dalma is sok előadásba bekerült, jól teljesítettek. Mindhármuknak előnye, hogy tulajdonképpen innen mentek el, nem idegen számukra a Bóbita, a város, a kollégák. Azt gondolom, hogy a jövő évadban is jó kis feladatok várnak rájuk.

- Kérlek, elöljáróban mondj néhány szót a következő évadról!

- Ami biztosnak tűnik, hogy három új bemutatónk lesz. Az első az Aranyszívű Juliska, amit négy színésznőnk kelt életre, a próbák alatt a fiúk picit szusszanhatnak. Október és november folyamán újabb bemutatóra próbálunk, ez Wilhelm Hauff meséje, A kőszív, egy cigány mesemondó átiratában, Markó Róbert rendezésében. Ez egy nagyon szép, igazi mese, terveink szerint élőzenével: Cseri Hanna lesz a zeneszerző és a színészek fognak zenélni. Március 8-ára, nőnapra tervezzük a harmadik bemutatónkat, a Pöttöm Panná-t, Schneider Jankó rendezésében. Ezen kívül pályázatot nyújtottunk be egy negyedik bemutatóra, ami az Ali király ünnepi vacsorája az Ariellel együttműködésben, ennek Bonczidai Dezső lenne a rendezője. A darab érdekessége, hogy Pécsett élő szerző, Simonfalvi Ancsa mesekönyvét vinnénk színre.