Kultúrában utazunk

Aranykecske, Káposztakirály, Szőlőtőke. Három szereplő a Bóbita Bábszínház idei évadának első bemutatójából. Az Aranyszívű Juliska több szempontból is különleges előadás. Népmese, de nem a klasszikus dramaturgiát követi, és újító megoldások jellemzik mind a történet, mind a megvalósítás szempontjából. Sramó Gáborral, a rendezővel a darab hátteréről beszélgettünk, amelynek már a keletkezéstörténete is eléggé egyedi. (Fotók forrása: Bóbita Bábszínház)

- Az Aranyszívű Juliska több szempontból sem szokványos előadás. Mi alapján választottátok ki a mesét, amiből a darab született? Változtattatok-e bármit az eredeti meséhez képest?

- Az már önmagában különlegessé teszi, hogy „női” meséről van szó, és meg kellett találni, hogy a Bóbita társulatában a négy színésznőre (Szalai Barbara, Papp Melinda, Várnagy Kinga, Szabó Dalma) amilyen karakterek illenek. Arról szól, hogy egy nem túl szimpatikus mostohaanya együtt él a lányaival, és Juliskával, akinek nem igazán jó a sorsa. Szerencsére vannak előképek, például a Holle anyó vagy a Hamupipőke, ezekben is a női szereplőkön van a fókusz, de az Aranyszívű Juliska mégis sok szempontból újdonság. Ami szerintem nagyon érdekessé teszi, és ezért is választottuk ezt a mesét, hogy nem szokványos próbatételek vannak, illetve Juliska nem a megszokott karakterekkel találkozik. Mivel négy női szereplője van, ezért a férfi kollégáinkat egy kicsit tehermentesíteni tudjuk. A Juliska című mesét Papp Melinda találta, de ráadásul két azonos című mese létezik. Amikor Melinda megmutatta és elolvastam én is, rögtön változtattunk egy-két dramaturgiai ponton. A mesében hat mostohatestvér volt, amit négyre csökkentettünk. Nagyon megtetszett mindkettőnknek, hogy nem szokványos próbatételek és karakterek voltak, mint például a Káposztakirály vagy a Szőlőtőke. Az öreg koldus már ismerősebb, de a három próbatétel nagyon izgatta a fantáziánkat, ráadásul ezeket bábszínpadon jól meg lehet mutatni. Szintén közös gondolat volt, hogy változtassuk meg a mese végét. Ugyanis az eredeti mese úgy végződik, hogy a király feleségül veszi Juliskát. Ez egyikünknek sem tetszett. Miért menne hozzá a királyhoz? Nem királyfiról van szó, hiszen már meghalt a felesége. Ez az életkorbeli különbség persze még beleférne, miért ne, láttunk már ilyet. Azonban a király nem sokkal előtte próbatételek elé állítja Juliskát, így a király viselkedése nem volt hiteles. A másik pedig talán már egy új korszellem gyümölcse, hogy nem csak az lehet megoldás egy tehetséges fiatal lány számára, hogy hozzámegy az öreg, vagyonos emberhez. Ugyanis Juliska meg tudja teremteni a boldogulását, és inkább barátok lesznek. Ezért szerintem ez így sokkal realisztikusabb befejezés lett, már amennyire ez egy mesében elképzelhető. A darab egész hangvétele, nyelvezete, humora nagyon jó, ami szintén Melindának köszönhető. Szép lírai és vicces szövegrészek követik egymást. Az eredeti mesében is szereplő aranykecske az egyik állandó humorforrás, amit úgy gondolom, jól ki tudtunk használni.

- Érdekes az előadás keletkezéstörténete is. Mesélj kérlek erről!

- Ez a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen a mesterszakosok vizsgaelőadása volt, ami a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színházzal közösen valósult meg. Megcsináltuk az egyetemen, ami után a színház két évadon keresztül játszotta azt. Persze túl sok előadás nem volt belőle. Két évadon keresztül műsoron tartották, de egyeztetési nehézségek miatt nem tudták sokat játszani. Ugyanakkor szép sikere volt, fesztiválra is vitték. Tehát nem egy elcsépelt, elhasznált darabot hozunk a Bóbitába. Az eredeti előadás is négy színésznőre készült. A kivitelezésben sok technikai kötöttség volt, Matyi Ágotával – akivel már nagyon régóta együtt dolgozom – végiggondoltuk, hogy milyen egyszerű teret lehetne megalkotni, ami azonban nem tűnik szegényesnek vagy összeütöttnek. Azt is szem előtt kellett tartani, hogy az egyszerűségen kívül mobil legyen, könnyen át lehessen alakítani. Marosvásárhelyen díszítő sem volt, itt a Bóbita előadásában Tatai Gergő besegít. A lényeg az volt, hogy a jelenetek közötti átállásokat villámgyorsan meg lehessen oldani, akár a színpadon, takarás nélkül is. Így jutottunk el oda, hogy legyen négy szék, illetve egy asztal, amelyik szét- és kinyitható, összecsukható, forgatható, ha kell.

- Ezen kívül fontosak a kisebb kellékek, például a terítők, amit nagyon ügyesen használ az előadás.

- Így van,a textildarabok szintén több szerepet tölthetnek be. A gyerekek is, amikor otthon elkezdenek játszani, a körülöttük levő környezetet használják: asztalt, székeket, ágyat és egyéb bútorokat, és ezekből sok mindent ki lehet alakítani, amit nagyon szeretnek. Azt gondolom, hogy egy gördülékeny, mégis változatos teret sikerült kialakítani.

- Beszéljünk az előadás zenéjéről is, hiszen az is nagyon sokat hozzátesz az atmoszférához! Kivel dolgoztál ennél a darabnál?

- Jó pár zeneszerzővel dolgoztam már, vannak köztük visszatérők, de itt nagyon fontosnak éreztem azt, hogy olyan munkatárs legyen, aki fizikailag ott tud lenni és segíteni tud. Mivel a darabot Marosvásárhelyen rendeztem, nagyon költséges és nehézkes lett volna egy zeneszerzőt Pécsről vagy Budapestről elcipelni a zenei próbákra. Ezért kértem, hogy ajánljanak valakit ott. Kiderült, hogy van a Tomcsa Sándor Színházban, a Bábműhelyben egy zenész-színész, Pál Attila, aki nagyon aktív és rendkívül szimpatikus fiatalember. Az ottani színészzenekar központi embere, őt ajánlották. Amikor motívumokat mutatott, nagyon tetszettek, mert egy másfajta világot kaptam, mint amit megszoktam. Azt gondolom, időnként jó megismerkedni új alkotótársakkal és tőlük impulzust szerezni. Először meglepett a hangzás, de nem csak hogy elfogadtam, hanem kifejezetten tetszett. Rendkívül fülbemászó dallamok, szép motívumok vannak benne. Van egy populáris része is, de nem elcsépelt, hanem mindig újat hoz ki belőle. Szerencsére mind a négy lány tudott énekelni, és itt a Bóbitában is nagyon muzikálisak a kollégák.

- Beszéltünk már róla, hogy ezt az előadást már játszották Székelyudvarhelyen. Változtattál-e a Bóbitában előadott darabnál az ottanihoz képest? Vannak eltérések?

- Ez mindig egy nehéz kérdés. Egyrészről természetesen könnyebb úgy rendezni, hogy nem a semmiből kell, illetve azzal a tudattal állok neki, hogy már működött. Szerette a közönség, szerették a játszók. Ehhez az előadáshoz mindent megkaptunk: a díszleteket, a bábokat, a zenét és a szöveget. Könnyebbséget ad, hogy nem kell megvásárolni, elkészíttetni dolgokat. Viszont ha ugyanazzal a díszlettel, ugyanazokkal a bábokkal, ugyanazzal a zenével dolgozunk, nem tudunk nagyon eltérni. Így elvész az a fajta izgalom, ami minden új előadás létrehozásánál létezik. A színészeknek új a darab, és szeretnének megfelelni, de óhatatlanul tudják, hogy ezt valami hasonló módon más már megcsinálta. Ugyanakkor a szerepformálásnál fel sem merült, hogy a bóbitás színésznők másolják a szerep előző megformálóját. Az is szerencsés dolog volt, hogy a pécsi előadásnál nem négy egyforma életkorú hölgy játszik, így ez már önmagában sokkal színesebbé, izgalmasabbá teszi az előadást. A mostani próbafolyamat közben is jöttek apróbb változtatások, ami az előadás előnyére szolgált. A bemutatón itt volt az egyik akkori hallgató, aki a marosvásárhelyi vizsgaelőadásban szerepelt, és ő is megjegyezte, hogy észrevett dolgokat, és hogy általában azt látta, hogy jobb lett és gördülékenyebb az előadás, sikerült egyszerre színezni és finomítani a játékot.

- A premier előtti napon, a főpróbán a darabot megnézhették gyerekek és felnőttek is. Milyen visszajelzéseket kaptatok tőlük?

- Nagyon jókat. A gyerekek szerették és élvezték, és azt gondolom, hogy a pedagógusok számára is abszolút szerethető darab. Aki a klasszikusabb, népmesei vonalat szereti, az ebben az előadásban megtalálja, ugyanakkor mozgalmas és játékos is, ami nem teszi „múzeumi” előadássá. A főpróbahéten 11-edikes drámatagozatosok megnéztek egy délutáni próbát és rendkívüli módon lelkesedtek, felmentek a próba után a színpadra és nekiálltak bábozni. Gyermeki örömmel kezdtek el játszani a bábokkal, és rácsodálkoztak a különböző tárgyakra. Azt gondolom, hogy ha a fiatal felnőtteknél ez átjön, akkor a kisgyerekeknél még inkább. Ezért is fontosak az állatkák, különösen az aranykecske, az arany káposzta és a többi apró díszletelem ebben az előadásban, hogy tudjanak hozzá a kapcsolódni a gyermekek is.

- Meddig fogjátok játszani ezt az előadást?

- Az egész évadban játsszuk. Sok előadásunk lesz belőle, hiszen a Pityi Palkó-val együtt ez a darab is benne van a Lázár Ervin Programban, ősszel a Pityi Palkó, januártól viszont az Aranyszívű Juliska is választható a programban. Ezen kívül természetesen a bérletes előadások közé is bekerül, és hétvégéken is játszani fogjuk. Egy évre kértük kölcsön, illetve béreltük ki a díszleteket és a bábokat a székelyudvarhelyiektől, de ha úgy alakul, valószínűleg tovább is lehet ezt játszani a Bóbitában.